7. HÉT
2. NIJÁMA -SZANTÓSA
 


Swámi Ráma: A jóga útjai c. könyvből részlet

A szantósa, a megelégedettség az elmének egy olyan állapota, amely nem függ a társadalmi helyzetünktől, az anyagi birtokainktól vagy a vagyonunktól. Egy koldus például ugyanolyan elégedett lehet, mint bárki más. Valójában néhány világról lemondott ember jóval elégedettebb a királyoknál, az elnököknél vagy a világ vezetőinél. Az emberi vágyakat sohasem elégítik ki a világi ragaszkodások, és ha egy vágy beteljesül, egy másik jelenik meg. Ezek a vágyak folyamatosan zaklatják és izgatják az elmét, amely így nem tud békében maradni, megnyugodni. A szantósa kifejlesztésével azonban minden körülmények között a nyugalom és a harmónia állapotában tudunk maradni.

A megelégedettség szót azonban nem szabad összetéveszteni a tunyasággal, és nem szabad, hogy az önfejlesztés és önkiteljesedés érdekében végzett erőfeszítésink feladására ösztönözzön bennünket. Az elégedetlen ember passzív marad, és az élete értelmetlenné válik. Aki elégedett, az kötelességtudóan végzi feladatait, és mindig másokat szolgál. Az az ember, aki nem elégedett, sohasem lehet jó a szolgálatban. A céljain elérése érdekében tett erőfeszítéseink tekintve sohasem szabad megelégedetté válnunk, de mégis elégedettnek kell lennünk. Ha valaki őszinte erőfeszítéseket tesz a célja eléréséért, és még sem szüreteli le a várt gyülömcsöket vagy sikert, akkor is meg kell tanulnia elégedettnek lenni. Emberi természetünkből fakad, hogy küzdünk bizonyos célokért, és sokszor még őszinte erőfeszítés esetén sem érjük el kívánt céljainkat. Az elégedettség az elme ilyen állapotában jelenik meg. Az elégedettség nagy erény, amelyet kifejleszthetünk a mindennapokban. Ha őszinte erőfeszítéseink kötelezettségérzetből és őszinte szolgálatból fakadnak, nem pedig elégedetlenségből vagy tetteink gyümölcseinek elvárásából, akkor az elégedettség megjelenik. Az elégedettség minden jólét és vagyon legnagyobbika. A tanítványok gyakran kiábrándulttá és csalódottá válnak, ha nem érzékelik az előrehaladás jeleit. Az elégedettség a legnagyobb vagyon, amelyre csak szert tehetünk, s amely megszabadít minden szorongástól és nyugtalanságtól.

Swámi Véda Jóga szútrák szeminárium, 2011, részlet

"A szantósa, az elégedettség. Mint ahogyan azt az aparigraha esetében beszéltük, az érvényes ide is. Az aparigrahát, tehát a nem megragadást, a nem birtoklást, nem tudjuk anélkül gyakorolni, hogy ne lenne meg bennünk a belső elégedettség elmeállapota. Tehát ilyen értelemben az aparigraha külsődleges cselekvés. Amely külsődleges cselekvés nem történhet meg a szantósa belső állapota, megelégedettség nélkül. És honnan fakad ez megelégedettség? Hát először is végiggondolod, hogy mi az a legkisebb mennyiségű fizikai kényelem, és birtoktárgy tulajdon, amelyre szükséged van. És annyival megelégszel. Oké? Ez lenne a szantósa."