Swami Nityamuktananda Sarasvati

Az öt kósa

(Hangsúly az első kósán)

Amikor egy új helyszínre készülünk utazni, segít, ha van térképünk vagy útleírásunk. A kósák, avagy létezésünk rétegei is ilyen térképek. A kósák segítenek abban, hogy megértsük és navigálni tudjuk a belső utazásunkat a fizikai test külső felszínétől kiindulva, - amit még tudunk érezni és érinteni, - a belső lényegünkhöz, valós Önmagunkhoz. Elképzelhetjük ezt úgy is, mint köröket egymáson belül, vagy egy képszerűbb példával, egy matrjoska baba képén keresztül, ahol az egyik baba, a másikban helyezkedik el. Ám ezek pusztán segítő képek, természetesen a valóság egyikkel sem azonos. Tudatában vagyunk – vagy nem legalább a fizikai testünknek?… Már ezen a ponton meg is jelenik bennünk a kétely, hogy vajon ez minden, ami létezik. A jógikus irodalom s valójában bármilyen ezoterikus irodalom három testről beszél. A Fizikai-, a finom- és a kauzális testről. A Jóga tudomány és furcsa módon az ógörög filozófusok is öt testről vagy burokról beszélnek, amik olyanok, mint burkok, egyik a másikon belül. Ennek az egésznek viszont csak akkor van értelme, ha van valami az egyes burkokban. A kósák tehát beburkolnak valamit: beburkolják a középpontot, a létező lényegét – az Önvalót. Ha „konkrétak” akarunk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy: létezik öt különböző energia mező, ami beburkolja a létezésünk legfinomabb magját. Mindegyik különböző frekvencián rezeg. Nos, hol is hallottuk ezt már ezelőtt? Igen, az Öt Elem kapcsán; ami azt állítja, hogy öt különböző energiamező vesz körül bennünket. Mindegyik mező az egyik elem jellemzői és rezgése által formált; és ezek a mezők a csakrákon keresztül hatnak egymásra.

Így függ össze tehát az Öt elem, az öt burok és a csakrák:

Annamaya kósa – föld elem – Muladhara csakra

Pránamaya kósa – víz elem – Swadhisthána csakra

Manómaya kósa – tűz elem – Manipúra csakra

Vijnamaya kósa – levegő elem – Anahata csakra

Anandamaya kósa – tér elem – Vishuddhi csakra

A Taittiriya Upanishadban (2.1) az áll:

A végtelen a Brahman. A Brahmanból, ebből az ÉN-ből jött létre a tér; a térből a szél, a szélből a tűz; a tűzből a víz; a vízből a föld; a földből a növények; a növényekből a táplálék; a táplálékból az ember teste. Az embernek ezen teste, ami az étel esszenciájából áll, az Én fizikai burka.

Olyan ez, mintha egy kicsit másképp tekintenénk az anatómiára, általában az anatómia pusztán a testet vizsgálja, a fizikai, szilárd, anyagi aspektusát… itt azonban mondhatjuk azt, hogy ezoterikus anatómiával foglalkozunk. Amikor a fizikai testet vizsgáljuk, a tudatosságunk egyedül erre terjed ki, akkor lényünk csupán egyötödének vagyunk tudatában. Valójában azonban ez az, amit manapság egy átlagos jógagyakorló, a mai tudományok és az orvostudomány is tesz. Csak egyetlen egy aspektust vizsgálnak. Ez meglehetősen meglepő, hisz, ahogy már mondtam, annak a tudatossága, hogy számos rétegből állunk, nem egyedülállóan a Jógában vagy Indiában jellemző, a mi tradícióinkban is jelen van, elvégre is a tudományunk minden ágát a Görögök formálták.

Poimandres, Egyiptom legnagyszerűbb filozófusa, aki görögül írt és tanított a következőt tanította a görög filozófusoknak: „Összpontosíts az elméd szemével, s muszáj a következőt megértened: az, ami benned lát és hall, az maga az isteni tudatosság. A legmagasabb tudatosság benned nem más, mint a Legfelsőbb valóság. Nincs különbség a legbelsőbb lényed és Isten között. Ismerd fel, hogy mi is vagy valójában!”

Nos, ez úgy hangzik nekem, mint bármelyik szöveg az Upanishadokból!

