Antoine de Saint-Exupéry: Fohász - Élet értelme

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Kedves Olvasó!

Hamarosan véget ér a hathetes fekvőgipszes időszak. Jövő hét kedden leveszik a fehér csizmát, majd szerdán egy kis műtéttel kivesznek egy állítócsavart a bokámból. A többi négy csavar és az egy lemez még egy évig a testem segítői maradnak. Aztán pedig elkezdhetek újra járni tanulni.

Gyorsan telt el ez az öt és fél hét, voltak örömteli és nehéz napok is egyaránt. Hulltak a könnyek (lelki) fájdalmamban és örömteli feloldódásaimban is.

Köszönöm mindenkinek a kedves leveleket, a pozitív gondolatok küldését, a látogatást és a közvetlen segítséget.

Nem könnyű a passzív befogadó szerepében lenni, csak kapni és kapni. Nézni, hogy valaki más csinálja helyettem a dolgokat. És bár sok mindent meg tudok oldani egyedül, az igazság az, hogy bizonyos értelemben kiszolgáltatott voltam és még vagyok is.  

Ám a helyhez kötöttség, a mozdulatlanság sok felismeréssel ajándékozott meg. 

Először is, hogy ne halogassam megtenni azokat a dolgokat, amikre vágyom. Hogy merjem jobban elengedni magam és csak hagyjam a dolgokat megtörténni.

Hogy ne szeparáljam el magam az emberektől annyira, mint eddig tettem.

Az is megérkezett, hogy bár fontos az akarat ereje, a motiváltság, az ambíció, a tettvágy, mindez mit sem ér, ha az élet egyéb, fontos dolgai háttérbe szorulnak a gyors előrehaladás, fejlődés zászlaja alatt. 

Hittem, hogy nagyon igaz életet élek, hogy minden, amit teszek, szívből jön. Sajnos ez nincs teljesen így. A munkánk és a szerepeink torzíthatják a személyiségünket oly módon, hogy már csak a szerepért élünk és a valós önmagunk és vágyaink egy kitalált szent cél, jól mutató pozíció mögé szorulnak.

Sokat lágyított rajtam ez a baleset, a helyzet, amibe általa belekényszerültem és az akarásaim elengedése, igyekszem majd, de nem törekszem - nehogy beletörjek ismét - hogy ez a lágyulás, lazulás ne tűnjön el nyomtalan, ha visszakerülök a régi szerepekbe.

Hálás vagyok a testemnek, hogy szolgál engem és szeret. Minden erejével próbálja visszaállítani az egyensúlyt, az egészséget, amely a természetes állapota. Az ember nem tud kitalálni még egy ilyen csodás, bölcs szerkezetet, mint a test, amely tudja a dolgát, mindenre emlékszik, és megtesz mindent, hogy feloldja az emberi elme figyelmetlensége- vagy az érzelmi zűrzavarok okozta baleseteket, betegségeket  és az EGÉSZséget visszaállítsa (persze csak, ha ez emberi elme nem akadályozza meg).
Próbáltam a körülmények szerint teljessé tenni a napjaimat. A jobb lábam, a kreativitásom, az erőm, egyensúlyérzékem mind maximálisan szolgáltak és szolgálnak engem, hogy a legszükségesebb dolgokat el tudjam látni és még örömömet is leljem bennük.

Hálás vagyok mindenkinek, akik mellettem álltak, ültek, jártak és táncoltak ki-ki annyira, amennyire az erejéből tellett  vagy amennyire én engedtem.

Hálás vagyok azokért a letisztulásokért, amiket a kapcsolataimban tapasztaltam, a közeledésekért és a távolodásokért egyaránt.

Adassék, hogy minden nap örömmel keljen fel a nap bennük, attól függetlenül, hogy hány lábon állunk éppen,  hogy érezzük a testünkben az élet lüktetését, szépségét és a teljességet! Adassék, hogy minden percben igazak legyünk önmagunkhoz, hogy el merjük engedni félelmeinket, és ne halogassuk vágyaink beteljesítését!

Kívánok mindenkinek örömteli, boldog napokat!

Szeretettel: Kata

A visszatérésem időpontjait a JÓGA címszó alatt láthatjátok.
A közeledő jógatáborról a JÓGATÁBOR címszó alatt olvashattok.