Swámi Nityamuktananda Szarasvati nyilvános előadásának lejegyzett anyaga

2011. október 25.

Az érzelmek és a négy alapvető ösztönkésztetés

Hari Om.

Üdvözöllek benneteket!

Nagy kihívást jelentő témát fogunk megbeszélni ma este.

Mindannyian szenvedünk tőle. Az érzelmek időnként mindenkit elborítanak.

Sokáig azt gondoltam, hogy bennem nincs is düh.

De aztán lett egy tinédzser lányom… A többi pedig már történelem.

Életünk valamely pontján, mindannyian kénytelenek vagyunk szembenézni az érzelmeink kihívást jelentő erejével. Mindannyian hallottuk már nagyon sokszor, hogy az elménk életünk kulcsfontosságú eszköze. Minden, amit tapasztalunk, érzünk, amit gondolunk, amit a világról tudunk, és ahogy a világot ismerjük, valójában nem más, mint az elménk kivetülése. Felmerül tehát az az érdekes kérdés, hogy ki vagy mi befolyásolja ezt az elmét. És amikor a megnyilvánult világ szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor válasz az, hogy az érzéki benyomásaink befolyásolják az elmét, ha azonban az abszolút irányából közelítjük meg a kérdést, a lehető legfinomabb szintről, akkor az ahamkara, az énségünk, a különálló egyéni létezésünk, vagy pontosabban ennek a különálló egyéni létezésnek az illúziója befolyásolja az elmét. De ez mind elmélet. Mit is jelent ez?

Swámi Ráma ezt mondja.

„Gyakorlatilag, minden egyes cselekedetünket a gondolataink irányítják, és minden egyes gondolatunkat (az elmét) az érzelmeink irányítják.”

Lehet, hogy egy művelt, tanult ember vagy a társadalomban. De hirtelen egy érzelem felkavar és olyat teszem, amit nem kellene, egyetlen érzelem az egész lényedet megzavarhatja, egyetlen érzelem egy szempillantás alatt szörnyeteggé tud változtatni. Boldogan vezetünk az országúton, majd valaki jobbról elénk vág „ A fene egyen meg!”.

Egyetlen érzelem szörnyeteggé változtathat.

Ezért nagyon fontos megértenünk, hogy mi is ez, mert hihetetlen hatalmuk van felettünk.

Ha minden cselekedetünket a gondolataink irányítják, viszont minden egyes gondolatunkat pedig az érzelmeink, akkor bizony az érzelmek nagyon fontosak. Ez azt jelenti, hogy az érzelmek egész lényünk fölötti hatalommal rendelkeznek. Beleértve a lényünkbe az elménket, ami ezeket a gondolatokat létrehozza, beleértve az elképzeléseink, cselekedeteink, és az érzéseink fölötti hatalmat.

Más szavakkal: teljes mértékben érzelmeink áldozatai vagyunk. Érzelmeink rabszolgái vagyunk. Miért? Mert nem tudjuk mik ezek, azt hisszük, hogy ott vannak, s nekünk engedelmeskednünk kell, mint egy rabszolgának. Ők határozzák meg, hogyan cselekszünk, hogyan látjuk a dolgokat. Manipulálnak bennünket. És még azt hisszük, hogy a média manipulál bennünket. Ez nem vicc. Nem arról van szó, hogy mit ír a sajtó, hanem arról, hogy mi hogyan reagálunk arra, amit írnak.

Mik ezek a furcsa dolgok?

Az emóció (érzelem) szó, latin eredetű. E-motira. Motira azt jelenti, hogy mozogni. E azt jelenti, hogy valami felé. Az érzelmek tehát azok az erők, amik bizonyos irányba mozdítanak bennünket.

Ha az életről, a létezésről, úgy gondolkodunk, mint az evolúció és a devolúció között történő állandó mozgásról. A legfinomabbtól a durva felé és a legdurvábbtól a legfinomabb felé. Akkor az érzem az az erő, ami bennünket ebben a folyamatban vagy egy alacsonyabb vagy egy magasabb rendű létezés felé visz.

Az első dolog, amit meg kell értenünk, hogy az érzelmek egyszerű, mozgásban lévő energiák. Sem nem jó, sem nem rossz, egyik sem. Egyszerű, tiszta, mozgó energia, olyan energia, ami cselekvésbe lendít bennünket. Mi azonban visszareagálunk ezekre a cselekvésekre. Ez a reakció abból fakad, hogy az elménk értelmezi ezt a mozgásban lévő energiát. Az érzelem tehát, ami mozgásban levő energia, önmagában semleges. S Te magad sem vagy más, mint energia.

A legtisztább szinten tehát maga az érzelem energia, ami mozgatja az energiát (téged). Egyszerű, természetes, értékmentes folyamat. Hasonlíthatod egy fa nedvének az emelkedéséhez is. Nem kapcsolódik különösebb értékítélet ehhez. Ez egyolyan folyamat, ami fenntartja a fa létezését.