Poimandres leghíresebb könyvében, a Corpus Hermeticusban szerepel egy rész, ami a KULCS címet viseli, ebben leírást ad „a tudat öt rétegéről”.

Soma – a fizikai test – annamaya kósa

Pneuma – alapvető erő vagy energia test – pránamaya kósa

Psyche – érzékelő tudat és a hétköznapi elme – manómaya kósa

Logos – az intellektus és a magasabb érvelő képesség – vijnamaya kósa

Nous – intuitív tudat, misztikus tudat – anandamaya kósa

Gyakran utaltak rá a könyve alapján Hermészként (Trigisztinus), azt is tanította még (a vicc kedvéért), hogy: az erőszakkal megölt állatok húsát nem lenne szabad elfogyasztani, mert a lemészárlásuk sokkja, a halál borzalma benne marad a húsban és akadályozza a spirituális fejlődést. Úgy tűnik, hogy az ókorban nagyon sok hasonlóság volt India, Görögország és Egyiptom között…. de oly sok minden elveszett vagy ki lett hagyva azóta… ebből az ősi bölcsességből.

Térjünk azonban vissza a kósákra….

Az első Kósa, az Annamaya kósa, nézzük ezt meg futólag.

Ez az ahonnan elindulok. Ha épp egy térképet nézünk, akkor olyan, mintha azt a jelet néznék, ami ezt mondja: Ön itt áll! Ezt a szintet egyszerű látnunk és érintenünk; mert ez a fizikai testünk! Az anatómiai tanulmányainknak köszönhetően még azt is tudjuk, hogy vannak csontjaink és izomzatunk. Ha pedig már gyakoroljuk a Hatha jógát, akkor nemcsak tudjuk, hanem tudatában is vagyunk mindezeknek. Ez az a szint, ahol a legtöbb ember elkezdi a jógagyakorlást, hisz többnyire azért jönnek, hogy a fizikai testtel dolgozzanak a fizikai testen. Sokan úgy írják le az „ételtest” fogalmát, mint egy cső az emésztőcsatorna körül… az étel a tetején bekerül, a salak az alján kiürül. Mivel a száj az „ételtest” legfontosabb nyílása; a beszédet is hasonlóan nagy érdeklődés övezi. Az annamayan való munka tehát nem más, mint tudatába kerülni a megfelelő ételnek és beszédnek. Harish Johari és a hozzá hasonlók, akik Jógikus nézőpontból (Szánkja filozófia) vizsgálják ezt a kérdést, a finomtól indulnak a durváig, tehát az annamaya kósát tekintik a legutolsó buroknak, ami a legvégső réteg a tudatosság körül, a csomagnak a barna csomagolópapír része! A fizikai csomagolás közepén - a gerincvelő folyadék van – ami az élő szervezetben legelőször alakul ki, amikor a tudatosság az anyag legalacsonyabb szintjét eléri. A gerincvelő rendszerét „középvonal”-nak is nevezik, ebből a középvonalból fejlődik ki minden. Az élőszervezet, ami kifejlődik belőle, étellel táplálkozik, de maga az étel sem más, mint tárolt napenergia. Ezért azt is mondhatjuk: az egész rendszer maga egy energiagenerátor (elektromos energia, ha tudományosabban akarjuk megfogalmazni).

Harish Johari azt mondja: A „nagy cégen” belül, amit a fizikai testnek nevezünk, számos osztály és alosztály található, de a „központi iroda”, azaz az agy-elme, a fejben van. Az elme legfőbb eszközeként az agyat használja, az irodáját. Aki az elmét irányítja, az az iroda menedzsere. Az agy, a legfőbb eszköz – használja a légzést, a légzés használja az idegeket, az idegek használják az öt érzéket és az érzékszerveket (szemek, fülek, orr, nyelv és bőr) és működtetik az öt legfontosabb szervet (lábak, kezek, hangszálak, végbél és nemi szervek). Ez mind még mindig a pusztán fizikainak a területe, egyetlen egységként működve együtt a testen belül, amit az elme és ő menedzsere/ismerője irányít.

