Jnaneshwar

A Tudat Nektárja

Tisztelem az Istent és az Istennőt

Az univerzum örökérvényű szüleit.

A szerető, végtelen szeretetből felölti Szerelmese formáját.

Micsoda szépség!

Mindketten ugyanazon nektárból származnak, s ugyanazon ételen osztoznak.

A legmagasabb rendű szeretetből lenyelik egymást. De újra különválnak a kettőnek lenni öröméért.

Nem teljesen azonosak, de nem is különbözőek.

Senki sem tudja pontosan, hogy mik is ők s

Mennyire erős az ő vágyódásuk egymással lenni.

Ez az ő legnagyobb örömük.

Soha, még tréfából sem engedik,

hogy egységük zavart szenvedjen.

Annyira irtóznak a szétválástól, hogy bár az egész világgá váltak,

soha, még egy pillanatra sem engedik, hogy kettejük között bármi különbség kialakuljon.

Hiába látják, amint minden, ami élő és élettelen kiárad önnön magukból,

soha nem ismernek el semmit harmadiknak.

Együtt ülnek, egyazon helyen, a fény köntösébe burkolózva.

Együtt vannak az idők kezdete óta, saját Isteni szeretetükben örömüket lelve.

Amikor a „különbség”, amit a világot élvezni létrehoztak, az ő nászukra rápillantott, nem tehetett mást, mint hogy az egységükben talált örömbe visszaoldódott.

Isten nélkül nincs Istennő.

Istennő nélkül nincs Isten.

Milyen édes az ő szerelmük!

Az egész univerzum kicsi mindkettőjüknek,

Mégis boldogan élnek ők együtt a legapróbb részecskében.

Összeölelkezve eggyé válnak,

ahogy a sötétség is beleoldódik a fénybe pirkadatkor.

Amikor felfedezzük az ő egységüket,

minden szó és minden gondolat feloldódik a csendben.

Csak amikor az Egyetemes Özönvíz eljön, válnak eggyé az óceán vizei és a Gangesz.

A visszatükrözött kép csak akkor tűnik el, amikor a tükröt eltávolítjuk.

A víz fodrozódásai kisimulnak, amikor a szél eláll.

És amikor véget ér az alvás, az ember felkel álmából.

Az egyéniségem most megszűnik és visszatérek Shivába és Shaktiba.

A só is feladja sós ízét, amikor eggyé válik az óceánnal.

Feladom én is az egyéniesült énemet, s Shivává és Shaktivá válok.

Azzal tisztelem Shivát és Shaktit, hogy külön állásom feladom, s eggyé válok velük.

Fordította: Szabó Katalin