Az élet mozgásban lévő energia. A mozgásban lévő energia (az élet) fenntartja a létezést. Végső soron tehát az energiának a véget nem érő körforgásáról van szó, ami teremt, felbont vagy ha filozófia fogalmakat akarunk használni, akkor mondhatjuk, hogy ez az energia az evolúció vagy a devolúció irányába mozog, de lényeg az hogy örökös körforgásban van, s soha nem áll meg.

Eddig ez érthető is. Itt azonban belép az elme a képbe és elkezdi értelmezni a mozgó energiát a „szeretem, nem szeretem” alapon. S itt kezdődik el minden baj.

A bennünk kialakult „szeretem, nem szeretem” mintázatok okozzák a bajt, amit nevezhetünk a pszichológia nyelvén kondicionáltságnak is. A folyamatos áramlásban lévő energia folyójába elkezdünk köveket beledobálni a „szeretem, nem szeretem” feliratokkal. Amikor már olyan sok követ dobáltunk az élet energiájának folyójába, hogy gátat építettünk vele, az áramlás megakad. De az érzelemnek, már a nevéből fakadóan is, az a természete, hogy folyamatos mozgásban legyen. Ezért még amikor akadályba ütközik, akkor is mozog, hisz nem tehet mást. Addig-addig gyülemlik, halmozódik, míg fel nem robban. Talál magának valamilyen kifejeződési utat, mert nem tehet mást, ki kell fejeződnie. Miért? Mert ez a természete. Mozognia kell minden élőlényben, ahhoz, hogy fenntartsa az életet, hisz az élet maga is nem más, mint folyamatos áramlásban lévő energiaáramlás. Itt belép egy új elem.

Az életnek, ahhoz, hogy fenntartsa önmagát, szüksége van bizonyos dolgokra.

Az energia tehát azért áramlik, hogy az alapvető szükségleteket fenntartsa, nélküle az élet nem tud funkcionálni, létezni létezhet, de nem tudja a feladatait végrehajtani.

Létezik négy alapvető dolog, amire minden élőlénynek szüksége van, hogy fenn tudja tartani életfunkcióit.

Maslow és más pszichológusok ezeket ösztönkésztetéseknek, drive-oknak, szükségleteknek, egyetemes, primitív drive-oknak hívják. Swámi Ráma sokkal pozitívabban fogalmazta meg ezeket. Négy ősforrásnak nevezte őket. Tehát egy élőlényben ennek a négy forrásnak megfelelő módon kell működni, illetve kielégítve lenni, ahhoz, hogy megfelelő módon tudjon működni. Itt akár ember akár állatra gondolunk is, minden élőlénynek szüksége van táplálékra, alvásra, hajlékra és valamire, amit nehezen tudunk megfogalmazni, de hívjuk most szaporodásnak. Erre a négy alapforrásra, szükségletre minden életformának szüksége van, hogy fennmaradhasson. Itt fontos megértenünk, hogy emberi lényekként ebben a négy alapszükségletben minden létezővel osztozunk. Ebben az értelemben ember állatok vagyunk. Nem különbözünk az állatoktól. Ugyan azok a szükségleteink, ugyan azok a drive-jaink, a bennünk lévő erők ugyan abba az irányba mozdítanak bennünket, mint az állatokat.

De mi teszi az emberállatot emberré?

Az hogy rendelkezik az elme képességével, hogy rendelkezik a tudatosság képességével, az öntudatosságra való képességgel, és az értelmezésre való képességgel. Már beszélgettünk róla (egy másik előadás kapcsán), hogy létezik egy gyönyörű ausztráliai őslakos legenda erről.

A teremtési mítosz része, hogy a fény Istennője eljött a földre és bárhova is lépett, léptei nyomán élet fakadt. Bármilyen életforma: ásványok, növények, állatok. Ebben az életben azonban nem volt tudatosság, nem volt értelmezési képesség, nem volt intelligencia. (mindezt idézőjelben értjük) Úgyhogy hívta Bajamit, az Ausztrál őslakosok legfelsőbb Istenét. Aki le is jött a földre és elméjének egyik részét elültette az egyik állatba. Így lett az emberállatból ember. Ez az állat ennél fogva rendelkezik intelligenciával, öntudatossággal, az értelmezés képességével, stb.

És mit gondoltok hol él ez az intelligencia?

Tudományosan szólva, az agy frontális lebenyének belső felén, ami megfelel az ősi tudás szerinti a harmadik szem helyzetének. Úgyhogy innen, a harmadik szemből tudjuk megérteni és értelmezni a világot. Ez azt jelenti, hogy innen, a harmadik szemből vagyunk képesek megérteni a világot. A mi témánk kontextusában pedig azt jelenti, hogy innen értjük meg azokat a szükségleteket, blokkokat és akadályokat ezekben az ősi forrásokban, amiket el kell távolítani és ki kell elégíteni ahhoz, hogy egy pozitív életet tudjunk élni. Erről a helyről nem csak felismerni tudjuk a blokkokat, amikkel rendelkezünk, s nevezzük ezt önismeretnek, öntudatosságnak, hanem ebből a pontból az emberi lény arra is képes, hogy csatornázza ezt az energiát, hogy kitisztítsuk az akadályokat, s lehetővé tegye az életenergia akadálymentes szabad áramlását. Mindezt azért, hogy az életerő maga, az érzelem, a mozgásban lévő energia szabadon tudjon áramolni, hogy a célját beteljesítse. A legalapvetőbb szinten ez azt jelenti, hogy egy beteljesült, kreatív, boldog életet élünk. Magasabb szinten pedig azt jelenti, hogy elérjük igazi önmagunk megvalósítását.

