Swámi Ráma: Félelemnélküliség

A félelmek, ha nem vizsgáljuk meg őket, erős gyökereket eresztenek, pedig valójában gyakran gyökértelenek. A félelem megidézi a veszélyt.

Az önfenntartás az az ösztön, mely folyton ügyel arra, hogy megvédje a testet. Ez az ösztön bizonyos fokig hasznunkra van, de nem szabad, hogy rögeszménkké váljon. Amikor a félelem eluralkodik az elmén, minden spirituális képességünk kialszik. Sosem vizsgáljuk meg a félelmeinket - ezért lesznek képesek irányítani az életünket. Bátran szembe kellene néznünk velük.

A félelmek kétarcúak: elveszíthetem, amivel rendelkezem, és nem érem el, amit szeretnék. Ezt a két gondolatot nem szabad beengedni az elmédbe, és nem is tudnak bejutni, amikor a mantrádra emlékezel vagy isten jelenlétét érzed magadban.

A félelemnélküliség nagyon fontos. Ha valaki folyamatosan a szellemi boldogság állapotában időzik, a félelem nem tud közel férkőzni hozzá. A félelemnélküliség annak a tudásából fakad, hogy Isten velünk van, és mi Istennel vagyunk.

Kedves Olvasóim!

Ezen a héten csendelvonuláson vagyok Tihanyban.
Elmaradnak az óráim, elmaradnak a bejegyzések is.
Jövőhéten ismét várlak szeretettel!
Kívánok békés gondolatokkal teli napokat

:
Kata

Swámi Ráma: Légzéstudatosság

Amikor a tartás szilárd és kényelmes, a test nyugodt, továbbá rekeszizomlégzéssel lélegzel, a következő lépés a légzés tudatosítása: a légzés áramlásának a megfigyelése.

A légzés az ember belső állapotának mérésére szolgáló barométer. Amikor megfigyeled, hogy a légzésed egyenletes, mély, minden szükségtelen szünettől mentes, megtapasztalod a könnyedség és a mélységes öröm jóleső érzését.
Minél szilárdabb és egyhegyűbb az elme, annál nagyobb békét és boldogságot tapasztalsz. Különböző módjai vannak annak, hogy szilárddá és összpontosítottá tegyük az elmét. Ezek közül a kilégzésre és a belégzésre való koncentrációt, a légzés áramlására való koncentrációt tartják a legjobbnak. 
A légzés áramlására való koncentráció az egyik legjobb módja annak, hogy ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani az elme mozgását. Amikor minden rezdülés megszűnik, és az elme csendes és nyugodt, az ember hatalmas örömöt tapasztal önmagában. Amikor az elme minden zavaró tényezőtől mentes, és elkezdi befelé tartó utazását, a törekvő előtt lehullanak a sokszintű valóság misztériumának a fátylai. Egyhegyű elmével megismeri a belső valóságot. Ez a tudás magasabb rendű, mint az érzékelésből, a következtetésből és a tanúbizonyságból származó tudás.

Rendkívüli örömöt fogsz tapasztalni, ha összhangba hozod az elmét a légzéssel. 

Bármikor, amikor nagy örömet érzel, úgy fogod találni, hogy az elméd nyugodt, a légzésed pedig egyenletes. Sosem maradhatsz meg az öröm állapotában, sosem lehetsz boldog, hacsak nincs tökéletes összhang a légzés és az elme között. 

Az élet lélegzet, és a lélegzet az élet.

( A spirituális élet lényege)

Swámi Ráma: A szeretet és a kapcsolatok

„Két törvény létezik, az összezsugorodás és a kiterjedés törvénye. Utálj másokat, s akkor az összehúzódás törvénye érvényesül benned! Szeress mindenkit, s akkor a kiterjedés törvénye hat rád!

Tanulj meg szeretni, ez a kiterjedés törvénye. Mit is jelent a szeretet? Azt jelenti, hogy adni, elvárások nélkül a hozzád közel állóknak.

Ez az az a tanulóterep, ahol megtanulsz feltétel nélkül adni. Így fogod megtanulni, hogy semmi sem nehéz már neked, semmi sem nehéz.

