Félelemnélküliség (Swámi Ráma: A spirituális élet lényege)

A félelmek, ha nem vizsgáljuk meg őket, erős gyökereket eresztenek, pedig valójában gyökértelenek. A félelem megidézi a veszélyt.
Az önfenntartás az az ösztön, mely folyton ügyel arra, hogy megvédje a testet. Ez az ösztön bizonyos fokig hasznunkra van, de nem szabad, hogy rögeszménkké váljon. Amikor a félelem eluralkodik az elmén, minden spirituális képességünk kialszik. Sosem vizsgáljuk meg a félelmeket - ezért lesznek képesek irányítani az életünket. Bátran szembe kell néznünk velük.

A félelmek kétarcúak: elveszíthetem, amivel rendelkezem, és nem érem el, amit szeretnék. Ezt a két gondolatot nem szabad beengedned az elmédbe, és nem is tudnak bejutni, amikor a mantrádra emlékezel vagy Isten jelenlétét érzed magadban.

A félelemnélküliség nagyon fontos. Ha valaki folyamatosan a szellemi boldogság állapotában időzik, a félelem nem tud közel férkőzni hozzá. A félelemnélküliség annak a tudásából fakad, hogy Isten velünk van, és mi Istennek vagyunk.