Anélkül tehát, hogy megértenénk, csatornázni és irányítani tudnánk az érzelmi energiánkat, nem fogunk tudni harmonikus és sikeres életet élni. Rendelkezünk azzal a képességgel, ami ezt lehetővé teszi.

Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni a jóga pszichológiában nem hiszünk az elfojtásba, hisz mint ahogy azt könnyű elképzelni, az elfojtással csak még tovább növeljük az akadályt. Azon terápiákban sem hiszünk, ahol az érzelmeket mindenféle megkülönböztetés nélkül engedik ki, mint például, az üvöltés terápia során. Vagy a homokzsákütés terápiájában. Néha lehet, hogy ez működik egyébként.

Gondolkodom, hogy megosszak-e veletek egy történetet. Na jó. Magyarországon vagyunk, úgyhogy megtehetem.

Van egy örökbefogadott lányom. Négy éves volt, amikor örökbe fogadtam. Esténként, amikor fürdettem a gyermeket, az volt a szokása, hogy a fejét vagy a karját a kád széléhez ütötte, egészen addig, amíg kék-zöld foltok nem jelentek meg rajta. Ez egy érzékletes példája annak, hogy mi történik, amikor nagy mennyiségű harag halmozódik fel, de nem tudod, hogy hogyan engedd ki, ezért önmagad felé fordítod. Úgyhogy tettem a kád szélére egy kispárnát. Ezután már a párnát kezdte el ütni. Majd a párnát a kád mellé tettem. Mivel már hozzászokott, hogy a párnát püfölte, amikor jött az érzés, ki kellett szállnia kádból, hogy elérhesse a párnát. Majd a párna az előszobába költözött.

Nem tudom, hogy érted-e, amit most magyarázok?

A lényeg, hogy az az idő, ami alatt az érzelmeire reagált egyre hosszabbá és hosszabbá vált. Végül a kispárna az ágyán kötött ki. Mostmár be kellett mennie a szobájába, ha jött az érzés. Végül már a párnára sem volt szükség, amikor dühös lett, bement a szobájába, és lefeküdt az ágyába. Úgyhogy itt a példa, hogy a homokzsák ütése, az érzelem kiszabadítása akár még hasznos is lehet.

De általában nem ezt az útvonalat követjük a jógában. Egyébként ennél még őrültem módjai is vannak az érzelmek kezelésének. Bizonyos terapeuták például a megkülönböztetés nélküli szexet használják a határok átlépésére. De ez sem a jógikus út.

A jógikus módja az érzelmek kezelésének, az érzelmek gyökereinek a keresése.

Mi az, ami az energia szabad áramlását akadályozza, és mi az, ami hiányzik?

Ha az energia nem tud oda áramolni, ahova kellene neki, akkor hiány jön létre. Tehát van valahol egy akadályozott energia, ami azért van, mert valami az útjában áll, ami nem engedi, hogy az életenergia végezze a dolgát, s beteljesítse a feladatát. Ezt a hiányt az elme értelmezi. „Én azt akarom, ami nekik van”.

Az olyan ellentéteket szülő érzelmek mint a düh, a féltékenység, a bűntudat az elménk értelmezései arról, hogy az életet fenntartó alapforrás valamelyike nem elégül ki. Ezt a ki nem elégült állapotot értelmezi az elme ilyen negatív érzések formájában.

Ha a másik oldalról nézzünk ezt a kérdést, akkor ez azt is jelenti, hogy a féltékenység, düh, bűntudat egyéb negatív érzelem formájában megjelenő energia, ami pusztán az elme értelmezése az energiáról, átfordítható az életet fenntartó pozitív energiákká.

Mivel ez nagyon fontos, elmondom még egyszer. Az olyan ellentéteket generáló, negatív érzelmek mint a düh, a féltékenység, a félelem, az irigység, a depresszió, a bűntudat, mindegyik megtisztítható, kifinomítható és átalakítható olyan módon, hogy ugyanez az energia pozitívan áramoljon szeretetet, együttérzést, békét és örömet hozva létre.

Már ezerszer olvastátok a tradíciós könyvekben, hogy az érzelmi megtisztuláson kell dolgoznunk. Ez az egész erről szól.

Az energia önmagában értékmentes. Az életenergia értékmentes. Az életenergia szabadon áramlik azért, hogy fenntartsa és kielégítse a négy ősforrást. Amikor az energia elakad, akkor összegyűlik, felhalmozódik és az elménk ezt a felgyülemlett energiát féltékenységként, depresszióként, irigységként, stb értelmezi.