Az első dolog, amit meg kell tanulnod, az az adás. Ahelyett, hogy veszekszel a feleségeddel, add meg neki azt, amit akar. Add meg a gyerekeidnek, amit akarnak. Hamarosan úgy fogod találni, hogy elkezdenek annyira szeretni téged, hogy nagyon figyelmessé válnak veled. Nem fogják a nagylelkűségedet kihasználni. Megtanulni adni az egyik legnagyobb művészet. Adj önzetlenül azoknak, akikkel együtt élsz! Ott kezd el ezt tenni! A szeretet teljesen át fog alakítani, mivel csak a szeretetnek van meg ez az átalakító ereje, még a halál sem rendelkezik ezzel az átalakító erővel.

Szóval, ha szeretsz, akkor csak a szeretet van, s számodra nincs hely. Jelenleg még vannak dolgok, amiket szeretsz és, amiket nem szeretsz, de a szeretetben egyenlőség van, mindenkit szeretsz, s soha senkit nem vagy képes gyűlölni. Ha a tiéd lesz az mély megértés, hogy mindenkit szeretek, kivétel nélkül, akkor szabad leszel. Ez egy olyan öröm, ami elvezet az üdvösséghez. Az elméd olyan mértékben kitágul, hogy minden, ami rejtve van, minden, ami tudattalan kiárad és a tudatos részévé válik. Miért is kellene boldogtalannak lenned? Tudod, hogy ki a boldogtalan? Az, aki önző. S ki a boldog? Az, aki önzetlen. Ez ilyen egyszerű. Nem azt mondom most ezzel, hogy most őrült módon minden vagyonodat osztogasd el idegeneknek, s haszontalanul jótékonykodj, nem! Arra kérlek, hogy otthon kísérletezz, azokkal, akikkel együtt élsz. A személyiség átalakítása az önmegvalósításnak az egyszerű módja. Ne bonyolítsuk ezt túl!"

Swámi Ráma a szeretetről angolul.

magyar felirattal a jóga szútra előadásokból a 21. és a 22. rész.

https://www.youtube.com/watch?v=MuL9umCRxVo

A Himalájai Jóga az örömteli élet jógája

Szeretettel Nikinek!