Tehát, mindazt, amit az elme ki akar fejezni, azt ezeken keresztül teszi meg, ezért azt is mondhatjuk, hogy a mentális érdeklődés, állapot, kondíció,…… határozza meg annak a fizikai megnyilvánulását. Olyan egyértelműnek tűnik ez…. de valójában mit jelent? Azt jelenti, hogy a testhelyzeted, a gesztusaid, az arckifejezésed és a vonalaid/kontúrjaid, a feszültségeid, a betegségeid, a szokásaid, mind annak a kifejeződése, hogy mi zajlik az elmédben, hogy milyen döntéseket hoz, és ezt hogyan teszi közzé a „központi iroda” a megnyilvánult világban!

Akkor ebből mi következik?

Például a következő: a mentális feszültséget úgy lehet megfigyelni, hogy megnézzük a homlok ráncait! Az, ahogyan mozogsz, egy egyedi jellegzetesség/jellemvonás, az elméd válaszreakciója az életed tapasztalataira. A testhelyzeted azt fejezi ki, hogy hogyan érzed magad belül. A testhelyzeted akár a páncéloddá is válhat (Wilhelm Reich). Azáltal tehát, hogy megfigyeljük, hol vagyunk feszültek, milyen szokásaink vannak, milyen a járásunk, stb. kideríthetjük, hogy mi van belül: pozitív vagy negatív folyamatok zajlanak-e a fej-irodában! Ehhez még a többi kósa állapotánál is vissza fogunk térni!

A Jóga terápiában, az ember ezen a szinten kezdi a gyakorlás. A Hatha Jóga során ez az, amivel dolgoznunk kell. Azt az elképzelést, hogy a testhelyzet, a fizikai megnyilvánulás és a személyes szokások mind szoros kapcsolatban vannak a személyiséggel és az érzelmekkel, a jóga tudomány eredendően vallja.

Az ászana gyakorlásnak valójában csak egyetlen oka van, az hogy tudatosítsa bennünk a kiegyensúlyozatlanságainkat, a feszültségeinket, a blokkjainkat és aztán kiegyensúlyozza ezeket a szokás hajlamokat.

Például, ha a járásnak egy bizonyos módja az Akhilles ín megrövidülését eredményezi. Hiszen, ha nem helyezzük le a talpunkat rendesen a földre járáskor, akkor az elgyengíti az inat és ráadásul még a stabilitásunkat is csökkenti, továbbá megrövidíti az ide kapcsolódó izmokat, blokkolja és korlátozza a lefelé irányuló energia áramlását; megzavarja a kapcsolatunkat a földdel és ezáltal sérül a hovatartozásunk érzése. Ezek a szokások korlátozzák annak a gyárnak a teljesítését, amely az elektromágneses energiát előállítja, mely energiát a jóllét megteremtésére és a teremtő fejlődésre használunk.

Ezért fontos tehát az annamaya kósa szintjén a relaxáció kiművelése. Ha elérjük, hogy a testhelyzetünk feszültségmentes legyen, akkor ez jótékony hatással lesz a mentális állapotunkra (egészségre, boldogságra, még a fizikai valóság szintjén is). Ez a fajta ellazulás és a fizikai szinten történő kiegyensúlyozás kéz a kézben jár a tudatosság és éberség trenírozásával, edzésével. Számos terápiában használják ezt, beleértve az autogén tréninget, a biofeedbacket, a viselkedés terápiát és természetesen a jógaterápiát. Továbbá a meditáció gyakorlat első eszköze is az, hogy a saját fizikai testünknek és minden megnyilvánulásának a megfigyelőjévé válunk. Ennél fogva tehát, ha a jógát rendesen tanítják, a megfelelő megértéssel – az ászana megnyithatja a meditáció gyakorlat kapuit. Először a test külső felszínének objektív megfigyelését tanulod meg, majd a tudatosság kiterjedhet a test belsejére és az elmére, és valójában az ilyen irányú haladás a spiritualitás ösvényén alapvető. Amint a külső fizikai test ismertté válik, a gyakorlás kiterjed a belső szervekre való „ráhangolódásra”. A mi kultúránkban tragikus, hogy a fizikai testtel nem mint egésszel foglalkozunk, hanem sajnos ennek is csak a felszínével.

