A negyedik kincsről
Az érzelmi megtisztulásnak, az örömteli elmének (chitta prasadanam) a kiművelése az erények aktív gyakorlásában rejlik.
Az elmét edzenünk kell, az akaraterőnket erősítenünk, hogy az erények útjáról ne térjünk le még egy pillanatra sem.
Nagyon sok útmutatásra lelhetünk a jóga útján.
Ilyenek a Patanjali Jóga szútráiban található jámák és nijámák.
A Brahma Vihárák (négy mérhetetlen) a négy buddhista erény és a Védanta 6 kincse.
Ezzel a hat kinccsel foglalkozunk 6 héten át a keddi meditáció csoporttal.
Swámi Véda: Hat lépés a felszabaduláshoz című írása alapján.
"Elérkezel a negyedik feltételhez, a titiksához. A titiksa egyféle bátorság, rendíthetetlenség a bajban, kitartás, képesség a támadással szembeni ellenállásra. Kitartás bármilyen támadással szemben. Lehet, hogy valaki megáll a küszöbödön és megátkoz. Van egy történet egy nagy szentről, Isten szolgájáról, aki minden reggel kisétált a falun kívüli folyóhoz, reggeli teendőit elvégezni, és ahogy Indiában általában tesszük, a reggeli fürdés után leült meditálni, elmondta reggeli imáit, és hazasétált. Volt egy ember a faluban, aki nem szerette őt. Így ez az ember felült egy fa tetejére, elrejtőzött valamennyi vízzel a levelek között, és mikor a szent ember elment alatta, teletöltötte a száját vízzel, és leköpte. a szent ember fenézett, rámosolygott, és hazament. Azt mesélik róla, hogy 108 napon keresztül ment át reggeli fürdője után az alatt a fa alatt, 108-szor köpte le a levelek között rejtőző ember a fa tetejéről, és ő minden alkalommal felnézett, és egy kedves mosollyal jó reggelt kívánt. "Itt vagy újra barátom!" A 108 nap után, a 108 köpés után az egyik, 108 mosoly után a másik részről az ember lejött a fáról, és a szent ember lábaihoz borult. Ezt a szent minőséget hívják titiksának. Gyengéd kitartás, erő arra, hogy mosolyogni tudjunk, hogy ne szűnjünk meg szeretetet adni, hogy érintetlenek tudjunk maradni, ne keménnyé váljunk, hanem gyengédek maradjunk. Egy szent ember a felszabadulás után az élettel, minden kapcsolatával, minden emberrel körülötte úgy bánik, ahogy egy anya tartja a gyermekét: Biztonságosan és gyengéden. És ha a bébi benedvesíti a ruháját, mosolyogva és nevetve kicseréli rajta. Ez a titiksa.
Van egy történet a Ramanudzsa nevű nagy acsarja unokaöccséről. Ramanudzsa egy nap messziről látta őt, hogy egy kígyót tart a kezében. Hiszitek vagy nem, betette az ujját a mérges kígyó szájába. A nagy acsarja közeledett az unokaöccséhez, és kiáltott, hogy mit csinál. "Mit csinálsz?" Akkora az ember már letett a kígyót a földre, és a kígyó vonaglani kezdett. "Mit csináltál?" "A kígyó beleharapott valamibe, és lenyelt egy csontdarabot, ami megakadt a szájában, és levegő után kapkodva küzdött az életéért. Elsétáltam volna látva egy szerencsétlen teremtményt ilyen helyzetben? beledugtam az ujjamat a kígyó szájába, elmozdítottam a csontot, és letettem a földre." Ez a titiksa. Sokféle módon megnyilvánulhat.
Emlékszem, hogy egyszer Indiába mentem. 22 év alatt pontosan háromszor voltam Indiában. Minden alkalommal nyáron, és amíg Angliában, Európában és Minnesotában éltem, hozzászoktam a hűvösebb éghajlathoz. A nyár közepén érkeztem, amikor 110 F a hőség, és az utolsó látogatáskor én és a tanárom egy kocsiban ültünk. Próbáltam a halántékomat megvédeni a forró, száraz szél érintésétől. Ő az első ülésen ült, és a hátsón, és hátrafordult hozzám. Megkérdezte, mit csinálok. "Nincs titiksád?" Az indiai utazásunk további részében már nem volt szükségem a meleg elleni védekezésre. Képesnek lenni állni a forróságban, és nem érezni a hőséget. Állni a hidegben, és nem érezni a hideget.
Nem számít, hogy hideg vagy meleg, mindegy, hogy fájdalom vagy öröm, megbecsülés vagy megaláztatás. Ezt a minőséget hívják titiksának, és vannak helyzetek, melyekben egy nagy tanító megszégyenítő körülmények közé viszi a tanítványait. Sértő körülmények közé, és megfigyeli őket. Nézi, hogy a tanítványokra milyen hatása van ennek, érintetlenek maradnak-e.
Néha a nagy jógik is ilyen körülményeket hoznak létre maguknak. Annyira megszégyenítő helyzeteket, hogy el sem hiszitek. Majd akadálytalanul és érintetlenül átmennek rajta. Az ősi írások is azt mondják, hogy szeresd a megaláztatást, mint a hallhatatlanság italából egy pohárnyit és kerüld a megtiszteltetést, mint egy pohár mérget. Mondj hálát az ellenségeidnek, akik a halhatatlanság italát adják neked és légy gyanakvó a barátaiddal, akik tiszteletükkel méreggel itatnak. Mindezek az attitűdök a titiksához, a negyedik előfeltételhez tartoznak."
Adassék, hogy legyen nekünk is olyan titiksánk, ami segít a végső célunk beteljesítésében.
.jpg)
.jpg)