A lényegi kérdés tehát az, hogy szabadon áramlik-e az energia ahhoz, hogy az életet fenntartó négy ősforrást kielégítse vagy sem. Ha azonban nem áramlik, akkor ezt az elakadást, a szükségek kielégítettségének a hiányát az elme negatív érzelmek formájában értelmezi. A te saját elméd hozza létre a haragodat, a saját elméd hozza létre a félelmeidet, a saját elméd hozza létre a féltékenységedet. A jó hír azonban az, hogy, amit az elme létrehozott, azt le is tudja bontani. Amikor az elméd lebontja ezeket az akadályokat, akkor megtörténik a belső átalakítás. A harag szeretetté, az utálat együttérzéssé válik stb. Persze ez meló.

Ahhoz, hogy ezt az átalakító munkát el tudjuk végezni, a folyamat még mélyebb megértésére van szükségünk. Jobban meg kell értenünk a négy alapszükségletet, amelyek az életenergia fennmaradását támogatják, a kapcsolatot közöttük és az elme érzelem reakcióit minderre. 

Térjünk vissza a négy ősforráshoz. Az alvás, táplálkozás, hajlék, fajfenntartás.

Ez a négy ösztönkésztetés - amiben osztozunk az állatokkal - életet fenntartóak, ezért valamilyen mértékben ki kell őket elégítenünk ahhoz, hogy életben maradhassunk. Magának az életenergiának van szüksége arra, hogy ezek valamilyen mértékben kielégüljenek, hiszen enélkül nem tud fennmaradni. Ezeknek a kielégülése nélkül tehát nem tudunk élni. Ez azt is jelenti, hogy ha bármelyik ősforrás nem elégül ki, akkor maga ez a hiány az akadály, ami miatt nem áramlik az életenergia.

Vegyük például az alvást ezek közül. Ha nem alszunk eleget, ha alváshiányunk van, akkor ez az energia követelni fogja a kielégítését. Az egész személyiségünket birtokba veszi, s azt mondja: „Szükségem van alvásra!” S ez elvezet bennünket oda, hogy valahogy megszerezzük, amire vágyunk. Ezért is hívják ezeket a késztetéseket drive-oknak is, mert olyan erejük van, hogy oda vezetnek bennünket, hogy kielégítsük ezeket a bizonyos hiányokat.

Ez azt is jelenti, hogy ha nem figyelek oda, és nem adom meg neki, amire szüksége van, akkor ingerültté válok. Sőt még dühössé is. Dühös leszek másokra és azt érzem, hogy mindenki hagyjon békén. Türelmetlen leszek az emberekkel. Idegesítenek a szokásaik, a követeléseik. Máskor azt mondanám, hogy oké, csináljuk, amit szeretnél. De amikor fáradt vagyok, akkor ugyan az, ami máskor nem, most nagyon idegesít. Ennek a dühnek tehát semmi köze ahhoz, amit a gyermeked csinál, amit mások akarnak, hanem belőled fakad, abból a hiányból, amit Te magad halmoztál fel, azaz Te hoztad létre. A világ olyan amilyen. Történnek a dolgok, valaki megbetegszik, a bankok csődbe mennek, stb.

Amikor kiegyensúlyozott állapotban vagy, még nevetni is tudsz mindezen, de amikor alváshiányban szenvedsz, akkor ingerültté, türelmetlenné, dühössé válsz. Ez a harag, ez a frusztráció benned van, s semmi köze ahhoz, ami a külvilágban történik. Most jön a másik fura aspektusa a folyamatnak. Az elme ráakaszkodik erre a belső kielégületlenség érzésre, arra a negatív érzelemre, ami a hiányérzetből fakadt, és az elme elkezd megoldásokat gyártani. És ami most villanásszerűen megjelent az elmémben, az az, hogy feltétlenül savanyú uborkát kell ennem. Ennél abszurdabb példa is eszembe juthatott volna. Amire azonban szeretnék rámutatni ezzel a példával az az, hogy az elme olyan megoldásokat talál ki, aminek semmi köze a valódi megoldáshoz. S így a probléma csak súlyosbodik. Hisz most azt a képzeletbeli hiányt elégíted ki, amit az elméd talált ki, azaz savanyú uborkát fogsz enni. S a valós szükségleted, hogy aludj, továbbra sem lesz kielégítve. S tovább romlik a helyzet, mert az a remek megoldás, amit az elme kreált, nem segített, s még frusztráltabb leszel. Így alakítunk ki szokásokat. „Szükségem van erre arra.” „Azonnal kapucsínót kell innom!” De ezeknek semmi köze a mindezek mögött rejlő valós szükségletekhez, mert amire igazán szükséged lenne, az egy jó pár óra alvás.

Mire is próbálunk kilyukadni?

A négy ősforrás szintjén léteznek alapszükségletek. Az energia felkeltődik bennük, amely a figyelmet próbálja a valódi szükségletekre irányítani, de az elme ezt a szükségletet olyan módon értelmezi, ahogy akarja.

