10. HÉT
5. NIJÁMA - ÍSHVARA PRANIDHÁNA - ÖNÁTADÁS

Swámi Ráma: A jóga útjai c. könyvből idézet

Az Íshvara pranindhána, a végső Igazságnak vagy Valóságnak való önátadás csak óriási hittel és teljes odaadással lehetséges. A teljes önátadás csak úgy történhet meg, ha folyamatosan, teljesen őszintén, hittel és odaadással gyakorolunk. Ísvara a tudatosságnak az a központja bennünk, amely az élet Ura, és lényünk belső kamrájában lakozik, mélyen elrejtve, túl a testen, az érzékeken, a légzésen és az elmén. Megtanultunk látni, megvizsgálni és megkülönböztetni a külvilág dolgait, de nem sajátítottuk el, hogyan ismerhetjük meg életünk minden dimenzióját. Ísvara a lelkünk. Ha az egót megtisztítjuk vagy tudatára ébresztjük a Valóságnak, Ísvara örök belső jelenlétének, akkor az önátadás önkéntelenné válik. Amikor a személyiség - a test, az érzékek, a légzés és az eleme - a tudatosság központjának (Ísvara) az eszközévé vagy csatornájává válik, akkor elérjük az önátadást. Az önátadás által megvalósíthatjuk a legmagasabb rangú utak egyikét. Szerencsések azok, akik átadják magukat az igazi Önvalónak.
Az önátadást tekintik minden jóga legmagasztosabbikának. Ez ez út nem jógagyakorlatokból és egyéb technikákból áll, mint például a koncentrációból és meditációból. Az önátadás jógáját az Úr Krisna fejtette ki a Bhagavad Gítá 18. fejezetében. A megvalósítás e módszere szerint a törekvő mindenét - a testét, az elméjét, az intellektusát és az egoját - teljesen átadja az élet Urának, hogy elérje az igazságot és a legmagasztosabb üdvösséget. A cselekvés két minősége vezeti a törekvőt az önátadáshoz: a hűség és az őszinteség. A hűség az jelenti, hogy csak olyan cselekedeteket engedünk megnyilvánulni, amelyek a legbensőbb tudatosságunkból erednek. Az őszinteséghez az kell, hogy az elménk, a testünk és a cselekedeteink minden mozdulatát felemeljük a legmagasabb tudatosság szintjére, ahol az egyéniségnek vagy a kettősségnek a gondolata megszűnik. Az őszinteség olyan minőség, amelyre a tanítványnak teljes erejéből kell törekednie. Azok számára, akik fenntartás nélkül átadják magukat, az Átman megnyilatkozik. Az önátadás iránti vágy és a tudati hozzáállás puszta színlelése nem sokat segít ezen az úton. A teljes önátadás bekövetkeztével az egész személyiség átalakul. Az isteni elérése nem lehetséges teljes önátadás nélkül. Az önátadás folyamán a tanítvány megnyílik az isteni erőnek, és engedi, hogy az az elméjén, a tettein és a beszédén keresztül munkálkodjon.
Az isteni kegyelem és üdvösség mindenhol jelen van, de az emberi ego falat állít és ellenáll ennek az erőnek, mégpedig tudatlansága miatt, amelyet az elméhez való vonzódás okoz. Az elme az érzékek segítségével a külvilág felé irányul. Megvannak a maga elképzelései, és állandóan ezekhez ragaszkodik. Megvannak a maga szokásai, és mindig azok kerékvágásában halad. Az ego irányítja a tudatlan ember életét; a tudatlan ember világát pedig az ego uralja. Ha nincs meg bennünk az a vágy, hogy ezt meghaladjuk, az önátadás lehetetlen. Az önátadásnak feltétel nélkülinek kell lennie. Ez az az út, amelyen teljes szívvel és elmével elfogadjuk az Istent. Ez minden utak legrövidebbike, mely egyszerre nagyon nehéz, és mégis nagyon könnyű. az Ísópanisad kijelenti: "Téna tjakténa," vagyis az önátadás gyakorlásának az útja: "Ajánld fel az összes cselekedeted gyümölcsét, és örvendj!"

Részlet Swámi Véda 2009-es, budapesti Jóga szútra szemináriumából: 

Aztán ebben a szútrában a (II.1.) kriyā jóga harmadik összetevője az İśvara-praņidhāna

Ez a szó Patanjali Jóga szútráiban összesen háromszor fordul elő. Minden egyes alkalommal egy kicsit máshol van a hangsúly. Ezzel is eltölthetnénk egy kis időt, de akkor túlságosan leragadunk egy szónál.

Ebben a szutrában az İśvara-praņidhāna jelentése az, hogy minden kriyā, amit végzel, minden kriyāt feladsz, felajánlasz a legfelsőbb gurunak. Itt a kriyā szó bármilyen technikát, vagy folyamatot jelent, amelyet éppen gyakorolsz. Megfigyeled a légzés áramlását az orrjáratokban. Ez egy kriyā. Váltott orrlyukú légzést végzel, az egy másik kriyā. Valamilyen relaxációs gyakorlatot végzel, az is egy kriyā. Bármilyen kriyāt végezzél is, mindig azzal a belső hozzáállással végezd, hogy ezt az adott kriyāt fölajánlod a legmagasabb gurunak. Mikor fogom már megvalósítani a célt?  Mikor válok már az urává ennek a gyakorlatnak? Mikor kerülnek már a kezembe azok az erők, amelyekkel ez a gyakorlat elvileg felruház? Mikor jönnek már azok a villódzó, nagy, színes fények, amelyekről beszélnek mindig? Mikor hallom már az angyali zenét? Mikor lesz már testelhagyásos élményem? Mikor megyek már el egy asztrális utazásra? Mikor tudom majd kiolvasni a szomszédom gondolatait?

Egyik alkalommal az Egyesült Államokban ültem a meditációs központomban.- Ez kb. 30 éve volt,- és valaki hívott. Azt mondja ez a bizonyos valaki: „Ó, én úgy   szeretem a tanításodat, és annyira élvezem. De mikor térünk már rá a lényegre?” Visszakérdeztem: „Mi lenne az a lényeg, amit szeretnél?” Azt mondja ez a személy:”Hát valami olyasmi, hogy mások gondolataiban tudjak olvasni. Azt mondtam neki:”Figyelj! Ezt most azonnal elkezdhetjük nálad. Menj ki az ajtódon! Menj el a szomszédod postaládájához, szedd ki a leveleit, és olvasd el!” „De ezt nem tehetem meg!” Erre azt mondtam neki: „Ha nem tudod elolvasni a szomszédnak a leveleit, akkor miért akarsz a gondolataiban olvasni?” Nem elég a saját elméd zavarodottsága?

Az embereknek vannak ilyen furcsa elképzeléseik a jógáról. Az önmegtisztítással kapcsolatos igazi, lényegi dolgokat pedig nem gyakorolják.

Tehát az İśvara-praņidhāna jelentése ebben a szutrában annyi, mint minden kriyādat felajánlani a legmagasabb gurunak. Mondd magadban azt: „Imámat cselekedetként, az istentisztelet cselekedeteként, az önfeladás cselekedeteként, az énfeladás cselekedeteként végzem. Ha a te akaratod az, hogy ez gyümölcsöt hozzon számomra, akkor add meg nekem  ezeket a gyümölcsöket! Ha pedig az az akaratod, hogy csak végezzem a gyakorlatot, és ne törődjek a gyümölcsökkel, azt rád bízom, föladom. Ebben a szutrában az İśvara-praņidhāna  meghatározásának két része van. Az egyik rész: A kriyād felajánlása a legmagasabb gurunak. Kezdve a saját guruddal, végigmenve az egész guruvonalon a legmagasabb, mindent meghaladó guruig.

