"A bölcsek azt mondják, hogy lehet bármilyen komoly távcsövünk is, az képtelen belénk látni. Minden külső erőforrás csődöt mond, ha belső bölcsességünk fejlesztésére akarjuk felhasználni őket.
A belső bölcsesség eléréséhez le kell mondanunk ezekről a külső eszközökről, és helyette a belső valósággal kell megtanulnunk kapcsolatba lépni. Ha valódi tanítvánnyá válunk, és elkötelezzük magunkat, ha elhatároztuk, hogy a belső tudás elnyerésére fogunk törekedni, végül képesek leszünk párbeszédet kezdeni saját belső önvalónkkal. Saját önvalónk, a legjobb barátunk mind közül, és ha megtanulunk belső párbeszédet folytatni belső önvalónkkal, sosem fogunk félni önmagunktól. Emellett senki mástól sem fogunk félni.
Miként kezdünk párbeszédbe saját magunkkal? Fontos megkérdeznünk magunktól: "Első gondolatom jó-e vagy rossz- tiszta-e vagy homályos?" Gyakran az a gondolatunk bizonyul hasznosnak, mely legelőször jut eszünkbe. Máskor akkor járunk jobban, ha kétszer is átgondoljuk a dolgot, és a második meglátásunk szerint cselekszünk. Önmagunknak kell megtanulnunk - útmutatást ad-e az első gondolatunk, vagy sem? Vagy a második gondolatunk ad egyértelműbb útmutatást? A harmadik gondolat összezavar vagy tisztázza a dolgokat? Olyasvalami ez, amit akkor tanulhatunk meg önmagunkról, ha megfigyeljük a tudatunk működését. Az önvizsgálat révén megtanulhatjuk, mikor bízzunk a tudatunk tanácsában. "
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése