Swámi Ráma, Az örömteli élet művészete (részlet A belső erő és akaraterő kifejlesztése fejezetből)

"A legtöbb emberrel az történik, hogy egy bizonyos, a tudatukban felbukkanó gondolat az egész lényüket felzaklatja. Majd egy másik gondolat jelenik meg, és az is megzavarja őket. Folyamatosan ez zajlik. Gyengévé és bizonytalanná válnak az ilyen gondolatok miatt. Félnek, mert ezek a gondolatok folyton megjelennek a tudatukban. Talán velünk is előfordul ez. Az eddig rejtett és tudattalan gondolatok előbújnak rejtekhelyükről, és a figyelmünk középpontjába kerülnek.
Heves érzelmekkel reagálunk rájuk, s megzavarnak. Hirtelen ráébredünk, hogy jelen van bennünk egy bizonyos gondolat - idegesek leszünk - majd megkérdezzük magunktól: "Miért is gondolom ezt?"
Úgy dolgozhatunk a tudatunkba fúródó gondolatokkal, hogy hagyjuk mindet megjelenni, legyenek bár jók vagy rosszak. Egyszerűen határozzuk el, hogy bármi jelenjék is meg, nem fog megzavarni minket. Ismerjük fel, hogy ez a gondolat, bármi legyen is, nem zavarhatja meg az egész életünket. Ha egyébként ezt gondoljuk, akkor, az azt jelenti, hogy magunkat gyengének, a gondolatokat pedig erősnek véljük.
Vizsgáljuk meg inkább a múltat. Csak figyeljünk. Talán volt egy olyan nap a múltunkban, mikor veszélybe kerültünk; aggódtunk vagy összetörtünk, és senki sem volt, aki segítsen rajtunk. Mi történt azzal az idővel? Elmúlt és most itt vagyunk. Az idő a legerőteljesebb szűrő. Nem vagyunk ugyanazok, mint húsz évvel ezelőtt; fejlődünk. Az élet egy fejlődési folyamat, akár akarunk fejlődni, akár nem. Készüljük hát fel erre a fejlődésre, hogy kellemesen élhessük meg. Ha nem készülünk fel, akkor feszültek maradunk. Mindazonáltal olykor még ezt is át kell élnünk. Még a legrosszabb tapasztalatok is megtanítanak valamire. Olykor azonban még a legjobb dolgok sem tanítanak meg semmire, mert még nem készültünk fel. Egész életünk egy fejlődési, kibontakozási, megvilágosodási folyamat.

A belső erő megalapozásához, határozzuk el, hogy bármilyen negatív gondolat bukkan fel bennünk, vagy bármit mondanak mások, nem fogadjuk el vakon. Ugyanakkor azonban határozzuk el, hogy megfigyeljük az adott gondolatot, vagy hatást és hagyjuk előjönni. Az egyik ember szerint lehet, hogy holnap meghalunk, egy másik szerint pedig egy napon erős ember válik belőlünk. Az egyik ezt mondja, a másik azt. Az egyik gondolat hízeleg az egónknak, a másik megfoszt az akaraterőnktől. Engedjük, hogy mindkét fajta gondolat megjelenjen. Legyünk tudatában mindkettőnek. Bármiféle gondolat jelentkezik is, egy gondolat akkor is csak egy gondolat. Miért kellene hagynunk, hogy hatással legyen ránk egy egyszerű gondolat? Csak akkor van hatása, ha elfogadjuk. Anélkül is megfigyelhetjük ezeket a gondolatokat, hogy a sajátunknak tekintenénk őket, vagy engednénk, hogy megfosszanak minket az erőnktől."