- Mama - mondja - , az egységemet másik helyre vezényelték, mert repülőgépeink már nem maradhatnak ezen a repülőtéren. Összes gépünket lebombáznák. Kiköltözünk valahova vidékre. Nem tudom mikor látjuk újra egymást.
Szívemet vasmarokként fogja össze az ijedség. Már hozzászoktam a tudathoz, hogy fiam állandó veszélyben van. Amikor repülőtiszt lett, úgy éreztem, mintha agyonvágtak volna. Azzal az érzéssel járkáltam fel-alá a szobában, hogy mindez csak rémálom... Hogyan lehetne valóság, hogy az anyák fiaikat, egészséges, fiatal, életerős fiaikat a tömeghalálba küldik? Csak valamilyen rémálomban alacsonyodhat le az ember odáig, hogy a legszörnyűségesebb eszközökkel gyilkolják egymást, és éppen az utódok nemzésére hivatott, legerősebb, legegészségesebb fiatal férfiakat küldik a halálba. Ők esnek először áldozatul, pedig csak ők "alkalmasak" a hadviselésre. A gyenge, beteg férfiak itthon maradnak, és így rájuk hárul az utódok nemzése míg az egészséges fiatalemberek legnagyobb része életét veszti a háborúban. Ez a legbiztosabb módszer az emberiség elsatnyulásához. Az emberiség pedig már olyan mélyre süllyedt, hogy fel sem ismeri ezt az igazságot! A vak gyűlölet és a félelem által félrevezetve a legegészségesebb, legerősebb nemzedékek öldöklik egymást!
Álom! Lidércnyomás!
Azután lassan visszatér valóságérzékelésem, és átadom gyermekem Istennek! Isten akarata ellenére semmi sem történhet, és bármi történik is, az jó, mivel Isten akarta úgy! Kiegyenlítés! Minden, ami történik, csak elvesztett egyensúly, az elveszett paradicsom felé való törekvés! Drága mesterem Ptahholep ezen szavai és az összes tanítása, amelyben a nagy piramis belsejében részesített, olyan mélyen belém ivódtak, hogy még akkor is volt erőm életem folytatásához és mindennapos kötelességeim teljesítéséhez, amikor folyamatosan annak tudatától szenvedtem, hogy fiam csak egyike azon millióknak, akik élő cégtáblaként vesznek részt az értelmetlen öldöklésben. Most azonban tudom, hogy elszakadunk egymástól, ha elhagyja a fővárost, mivel már nem sok hiányzik ahhoz, hogy az ellenség teljesen körbekerítse. Az pedig, hogy ő vagy mi kerülünk ki élve ebből a tömeggyilkosságból, és hogy életünkben valaha is viszontláthatjuk-e még egymást, aligha megválaszolható kérdés...
Mégsem engedhetem, hogy ez fájdalmat okozzon, mert senkihez sem kötődhetek! Ebben a fiatalemberben - akit újraszületése érdekében a szívem alatt hordoztam, és aki most a fiam - nem a testét, nem a megjelenését szeretem, hanem a benne lakozó Istent! Ahogy az összes egyén, állat vagy növény testét, sőt még magát a holt anyagot is, az ő testét is isteni önnönvalója építette fel, hogy rajta keresztül megnyilvánulhasson. Így az ő egyéniségében, szép testében is a személytelen isten megnyilvánulását szeretem. Az egész világmindenség az egyetlen és egyedüli Isten megnyilvánulása, akkor miért remegek most attól a félelemtől, hogy esetleg Istennek ezt a megnyilvánulását elvesztem, és nem láthatom viszont többé? Azért mert húsa az én húsom, és vére az én vérem! Én és az ő éne viszont ugyanaz az én - ugyanaz az önnönvaló - , se nem  hús, se nem vér. Nem azonosulhatok a testtel. Önnönvalómig kell eljutnom, teljes mértékben tudatosulnom, és akkor fiam önnönvalójával, egyben az egész világmindenség önnönvalójával is azonossá válok, és már semmit és senkit nem veszíthetek el! Nem tehetek különbséget aközött, hogy vér szerint hozzám közel álló vagy teljesen idegen emberek veszítik-e el az életüket, mert egy-egy élőlény halálakor Istennek mindig ugyanaz az önnönvalója cserél testet, legyen szó egyetlen gyermekem, vagy egy idegen ember testéről. Húsomat és véremet, amely most olyan elviselhetetlen fájdalmat okoz nekem, teljesen le kell győznöm... Ó, Istenem! Adj erőt, hogy kiálljam ezt a próbatételt! Adj erőt, hogy a minden-tudat elérése nélkül is úgy cselekedjek, mintha ebben az isteni tudati állapotban hoznám meg döntéseimet!
Remegő térddel lépek a fiamhoz, átölelem, és így szólok hozzá:
- Drága kisfiam, egyetlen drága gyermekem, Isten legyen veled! Imáimba foglalom a nevedet. Isten sem téged, sem minket nem fog elhagyni. Ne felejtsd el, hogy minden elmúlik csak az igaz szeretet marad meg mindörökre. Most is azért szeretjük egymást, mert Istenben egyek vagyunk, és ez a lelki egység - ez a valódi szeretet-  hozott minket össze itt a Földön. Nem veszíthetjük el egymást! Újra találkozni fogunk, ha nem ebben, akkor a következő életünkben, vagy az élet valamelyik formájában. Bárhova kerülünk is, a szeretet újra egymáshoz fog vezetni minket. Élj boldogan, kedvesem, drága, egyetlen gyermekem, és a nehéz órákban mindig kapaszkodj bele a mögöttünk álló, láthatatlan hatalomba, amely soha nem hagy el minket, akit mi Istennek nevezünk!
Egyikünk sem sírja el magát. hosszan, nagyon hosszan öleljük egymást, megcsókolom tiszta homlokát, ő pedig a mellére szorít, majd elmegy. Még utánaintek az ablakból, ő visszamosolyog rám, majd eltűnik.

Elisabeth Haich: Beavatás 1972. (részlet)

Swámi Ráma: Szent utazás (részlet 89-90.old.)

Légy gyengéd magadhoz! Ez egy hosszú és nehéz utazás. A céljaid legyenek elérhetőek, hogy ne csalódottsághoz és kiábrándultsághoz vezessenek. Legyél hajlandó mászni, mielőtt járni kezdesz! Tökéletesítsd minden készségedet, ahogy egyre tovább jutsz az úton, és bocsáss meg magadnak, amikor megbotlasz, sőt hátracsúszol. A visszalépések átmenetiek, és arra szolgálnak, hogy tanuljunk belőlük. Engedd magad visszacsúszni, figyeld meg, mi történik, vesd meg a lábad, és indulj előre! A visszacsúszás a növekedés folyamatának a része. Csak az ne legyen, hogy visszacsúszol, és ott maradsz! Soha ne add fel! A fejlődés állhatatosságot kíván. Soha ne veszítsd el a reményt!