A felszínnel/külsővel vagyunk elfoglalva. Ha a bőr színe fakó, akkor kozmetikumot használunk; ha kellemetlen a testszag, akkor dezodort. Az önbizalom a legtöbb esetben a külső megjelenésen múlik; elmegyünk egy állásinterjúra és lehet, hogy az, ’ahogy kinézünk’ fogja meghatározni, hogy megkapjuk-e az állást. Ahhoz, hogy megváltoztassuk ezt az oly fontos ’külsőt’ – lehet, hogy plasztikai sebészhez fordulunk, hogy átalakítsa az arcunkat, mellünket, combunkat, stb. botox injekciót adunk magunknak, befestjük a hajunkat….stb. De ami még ennél is rosszabb, hogy továbbra is levertek, elégedetlenek, boldogtalanok vagyunk és olyan további megoldásokhoz folyamodunk, mint a vásárlás, egy új ruha, új frizura……

Szinte senki sem figyel oda a belső világra, ami lehet, hogy tele van zavarral, kiegyensúlyozatlansággal és hiányokkal, amik előbb vagy utóbb betegséget fognak okozni és az egész-ség felborul. Mi több: arra, ami a testen belül van, csak azt mondjuk, hogy az „fúj”.

Testünk belsejét, amiről az a mondás járja, hogy nem más, mint „vér, nyirok és salak”, nem akarjuk látni, ismerni vagy értékelni. És mindezt meglehetősen negatív hangsúllyal fejezzük ki! Pedig mindez és ezeknek az egészségi állapota sokkal fontosabb, mint maga a Smink! Épp ezért gyakran előfordul, hogy a test belseje elszennyeződik, mert nem gondoskodunk róla…., mert eszünkbe sem jut, hogy kimossuk! Nem böjtölünk azért, hogy kitisztítsuk a gyomrunkat és a beleinket…. nos, ha nem adunk lehetőséget nekik, ha nem támogatjuk az öntisztító folyamatát a testnek, akkor ezt megteszik maguk is (pl.: gyomorrontással reagálnak valamire)…. A testnek természetes, belső ökológiája van…. de mi elpusztítjuk ezt antibiotikummal… vagy elnyomjuk a tüneteit mindenféle szerekkel. Ha valakinek pattanásai vagy ekcémája van, akkor annak megpróbáljuk a külső megnyilvánulását elnyomni és a probléma mögött megbújó okkal nem törődünk. Egy pajzsmirigy probléma esetén, eltávolítják a pajzsmirigyet… de azok az energiák vagy körülmények, amik elvezettek a pajzsmirigy problémához továbbra is kiegyensúlyozatlanok maradnak és majd megtalálják a módját annak, hogy másképpen megnyilvánuljanak.

Mégis miért? Mert szégyelljük a testünk belsejét, és nem akarunk róla tudni…

Úgy tűnik, hogy már hosszú ideje társadalmi szintű meggyőződés az, hogy a betegségek kívülről jönnek!

Egészen az 1930-as évekig az emberek tudták, hogy ez pusztán a betegségeknek csak kis százalékára igaz. Ha a test egészséges és erős, akkor megbirkózik ezekkel vagy még csak lehetőséget sem ad a behatolásra nekik. A gyógyszeripar virágzásával – elvették az emberektől a testük iránti felelősségérzetüket, azon csodaszerek kutatása pedig, amik elpusztítják a megszállókat, folytatódik.

Mindez annak a gondolkodásmódnak köszönhető, hogy magunkat pusztán fizikai testnek véljük, s ami még ennél is rosszabb, hogy a fizikai testnek is pusztán a külseje az, amivel azonosítjuk magunkat.

A középkorban – úgy vélték, hogy a bőr egy kastélynak a fala, a betolakodókat pedig el kell pusztítani! Manapság viszont olyan messzire megyünk, hogy még olyan érzelmeket is, mint a boldogtalanság, gond nélkül a ’munkahelyi’ nyomásra, a ’társadalomra’, a ’kapcsolatainkra’, stb, azaz külső hatásokra foguk.

Ennek az egésznek semmi köze hozzám!!! Hogy mennyire gyengék tudunk lenni!!!

Megpróbáljuk orvosolni a bajainkat egy nyugtatóval, hogy ellazuljunk, vagy egy hangulatjavítóval, hogy jobban érezzük magunkat…ahelyett, hogy az elménk és a testünk problémáin dolgoznánk! Képesek vagyunk elrepülni a Holdra, csodálatos dolgokat tudunk építeni – de képtelenek vagyunk uralni a testünket…miért is?

