SZABADSÁG

A Szabadság a létezésnek azon állapota, amikor minden tapasztalatban a lehetőséget látjuk a gyógyulásra és a személyes növekedésre, amikor tudjuk, hogy minden, amit átélünk, teljesen összhangban van az egyetemes törvénnyel és az Isteni akarattal.

Amikor az ember képessé válik arra, hogy önmagára Isten egyéni megnyilvánulásaként tekintsen, amikor tudja, hogy Ő egy az Istennel, akkor tapasztalja meg az igazi szabadságot.

A fájdalmak forrása a ragaszkodás az érzékszerveken keresztül befogadható korlátolt emberi tapasztalatokhoz.

Amikor a tudatos elme feloldja ragaszkodását a formákhoz és a cselekedeteinek az eredményéhez, a tapasztalat maga a végtelen szabadság.

A Szabadság tehát nem más, mint az igazságnak olyan mértékű tudása és élése, ami áltál lényed legmélyéről válsz képessé együttműködni Isten áramlásával.

Azok, akik tudják, hogy egyek Istennel, mentesek a félelemtől.

A Szabadság tehát nem más, mint a félelem hiánya.