Nézzünk meg egy másik ősforrást, a táplálkozást.

Ha nem kapunk megfelelő táplálékot, akkor az életerő nem tudja elvégezni a feladatát. Ha nincs megfelelő táplálék, akkor felhalmozódik egy hiány. Erre a hiányra ideges feszültséggel reagálunk. Majd elmegyünk az orvoshoz, s felírnak nekünk valami táplálék kiegészítőt. Ha sokáig nem elégítjük ki a hiányt, akkor meg is betegszünk. A forrás, az ösztönkésztetés a megfelelő táplálék bevitelére vonatkozik. Az életerő bennünk követeli ennek a hiánynak a kielégítését. Ha viszont huzamosabb ideig nincs módunk a megfelelő táplálkozásra, akkor lerohanunk egy másik országot, hogy beszerezzük. Ez persze egy szélsőséges példa. Mivel az életerő bennünk hiányt szenved, nekünk nincs meg, amire szüksége van, ezért elvesszük valaki másét. Az ösztönkésztetés kielégítése szempontjából egyre megy, hogy a szupermarketben csensz el valamit a polcról vagy lerohansz egy másik országot, ugyanis az életerő követeli a kielégítését. Az a szükséglet, hogy megfelelő módon táplálkozz, hajt téged arra, hogy jobb üzletemberré válj, mint a szomszédod. S ha nem tudod megszerezni, mindazt, ami neki már van, akkor elkezded utálni őt vagy féltékeny leszel rá. Ha ezt végig követjük, akkor világossá válik, hogy ezek az érzelmek gyökerükben annak az életenergiának a mozgásai, amelyek nem elégültek ki, s hiányt halmozott fel.

Önmagában azzal a késztetéssel semmi gond nincs, hogy kielégítsük a táplálkozásra vonatkozó igényeinket. De amikor ez a szükséglet nem elégül ki a lustaságunk vagy bármi más okból, s felhalmozódik az energia a hiány miatt, akkor ezt a felhalmozódott, nem áramló energiát az elme értelmezi, s a bajok itt kezdődnek. Az elme az, aki ekkor azt mondja, hogy „nekem az kell, ami neki is van, meg kell szereznem!” Így válunk rasszistákká, tolvajokká, s itt nem számít, hogy zsebtolvajjá válunk, vagy sikeres üzletemberként kizsákmányoljuk az embereket az olcsó munkaerő alkalmazásával. Mindkettő lopás. Mindegyik a kielégületlen ősforráshoz vezethető vissza, s az eredmény a hiány eltorzult értelmezéséből fakad. Ha egyből megadnád a testednek azt, amire szüksége van, akkor ez az egész eltorzult értelmezési láncolat meg sem születne. Az érzelmeink tehát azok, amelyek lendületbe jönnek, azért, hogy kielégítsük a szükségletet, de az elménk az, aki értelmezi azt, hogy hogyan történjen meg az igény kielégítése. S itt kezdődnek a problémák. Ennek a példának a nézőpontjából, ha megfelelő módon élnénk, s megfelelően táplálkoznánk, akkor az érzelmeink kiegyensúlyozottak lennének, s boldog, békés elmével rendelkeznénk. Csitta prasadanam.

A világ minden problémáját megoldhatnánk azzal, hogy minden emberi lénynek megfelelő táplálkozást biztosítanánk. Akkor nem lennének háborúk, akkor nem lenne gyűlölet, stb. Ehelyett azonban úgy élünk, hogy ebben a pillanatban körülbelül huszonöt millió ember él elegendő táplálék nélkül. Vajon mikor jön el majd az az idő, amikor az ő érzelmi energiáik szintje olyan magaslatokba kerül, hogy azt mondják majd: „Neked van, nekem nincs, elveszem tőled”? Huszonöt millió ember. Elég nagy hadsereg lenne belőlük!

A következő forrás, drive, ösztönkésztetés: a hajlék, a biztonság igénye.

Mi rejlik a menedék, a hajlék iránti igény mögött? Az élet megpróbálja megvédeni magát. Amikor azt érzed, hogy nem vagy biztonságban, akkor sebezhetővé válsz és sebezhetőnek is érzed magad. Megfelelő hajlék nélkül úgy érzed, hogy maga a létezésed veszélyeztetett. Ez azt jelentheti, hogy mondjuk nincs házad. De jelenthet ez valami nagyon-nagyon mást is. Gondolj csak a saját életedre, vagy olyan gyerekek életére, akik úgy érzik, hogy nincsenek biztonságban, nincs védelemben részük, mert mondjuk elváltak a szülők. Hirtelen ennek a gyereknek az egyik legalapvetőbb ösztönkésztetése hiányt szenved, sérül. Mind fizikai, mind érzelmi szinten védtelenné válik a gyermek, hisz néha konkrétan megváltozik a gyermek lakhelye, vagy akár nincs is már hol laknia. Nem szükséges olyan szélsőséges példákhoz folyamodnunk, mint a háború, csak nézzünk bele a társadalmi életünkbe. Hány embernek van valamilyen szintű pszichés problémája azért, mert jelen életükben vagy életük korábbi szakaszaiban az egyik ősforrás szintjén sérült, például a biztonság, az otthon, a hajlék tekintetében?

S meg vagyunk lepve, hogy a fiatalok tele vannak agresszióval, félelemből, agresszívan cselekednek, de hiszen mi mást is tehetnének, amikor az egyik ősforrás ilyen hiányt halmozott fel. Ez marad az utolsó megoldás arra, hogy valamilyen módon védjék a létezésüket. Amikor a tinédzserek és a fiatalok a feloldódást az agresszív megnyilvánulásban, a drogokban és az ivásban keresik, akkor nem értjük, hogy miért viselkednek így. Valójában mi teremtettük ezt a helyzetet, azzal, hogy életük korai szakaszában nem elégítettük ki ezt az egyik legfontosabb szükségletüket, a hajlék, a menedék igényét. Meglepődünk az elfogadhatatlan érzelmi viselkedésükön és a kirohanásaikon. Miért is? Mi magunk tagadtuk meg tőlük azt a védelmet és menedéket, amikor szükségük volt rá, s ami miatt most így viselkednek. Amikor tehát ezt a védelmet valaki nem kapja meg, akkor az életenergia blokkolódik, felhalmozódik és egyre erősebben követeli ennek az ősforrásnak a kielégítését. Majd végül ez a bizonyos alapvető szükséglet hiányából fakadó követelőzés olyan erőssé válik, hogy akár kifelé irányulóan agresszióvá, befelé irányulóan depresszióvá válik. Nézzük meg ezt más szemszögből is.

Mindannyian azt érezzük, hogy jogunk van a biztonsághoz, a menedékhez, ami igaz is, hisz alapvetők emberi jogok közé tartozik az ősforrások kielégítése. De itt ismét bejön a képbe az elme. Úgyhogy megválasztjuk a politikusokat és elhisszük a médián keresztül érkező üzeneteiket, hogy majd ők kielégítik a biztonság iránti igényeinket. Mennyire komolyak és milyen hosszú távú következményei vannak ezeknek a látszólag egyszerű dolgoknak, amikről most beszélünk? Talán egyértelműbbé válik ez, amikor végignézzük azt, hogy hogyan kezdődött a második világháború, egyáltalán a nácik hatalomra jutása hogyan történt. Gazdasági válság volt. Hiány volt a hajlékból és a táplálékból is. Adva volt egy tehetséges politikus és a média hálózatán keresztül megígérte, hogy majd ő gondoskodik a szükségletekről. És a többi szó szerint történelem ma már. Tehát ennek az életerőnek a hatalma, amelynek az a szükséglete, hogy fenntartsa magát, mérhetetlenül nagy. Ezzel arányosan az egyéni világunkban az érzelmeink ereje, hogy ezeket az alapvető szükségleteket kielégítsék, ugyan ilyen mérhetetlenül hatalmasak. Ha egy állatot veszünk példaként, aki ugyanezekkel a szükségletekkel rendelkezik, akkor láthatjuk, hogy ha egy állat éhes, akkor eszik, ha pedig nincs táplálék, akkor egy idő után meghal. Azonban az emberi lénynek van arra kapacitása az elméjének köszönhetően, hogy mindenféle eltorzult megoldásokat találjon, abból a célból, hogy megszerezze, amit akar. S a probléma ebben rejlik.

Az ember az érzelmeket arra használja, hogy megszerezze, amit akar, s nem azt, amire igazából szüksége van.

Utolsó ősforrás. A legbonyolultabb. Idézőjelben fajfenntartásnak neveztük. Hívhatnánk szexuális késztetésnek is. 

De mi is ez tulajdonképpen?

Az összes ösztönkésztetés közül a legérdekesebb. Mivel a szexuális ösztön vagy a fajfenntartásra irányuló ösztön, valójában a kontinuitás, a folyamatosság fenntartására irányuló belső késztetés. A folytonosságra irányuló drive több szinten is érvényesül. Egyrészt a fajnak a fenntartására, kontinuitására irányul, másrészt annak az ösztöne is ez, hogy én, mint létező folytatódjak, létezésem fennmaradjon. Ilyen értelemben mondjuk, hogy a gyerekeimben élek tovább. A gének, a tendenciák, vagy hívhatjuk bárminek is, a gyerekeimben tovább él. Ebben az értelemben az ösztönkésztetésnek semmi köze ahhoz az örömhöz, amit szeretkezés közben tapasztalunk. Valójában ez is az elmének az eltorzítása, ami játszik azzal az energiával, ami egyébként a kontinuitás fenntartására törekszik. Érthető ez?