Ennek a meghatározásnak a második része: Az adott kriyā gyümölcseiről való lemondás. Tudjátok, sokan végzik ezeket  a gyakorlatokat és nagyon feszültek, hogy „Mikor érek már el a gyümölcshöz?” Ha folyamatos vágyad van a gyümölcsök megtermésére, akkor ez nem jelenti azt, hogy kellemes az elméd. Akkor még nem adtad fel, nem történt meg a felajánlásod, az odaadásod, a szívbeli odaadásod. Tehát ez az İśvara-praņidhāna meghatározása. És a hármat (tapasz, szvadjája, Íshvara pránidhána) együtt minek hívják? Kriyā jógának.

Részlet Swámi Véda 2011-es, budapesti Jóga Szútra szemináriumából:

Aztán 5. az Isvara pranidhana, ez a szó négyszer fordul elő a Jóga Szútrákban. És minden egyes előfordulási helyén egy kicsit más jelentés árnyalata van. Most nem tudjuk külön ezt tanulmányozni, de egy szemináriumot csak az Isvara pranidhana-ra megszervezhetnénk. Erről a témáról a Jóga Szútrák I. fejezetének új kiadásához, amelyet most újra írtam, egy függeléket is beillesztettem, úgyhogy azt majd megtaláljátok.

Aztán a 32-es Szútrában. Tehát ezen a ponton az Isvara pranidhana, a II. fejezet 32-es Szútrájában azt jelenti, hogy odaadó szívvel föladsz minden egyes cselekedetedet a Gurunak.

Ugye a II. fejezet 1-es Szútrájában - az ide tartozó szó a sarva kriyanam volt, - minden jógagyakorlásodhoz tartozó cselekedeted a fölajánlása. Tehát ide tartozik az összes fizikai gyakorlatod, mentális gyakorlatod, relaxációs gyakorlatod, jóga nidrád, mantrázásod, dzsapázásod, amelynek minden gyümölcsét fölajánlod, és nem pedig várod, hogy na, mikor hullanak már az öledbe az eredmények. Tehát magyarán a kriyák gyümölcsei. Úgyhogy ez, mégegyszer ismétlem az 1-es Szútrában volt, a II. fejezetben.

Ugyanennek a fejezetnek a 32-es Szútrájában itt azt jelenti, hogy odaadó szívvel fölajánlok minden cselekedetemet a legmagasabb Gurunak. E ponton Vjásza a saját idejét megelőző szövegből idéz egy résztelet. „Akár az ágyban fekszel, akár ülsz valahol, akár épp az úton jársz, maradj a saját legbelsőbb éneddel összehangolt állapotban. Egy olyan állapotban, amelyben minden belső kétség, kétségeskedés, kérdés, és kielégületlenség megszűnt, eltűnt.” Tehát magyarán ez az az állapot, amikor látjuk önmagunkban azoknak a magvaknak a tökéletes megsemmisülését, és felszámolódását, amelyek folyamatosan minket újra, meg újra belekevernek a szanszára véget nem érő ismétlődésébe. És aki ebben az állapotban van, az örökké megszabadult állapotban van, akár az ágyon fekszik, akár valahol ül, akár egy úton jár, bármit is csinál. Mást se tesz, mint folyamatosan élvezi a hallhatatlanság nektárját.

Itt Vjásza ezen a ponton megismétli az I. fejezet 29-es Szútráját. Tehát ebben az Isvara pranidhana-ban az ember megvalósítja azt a belső tudatállapotot, a belső tudatot, és egyben a viksépáktól, és az antarayak-tól való megszabadulást, a tőlük való függetlenséget. Az antaraya-kat az I. fejezet 30-as Szútrája sorolja föl, 9 darab ilyen van, erről már beszéltünk, másik néven viksépáknak hívják őket. A 31-es Szútra pedig ezen viksépáknak 5 kísérőjét sorolja még föl, akik haverok, velük együtt járnak.

Tehát minden cselekedet felajánlásának, és feladásának egyik módja az, hogy felismerem, hogy nem én vagyok a cselekvő. Az isteni cselekvő cselekszik bennem és rajtam keresztül.

Ez tehát az az összefoglalás, amelyet az 5 nijámával kapcsolatban itt most kifejtettünk.