Köszönöm, hogy itt jársz, hogy gondolsz rám.

Kívánok Neked és szeretteidnek áldott, békés ünnepeket és boldog új évet!

szeretettel: Kata

Megérkezett kislányunk, Natália 2015. augusztus 18-án reggel.

A kisbaba teljesen egészséges és a születése csodálatos élmény volt.

Kata, Nati, Albi

A jógagyakorlásban rejlő erő:

"Mindenki, aki valaha is gyakorolta a jóga fizikai formáját, tudja, hogy a jógagyakorlatok különleges tulajdonságokkal rendelkeznek: míg más testgyakorlatoknál edzés után elfáradunk, a jógagyakorlással könnyen lehet, hogy előtte fáradtak voltunk, de gyakorlás után a fáradság nyomtalanul eltűnik. Az a titok, hogy a jóga nem fizikai, hanem pránagyakorlatok sorozata. Amikor fáradtak vagyunk, a pránánk kötött; a párnamezőnk megosztottá vált, és nem áramlik szabadon. A jógagyakorlatokban a tudatosságunkat a test teljességére, a légzés áramlására irányítjuk; ez a tudatosság az elme állapot. Tehát az elme, mivel finomabb, mint a pránaerő, képes áttörni a pránamezőben kialakult akadályokon. A finomabb mindig erőteljesebb, mint az ami nála viszonylag durvább. 
Ha az ember figyelmetlenül halad végig a gyakorlatokon, nem ébreszt fel velük pránát. Tehát a prána felébresztésének első lépése az, hogy tudatossággal végezzük a fizikai gyakorlatokat. Tudatosság nélkül ezek nem jóga-, hanem pusztán hétköznapi testgyakorlatok - cirkuszi mutatványok - maradnak. Bárki meg tudja érinteni a homlokával a térdét. A gumiember mutatványa és a haladó jógagyakorlatok művészete között az a különbség, hogy a jógatesthelyzetekben az ember fokozatosan elkezdi tudatosítani a pránaközpontokat, majd pedig megtanul közvetlenül a prána-saktin, magán a pránaerőn dolgozni."

Részlet: Swámi Véda: A kundalíni erő rejtelmei c. könyvből

Kedves Blogolvasóm!

Több, mint egy hónapja nem került bejegyzés a blogomra.
Köszönöm a megértéseteket és türelmeteket.
Az áldott állapotban még megengedőbb vagyok magammal.
Nagyobb szükségem van a befelé figyelésre, a pihenésre, az egyedüllétre, mint valaha.
Ugyanakkor a kapcsolódások is nagy örömet jelentenek. Köszönöm az áprilisi jógatáborban töltött közös együttlétet.

Sok minden átalakulóban van, és még nem tudom mit, hogy tudok majd folytatni. De ez nem nyugtalanít. Annyiszor kellett már újrakezdenem ebben az életben, hogy tudom, hogy ez így rendben van.
Ha a formák meg is változnak, mindent megteszek, hogy a szívemben lakozó legmagasabbhoz hű legyek, s a hitem továbbra is vezet. 
Bízom benne, hogy a gyakorlásotokon nyomot hagytak a közös óráink, elmélyedéseink, csendjeink, s tudtok ebből majd táplálkozni, amikor már nem találkozunk, s haladtok az úton tovább kapcsolatban maradva a belső tanítóval, s ha szükséges az élet biztosít majd újabb kísérőket, s lehet hogy az is megadatik, hogy útjaink újra összefonódjanak. S bár figyelmem most elsősorban a gyermekünké lesz, de ha valamiben segíthetek, amit tudok, majd megteszek. 


Szeretettel várlak még benneteket a következő alkalmakkor a Kelet-Nyugat Egészségközpontban!
KEDD kezdő órák 10.30-12.20
május 5. 12. 19. 26. 

CSÜTÖRTÖK kezdő óra 17.00-18.50
MÁR csak egy alkalommal 
Május 7. 

CSÜTÖRTÖK középhaladó óra 19.05-20.55
Már csak egy alkalommal
Május 7.

UTOLSÓ INTENZÍV INTEGRÁLT BÚCSÚ GYAKORLÁS (a kny-ben)

MÁJUS 14. 17.20-21.00 


SZIGETSZENTMIKLÓSON Maitra Egészségstúdió

HÉTFŐ kezdő órák 19.00-20.40
május 4. 11. 18. június 1. 


