A hatodik kincs

Elérkeztünk a meditáció tanfolyam hatodik hetére.

Köszönöm a közös gyakorlásokat.

Bízom benne, hogy sok kincset sikerült gyűjtenünk a csend pillanataiban.

Íme a Swámi Véda által tanított hatodik feltétel a megszabaduláshoz.

"És végül a hatodik állapot a vairagja, (erről részletesen a Jóga szútrákról tartott előadásomon beszéltem).
A vairagja a végső elfordulás a világi vágyaktól és örömöktől.
Két fajtája van. Az időszakos vairagja, mert éppen nincs barátnőm és önmegtartóztatást gyakorolok. Nem találtam férjet, ezért elmegyek a Pandizsihoz, hogy fogadalmat tegyek. Nincs pénzem, tehát azt mondom, hogy a szegénységi fogadalom a legnagyobb erény. Ez egyféle szenvedélymentesség, vairagja, ahogy Indiában hívjuk, masana vairagja, temetői szenvedélymentesség. Amikor a szeretted testével a temetőbe tartasz, és azt mondod, mit ér ez a világ, ha mindannyiunknak végig kell mennie ezen az úton. Jobb, ha Istent keressük, és mennyei kincseket gyűjtünk. Mától kezdve minden nap templomba megyek. Minden nap gyónni fogok. Minden nap meditálok. Virágot viszek minden nap a templomba, vagy valami mást stb. 
Van egy történet India nagy 16. sz.-i szentjéről, Kabirról. Valaki találkozni akart vele, ezért felkereste az otthonában. Ott azt mondták neki, hogy nincs otthon. Temetési szertartásra ment. Indiában elégetjük a halottakat. A hinduk elégetik. A muzulmánok és a keresztények természetesen eltemetik a halottaikat. A halottégetők ideális helyek a meditációra. Tizenéves koromban rendszeresen látogattam a halottégetőket, ott meditáltam. Nézed, ahogy elég a holttest, és egész ragaszkodásod a testhez szertefoszlik. Nem gondolsz többet úgy magadra, mint egy jóképű, szép fiatalemberre. Minden ilyesmi semmivé válik. Valójában nem látod a testet égni. Nagy fahasábokat tesznek alulra, arra helyezik a testet, és fölülre is fát tesznek. Csak a fa égését látod, de tudod, hogy mi történik. Tehát Kabir otthonában azt mondták, hogy elment temetési szertartásra. A vendég érdeklődött, hogy a temetésen lévő sok ember között honnan fogja Kabírt felismerni. Azt mondták, hogy tollat visel a kalapján. (Lehet, hogy a történet csak példázat, nem történelmi hűségű.) Az ember elment a temetési szertartásra, mert igazán sürgős dolga volt Kabirral. Amikor odaért, meglepődve látta, hogy mindenki tollat visel a kalapján. Összezavarodott, hiszen így nem tudhatta, ki közülük Kabir a szent. Amikor az emberek hazafelé indultak a temetési szertartásról, ő állt és nézte őket. Látta, hogy ahogy valaki pár lépést eltávolodott, a tolla eltűnt. Az gondoltam, hogy ez csoda. Aztán egy másik embert látott, akinek tíz lépés után tűnt el a tolla. Elindult a tömeg mögött, akik a temetési szertartáson voltak, és látta, hogy az egyiknek tíz yard a másiknak tizenkét yard után tűnik el a tolla. A jó és szent embereknek akár fél mérföldig is megvolt a tolla. Végül kitalálta, hogy az akinek a tolla végig érintetlen maradt, az Kabir. Az, aki a ilyen tollat visel a kalapján, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a szenvedélymentesség, a világ dolgai iránti érdektelenség. Az, hogy ki min vitázik, nem az ő ügye, kivéve, ha részvéttől indítva meg tudja szüntetni az ellenségeskedést. Amikor a világ dolgai többé már nem érdeklik őt, folyamatosan a vairagja állapotában van, megszabadult a világ színeitől, melyek korábban az elméjét színezték. 
Tehát, amikor a hat előfeltétel a személyiség részévé válik, akkor - úgy mondjuk -, hogy Brahma bhujaja kalpati, készen áll a Brahmával (legfelsőbbel) való eggyé válásra. Át kell rendeznetek a meditációról alkotott filozófiátokat, és meg kell néznetek, miféle személyiséget kerestek magatoknak. Milyen társaságba vágyódtok? Mire törekedtek?

Isten áldjon mindnyájatokat!"