Mert nem ismerjük!

Alapvető, hogy megismerjük az állapotait és a működését a szerveinknek; mert a valódi megelőző orvoslás mind a test, mind az elme számára nem más, mint a belső működéseink megismerése és uralásuk elsajátítása.

Ez az annamaya kósán és kósa általi munkát jelenti. Végül is az köztudott, hogy a legtöbb problémának pszichoszomatikus gyökerei vannak.

De erre azt mondjuk: Csípőprotézisre van szükségem, a csontjaim elhasználódtak. ….

Rendben, de, ha megtanultál volna rendesen sétálni, ha máshogy osztottad volna el a súlyodat és másképpen gondoskodtál volna róla, akkor is ilyen állapotban lennél most?

Olyan felületesen nézzük a dolgokat, emlékszel?….nem vagyunk tudatában annak, ahogy mozgunk, stb….

Ha tudatában lennénk, akkor képesek lennénk megváltoztatni az annamaya kósát (test és elme szintjén)…egyébként pedig: Képesek vagyunk rá!

Számos alkalommal bizonyították és szemléltették olyan emberek, mint Neal Miller/Swami Rama/Krishnamacharya, hogy a belső szerveket és a működésüket lehet a szándék erejével kontrollálni.

Például: hideg és meleg érzet ugyanabban a kézben egyszerre..

Rákos elváltozás létrehozása és feloszlatása…

A szívverés leállítása…

Szükséges figyelnünk magunkat…például így: álljunk a tükör elé és objektíven vizsgáljuk magunkat, engedjük, hogy a kép beszéljen hozzánk…

Vagy: feküdjünk savászanába és keressük a testünkben a belső feszültségeket, szemléljük a szerveink állapotát – pártatlan figyelemmel hatoljunk mélyre. Ez az oka a biofeedbacknek is. Segítségével megtudhatjuk, hogy hol nem optimálisak a testünk belső folyamatai egy feszültség, blokk vagy egészségi állapot miatt… majd lépéseket tehetünk, hogy orvosoljuk a bajt. Például arra is képesek vagyunk, hogy a gyomrunk savtermelését megváltoztassuk, és ezáltal megelőzzük a fekélyeket. Számos ilyen dolog létezik, csak ezek számunkra olyan elérhetetlen, jógikus mutatványoknak tűnnek, pedig nem azok, egyszerűen csak az annamaya kósa tudatosítását és uralását jelentik.

Mára már tudományosan is bizonyított, hogy az akarat és a szándék erejével megváltoztatható a vese- és a gyomor működése, a véredények reakciói, a vérnyomás és még sok más állapot, beleértve a fejfájást is. De ahhoz, hogy ezt elérjük, először meg kell tanulnunk tudatosítani a testünk belsejét és működéseit és azt, hogy ezek a belső állapotok, hogyan nyilvánulnak meg. Ahogy már másutt mondtam: nincsenek csodák!

A nagy jógikus mutatványok mindenki számára elérhetőek, csak gyakorolnunk kell.

Szükséges, hogy megismerjük az annamaya kósát, s annak nem csak a külső megnyilvánulását, hanem a belső rétegeit is – itt viszont felmerül egy probléma:

Annyira ki kell, hogy terjesszük a tudatosságunkat, hogy ne csak egy szervet és annak „neveletlenségét” figyeljük, hanem az egyéb összefüggéseket is. Ha egy jelenséget pusztán önmagában nézünk,…. akkor az lehet, hogy negatívan fog más jelenségekre hatni. Szeretnénk szabaddá válni és fejlődni lényünk minden szintjén, nem csak az annamaya kósa szintjén… ehhez viszont szükséges, hogy azt az öt kósa szerves részének tekintsük….hogy önmagunk minden részével dolgozzunk – máskülönben, ugyanazt a hibát állandósítjuk….csak a külsőn, az „Én” legfelszínesebb szintjén dolgozva. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az annamaya kósa csupán a legdurvább, a legkönnyebben megközelíthető burok az öt burok közül, ami a valódi Önvalót borítja, aki Te magad vagy.

Ne tévedjünk el már a bejárati ajtónál!

Hari Om

Az eredeti szöveget itt lehet olvasni:
http://www.athayoga.info/articles/five-koshas-first-kosha

fordította: Szabó Katalin