Swámi Ráma: A belső erő és az akaraterő kifejlesztése (Az örömteli élet művészete 118. old.)

Fontos különbséget tennünk a tudat, az agy és az idegrendszer között. A következő hasonlat segít majd ennek a megértésében: az agy a villanykörtéhez hasonló; az idegrendszer olyan, mint egy dróthálózat, a tudat pedig, mint az elektromos áram maga. Ha az áramszolgáltatást biztosított, és ha a drótok épek, az áram a dróthálózaton keresztül terjed szét. Ha az égő sem törött, világít, amikor az áram táplálja. Azért nem érjük el a boldogságot, mert nem tudjuk, hogyan kell összehangolni ezeket a különféle összetevőket.

Össze kellene hangolnunk a tudatunkat és a testünket. Ahhoz, hogy az élet bármely területén fejlődni tudjunk, alapvető az akaraterő és a belső erő kifejlesztése. Mindazonáltal gyakran előfordul, hogy amikor elhatározzuk: fejleszteni fogjuk akaraterőnket, drámai dolgok megtételére szánjuk el magunkat, és ez gondolat okozhat. Ha még képtelenek vagyunk megtenni azt, amire elszántuk magunkat, akkor úgy fogjuk találni, hogy belső erőnk és akaraterőnk inkább sérülést szenvedett mintsem erősödött volna. Tehát, ha komolyan fejleszteni szeretnénk személyes erőnket és akaraterőnket, először meg kell tanulnunk nyitottnak lenni, és önmagunk megfigyelőjévé válni, míg akaraterőnk dinamikussá nem válik. Ahelyett, hogy drámai döntéseket hozunk, egyszerűen határozzuk el, hogy önmagunk megfigyelésével fogunk kísérletezni.