Van néhány érdekes antropológiai értelmezése ennek a témának. Az emberiség korai törtnetében – földrésztől függetlenül - , az egyértelmű volt, hogy egy nő létezése folytatódik, hisz a gyermeket ő szüli, ezért egyértelmű, hogy az ő létezése a gyermek által folytatódik. No de mi van a férfiakkal? A férfinak fiúgyermeket kellett nemzenie ahhoz, hogy a folyamatossága nyilvánvaló legyen. Innen származik a sok kultúrában jelen lévő vágy arra, hogy fiúgyermek szülessen. A kontinuitásra irányuló vágy, amiről most itt beszélünk, a férfiak estében csak akkor valósult meg, ha fiúgyermekük született. Látjuk már, hogy a szexualitás öröme, hogyan kapcsolódik össze a folytonosságra irányuló késztetéssel, hisz a szexualitással folytonosságra törekvő két ember közül csak az egyiknek volt megoldott az erre irányuló vágya, a másiknak újra meg újra kellett játszani a játékot ahhoz, hogy neki is esélye legyen a fennmaradásra. Amögött az ösztönkésztetés mögött, amit fajfenntartási vagy szexuális ösztönkésztetésnek hívunk, egy mélyebb késztetés, ösztön rejlik, ami saját lényünk folytonosságának fenntartására irányul. Innen nem nehéz megérteni, hogy az elménk, hogyan is játszik az eredeti ösztönkésztetéssel, ami a kontinuitásról szól és nem arról, amivé mi tettük. Azt is láthatod, hogy a mai kultúrában ez az ősforrás hogyan torzult el és mire használja ezt a média. Manapság már szinte nincs is olyan reklám, amiben ne lenne egy meztelen nő. Az ősforrás mindenkiben él, amit testi vágyként értelmezünk, pedig valójában ez a vágy a lényünk folytonosságának fenntartására irányul.

Mi történik mindezek tekintetében a jógában?

A jóga azt mondja, hogy te egy speciális formát öltött életerő vagy. Az életerőben magában mindenki osztozik. Ilyen értelemben van folytonossága a létezésednek akár vannak gyermekeid, akár nincsenek. Egy másik, ugyan ilyen érvényes megközelítés pedig az, hogy Te magad hallhatatlan lény vagy, ezért nincs szükséged a fizikai részed meghosszabbítására, folytonossá tételére. Próbáld megérteni, hogy az isteni erő, a mindent átható energia, Atman folyamatosan benned áramlik, akárcsak minden élő lényben, bármely inkarnációban. Felesleges aggódnod a folyamatosság ilyen külsődleges fenntartása miatt, hisz a probléma nem is létezik. Fontos itt tudatosítanunk, hogy a szex körül milyen sok felesleges érzelmet kreáltunk. ’Szeret, nem szeret, szerelem, nem szerelem, gyerekvárás, gyerektelenség.’ Milyen sok bugyuta érzelmet kelt ez a témakör!

A jóga azt mondja, ahogy a többi ösztönkésztetés vonatkozásában is, hogy mindezek pusztán az elméd eltorzított értelmezései. A folytonosságod garantált, ennek az ösztönkésztetésnek a fenntartása erőfeszítés nélkül megtörténik abban a pillanatban, ahogy megérted, hogy ki is vagy valójában. A nemek harca teljesen értelmetlen. Minden érzelem, ami ekörül kialakul, a féltékenység, a félelem, a harag, a bosszúság teljesen szükségtelen.

Amint képes leszel dolgozni az elméd eltorzított értelmezésein, akkor az élet folyója szabadon és könnyen fog tudni áramolni benned, mert a folytonosság fenntartására irányuló szorító szükség feloldódik, amint rádöbbensz, hogy hallhatatlan vagy, hogy van kontinuitásod.

Amikor képes leszel valóban látni, hogy a folytonosságra irányuló ösztönkésztetésed állandóan kielégített, akkor magának az életnek az érzékelése és tapasztalása teljesen meg fog változik. Az a megértés, hogy az életerő folyamatosan áramlik benned, hogy végtelen lény vagy, egy olyan teljesen új nézőpontot hoz, amelynek a segítségével képessé válsz arra, hogy a többi három ösztönkésztetést kiegyensúlyozd anélkül, hogy az elméd beleavatkozna a folyamatba.

Közelítsük meg a történetet egy másik oldalról.

Életünk valamely pontján kivétel nélkül mindannyian érzünk dühöt. Ha legközelebb tapasztalod majd ezt, akkor tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy vajon melyik ősforrásomban halmozódott fel hiány, ami ilyen érzelemként ölt formát. S minél mélyebbre ásol a kérdéseiddel, annál nagyobb az esélyed arra, hogy ezt a bizonyos negatív érzelmet ne csak felszínesen tüntesd el, hanem magánál a gyökerénél szüntesd meg. Önmagad egyre mélyebb rétegeibe vezető önvizsgálatra, belső dialógusra, és tudatosságra van szükség ahhoz, hogy felismert azt a hiányt, ami energiaelakadást okoz, s általa felhalmozódik az energia, aminek a következtében megjelennek a fájdalmat okozó érzelmek. Amikor megértjük ezt, akkor már nem lesz szükségünk arra, hogy negatív érzelem formájában jelenjen meg a hiány. Többé pszichológusra sem lesz szükséged!

Olyan önismeretről beszélek itt, ami a kezünkbe adja a saját erőinket és a saját sorsunk irányítását. Többé már nem kell elszenvedned az érzelmeidet, mert rá tudsz nézni arra, hogy honnan fakadnak, s kihúzod a gyökereit. De ezt hogyan teszed?

Úgy, hogy tudatosítod a négy primitív ősforrás szükségleteit és kielégíted azokat. S mindez tényleg nagyon egyszerű is lenne, ha nem lenne ott az elménk.

Hisz az elme azt mondja, „Oké, vegyük a hajlék kérdését. Ezzel mindig is problémám volt. Nem érzem magam biztonságban. De hát miért is? Hisz van egy szép lakásom. De ahhoz, hogy tényleg biztonságban érezzem magam, egy nagy házra van szükségem, na meg két autóra és egy gazdag férfira is.”

Önmagában olyan könnyű lenne ez, de megint az elme az, ami eltorzítja és bonyolulttá teszi ezt az értelmezéseivel. Ezért mondja mindig a jóga, hogy dolgozz az elméddel, változtasd meg a mintázatait! Tanuld meg észrevenni és ismerd meg, hogy az elméd, hogyan torzítja el értelmezéseivel a négy ősforrás szükségleteit. Furcsa hajlamunk az azonban, hogy szeretjük, ahogy az elme eltorzítja a dolgokat. Úgyhogy azokat a kreált, eltorzított szükségleteket elégítjük ki, amiket az elme talált ki, s mindezt azért, mert ebben örömünket leljük.

Hogy lehet, hogy ezt élvezzük?

Amikor éhesek vagyunk, akkor pusztán valamilyen tápláló ételt kellene magunkhoz venni és ezzel le is zárult a történet. De közben eszünkbe jut az a cukrászda, ahol legutóbb fagyit ettünk, és olyan jól éreztük magunkat utána. Úgyhogy ma is majd azt eszem, s jól érzem majd magam. Azért is, mert a táplálkozás iránti igényemet kielégítettem valamelyest, hisz a vércukorszintem megemelkedett a testemben. S mindezt addig ismétlem, amíg gyomorfekélyt nem kapok, s akkor majd rájövök, hogy mit is csinálok. Mindannyian tudnánk ehhez hasonló példákat sorolni. Kezdetben tényleg nagyon valós a kielégültség érzése, csakhogy ez egy idő után függőségé válik, s a jövőben már a függőséget elégítjük ki, s nem magát az alapvető szükségletet.

Mi a kiút ebből?

Tudatosság, tudatosság, tudatosság.

Ismerd meg az elmédet, az elméd mintázatait, a szokásaidat, ismert meg, hogy az elméd, hogyan torzítja el a valós szükségleteidet, amelyek kielégítésére a benned lévő életerőnek van szüksége, ahhoz, hogy egyenletesen, gyönyörű, pozitív érzelmeket létrehozva tudjon áramolni.

Végső soron azért is nagyon fontos ez, mert ha folyamatosan az érzelmeink sodornak bennünket, s nem vagyunk a magunk urai, akkor ez megakadályozza azt, hogy azzá vájunk, akik valójában vagyunk, vagyis megakadályozza azt, hogy végrehajtsuk azt az életfeladatot, ami miatt testet öltöttünk emberként.

De ahogyan Swámi Ráma is mondja. Minden probléma megoldható, mert minden problémát mi magunk hoztunk létre.

Mint ahogyan felelősek vagyunk a saját problémáinkért (érzelmeinkért), az az erő is megvan bennünk, hogy felszabadítsuk magunkat ezek alól a problémák alól. Valódi belső vágy van bennünk erre, de ezt a belső szükségletet félreértelmezzük.

Nézz mélyen az elmédbe, s rétegről rétegre, héjról, héjra hámozd le az érzelmeidről az elmének az eltorzított értelmezéseit. Ne feledd, hogy az érzelem valójában egyszerű életenergia, ami valamilyen irányba halad, állandó áramlásban van.

Merre is áramlik ez az életenergia?

Egyrészt a négy primitív ősforrás kielégítése felé. Aminek a kielégítése azért fontos, hogy általa az állati természetünk kiegyensúlyozódjon, s ne zavarjon abban, hogy a szabadon áramló életenergiát arra használjuk, hogy az magasabb célok felé vigyen bennünket.

Ezelőtt viszont alapoznunk kell.

Ezért is beszélünk a mi hagyományunkban az érzelmi megtisztítás fontosságáról. Hisz addig, amíg az eltorzított érzelmek emésztik fel az energiáinkat, nem lesz erőnk arra, hogy a kemény, meredek ösvényen haladjunk a magasabb célok felé, a magasabb távlatok felé, a gyönyörű elméjűség felé.

S mindehhez egyetlen dologra van szükséged.

Arra, hogy megismerd önmagad!

HARI OM

A jegyzetet készítette Szabó Katalin, 2014. február 27.