Kedves Olvasó!
Hamarosan véget ér a hathetes fekvőgipszes időszak. Jövő hét kedden leveszik a fehér csizmát, majd szerdán egy kis műtéttel kivesznek egy állítócsavart a bokámból. A többi négy csavar és az egy lemez még egy évig a testem segítői maradnak. Aztán pedig elkezdhetek újra járni tanulni.
Gyorsan telt el ez az öt és fél hét, voltak örömteli és nehéz napok is egyaránt. Hulltak a könnyek (lelki) fájdalmamban és örömteli feloldódásaimban is.
Köszönöm mindenkinek a kedves leveleket, a pozitív gondolatok küldését, a látogatást és a közvetlen segítséget.
Nem könnyű a passzív befogadó szerepében lenni, csak kapni és kapni. Nézni, hogy valaki más csinálja helyettem a dolgokat. És bár sok mindent meg tudok oldani egyedül, az igazság az, hogy bizonyos értelemben kiszolgáltatott voltam és még vagyok is.
Ám a helyhez kötöttség, a mozdulatlanság sok felismeréssel ajándékozott meg.
Először is, hogy ne halogassam megtenni azokat a dolgokat, amikre vágyom. Hogy merjem jobban elengedni magam és csak hagyjam a dolgokat megtörténni.
Hogy ne szeparáljam el magam az emberektől annyira, mint eddig tettem.
Az is megérkezett, hogy bár fontos az akarat ereje, a motiváltság, az ambíció, a tettvágy, mindez mit sem ér, ha az élet egyéb, fontos dolgai háttérbe szorulnak a gyors előrehaladás, fejlődés zászlaja alatt.
Hittem, hogy nagyon igaz életet élek, hogy minden, amit teszek, szívből jön. Sajnos ez nincs teljesen így. A munkánk és a szerepeink torzíthatják a személyiségünket oly módon, hogy már csak a szerepért élünk és a valós önmagunk és vágyaink egy kitalált szent cél, jól mutató pozíció mögé szorulnak.
Sokat lágyított rajtam ez a baleset, a helyzet, amibe általa belekényszerültem és az akarásaim elengedése, igyekszem majd, de nem törekszem - nehogy beletörjek ismét - hogy ez a lágyulás, lazulás ne tűnjön el nyomtalan, ha visszakerülök a régi szerepekbe.
Hálás vagyok a testemnek, hogy szolgál engem és szeret. Minden erejével próbálja visszaállítani az egyensúlyt, az egészséget, amely a természetes állapota. Az ember nem tud kitalálni még egy ilyen csodás, bölcs szerkezetet, mint a test, amely tudja a dolgát, mindenre emlékszik, és megtesz mindent, hogy feloldja az emberi elme figyelmetlensége- vagy az érzelmi zűrzavarok okozta baleseteket, betegségeket és az EGÉSZséget visszaállítsa (persze csak, ha ez emberi elme nem akadályozza meg).
Próbáltam a körülmények szerint teljessé tenni a napjaimat. A jobb lábam, a kreativitásom, az erőm, egyensúlyérzékem mind maximálisan szolgáltak és szolgálnak engem, hogy a legszükségesebb dolgokat el tudjam látni és még örömömet is leljem bennük.
Hálás vagyok mindenkinek, akik mellettem álltak, ültek, jártak és táncoltak ki-ki annyira, amennyire az erejéből tellett vagy amennyire én engedtem.
Hálás vagyok azokért a letisztulásokért, amiket a kapcsolataimban tapasztaltam, a közeledésekért és a távolodásokért egyaránt.
Adassék, hogy minden nap örömmel keljen fel a nap bennük, attól függetlenül, hogy hány lábon állunk éppen, hogy érezzük a testünkben az élet lüktetését, szépségét és a teljességet! Adassék, hogy minden percben igazak legyünk önmagunkhoz, hogy el merjük engedni félelmeinket, és ne halogassuk vágyaink beteljesítését!
Kívánok mindenkinek örömteli, boldog napokat!
Szeretettel: Kata
A visszatérésem időpontjait a JÓGA címszó alatt láthatjátok.
A közeledő jógatáborról a JÓGATÁBOR címszó alatt olvashattok.
