Az ötödik kincsről

A hit

Az érzelmi megtisztulásnak, az örömteli elmének (chitta prasadanam) a kiművelése az erények aktív gyakorlásában rejlik.

Az elmét edzenünk kell, az akaraterőnket erősítenünk, hogy az erények útjáról ne térjünk le még egy pillanatra sem.

Nagyon sok útmutatásra lelhetünk a jóga útján.

Ilyenek a Patanjali Jóga szútráiban található jámák és nijámák. 

A Brahma Vihárák (négy mérhetetlen) a négy buddhista erény és a Védanta 6 kincse.

Ezzel a hat kinccsel foglalkozunk 6 héten át a keddi meditáció csoporttal.

Swámi Véda: Hat lépés a felszabaduláshoz című írása alapján.

"Az ötödik feltétel a sraddha. A sraddha szerény hit. Hit, amely erőd ad ahhoz, hogy kitarts az igazad mellett, ismétlődő kudarcok után is. És ha egy pillanatra megláttál egy aprócska fényt, a hit fenntartja ennek a pillanatnak az emlékét akkor is, amikor lenne okod kételkedni. Ez a sraddha. Nem vakhit, hanem személyes tapasztalataidból születő hit. Abból táplálkozik, amit kaptál, amit megtaláltál. Szerénységet ad neked, alázatot. Azt, hogy kicsi akarj lenni, és soha nem nagy. A sraddháról többet majd egy másik napon beszélek."

Swámi Ráma így ír a hitről:

A hit (A spirituális élet lényege c. könyvből részlet)

"A közvetlen tapasztalaton alapuló hit megtisztítja az elmét, ez pedig szükséges akkor is, ha a tárgyak világában akarunk eligazodni, és akkor is, amikor az élet számtalan ismeretlen szintjét térképezzük fel. Az ilyen hit sosem kérdőjeleződik meg, ellenben a vakhitet mindig alaposan meg kell vizsgálni.

Hinni Istenben és minden pillanatban megtapasztalni Isten jelenlétét - két különböző dolog. Az igazság közvetlen megtapasztalása előtt az ember hihet Isten létében, de ez a hit mindig hiányos marad.

Az igazi hit a közvetlen tapasztalás után születik meg. A közvetlen tapasztalásból születő hit a tanítvány lényének részévé válik, és megvédi a tanítványt, ahogy egy anya óvja a gyermekét.

Az a hit, amely az Igazság szilárd alapjára épül, az erő forrása. Az Igazság közvetlen megtapasztalásán alapuló meggyőződést, mely nincs ellentmondásban a logikával és az érvekkel, sraddhának vagy hitnek nevezik.

Ez a fajta hit hosszabb időszak alatt alakul ki, ismétlődő tapasztalatok járulnak hozzá az éréséhez. Az Igazság közvetlen megtapasztalása minden kétséget eloszlat, és elvezeti a tanítványt a rendíthetetlen megértéséhez. Ez ilyen belátás lénye elválaszthatatlan részévé válik. Tudása megszilárdul, és nincs szüksége többé arra, hogy másoktól várjon visszaigazolást. Tudja, amit tud. Ez a hit.

Ennek a hitnek a talaján kezdi meg keresését és éri el célját. Az Istenben való vakhit sorozatos csalódásokhoz vezet, az Istenbe vetett hit pedig Istenhez vezet."