Ráadás JÓGANAP az otthonunkban Szigetszentmiklóson, adok-kapok egész napos program, a tervek szerint május 25-én, Pünkösd hétfőn.

Részletek később.

Várok mindenkit szeretettel: Kata

Inspiráció

Kívánom, hogy találjunk megnyugvást Szalézi Szent Ferenc szavaiban.

"Ha a szíved kószál és szenved, óvatosan vidd vissza a helyére, és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. És soha semmi mást nem csináltál egész órád alatt, csak a szívedet hoztad vissza, és helyezted Isten jelenlétébe, habár újra és újra elfutott miután visszahoztad, akkor az órádat már nem töltötted hiába." 

10. HÉT
5. NIJÁMA - ÍSHVARA PRANIDHÁNA - ÖNÁTADÁS

Swámi Ráma: A jóga útjai c. könyvből idézet

Az Íshvara pranindhána, a végső Igazságnak vagy Valóságnak való önátadás csak óriási hittel és teljes odaadással lehetséges. A teljes önátadás csak úgy történhet meg, ha folyamatosan, teljesen őszintén, hittel és odaadással gyakorolunk. Ísvara a tudatosságnak az a központja bennünk, amely az élet Ura, és lényünk belső kamrájában lakozik, mélyen elrejtve, túl a testen, az érzékeken, a légzésen és az elmén. Megtanultunk látni, megvizsgálni és megkülönböztetni a külvilág dolgait, de nem sajátítottuk el, hogyan ismerhetjük meg életünk minden dimenzióját. Ísvara a lelkünk. Ha az egót megtisztítjuk vagy tudatára ébresztjük a Valóságnak, Ísvara örök belső jelenlétének, akkor az önátadás önkéntelenné válik. Amikor a személyiség - a test, az érzékek, a légzés és az eleme - a tudatosság központjának (Ísvara) az eszközévé vagy csatornájává válik, akkor elérjük az önátadást. Az önátadás által megvalósíthatjuk a legmagasabb rangú utak egyikét. Szerencsések azok, akik átadják magukat az igazi Önvalónak.
Az önátadást tekintik minden jóga legmagasztosabbikának. Ez ez út nem jógagyakorlatokból és egyéb technikákból áll, mint például a koncentrációból és meditációból. Az önátadás jógáját az Úr Krisna fejtette ki a Bhagavad Gítá 18. fejezetében. A megvalósítás e módszere szerint a törekvő mindenét - a testét, az elméjét, az intellektusát és az egoját - teljesen átadja az élet Urának, hogy elérje az igazságot és a legmagasztosabb üdvösséget. A cselekvés két minősége vezeti a törekvőt az önátadáshoz: a hűség és az őszinteség. A hűség az jelenti, hogy csak olyan cselekedeteket engedünk megnyilvánulni, amelyek a legbensőbb tudatosságunkból erednek. Az őszinteséghez az kell, hogy az elménk, a testünk és a cselekedeteink minden mozdulatát felemeljük a legmagasabb tudatosság szintjére, ahol az egyéniségnek vagy a kettősségnek a gondolata megszűnik. Az őszinteség olyan minőség, amelyre a tanítványnak teljes erejéből kell törekednie. Azok számára, akik fenntartás nélkül átadják magukat, az Átman megnyilatkozik. Az önátadás iránti vágy és a tudati hozzáállás puszta színlelése nem sokat segít ezen az úton. A teljes önátadás bekövetkeztével az egész személyiség átalakul. Az isteni elérése nem lehetséges teljes önátadás nélkül. Az önátadás folyamán a tanítvány megnyílik az isteni erőnek, és engedi, hogy az az elméjén, a tettein és a beszédén keresztül munkálkodjon.
Az isteni kegyelem és üdvösség mindenhol jelen van, de az emberi ego falat állít és ellenáll ennek az erőnek, mégpedig tudatlansága miatt, amelyet az elméhez való vonzódás okoz. Az elme az érzékek segítségével a külvilág felé irányul. Megvannak a maga elképzelései, és állandóan ezekhez ragaszkodik. Megvannak a maga szokásai, és mindig azok kerékvágásában halad. Az ego irányítja a tudatlan ember életét; a tudatlan ember világát pedig az ego uralja. Ha nincs meg bennünk az a vágy, hogy ezt meghaladjuk, az önátadás lehetetlen. Az önátadásnak feltétel nélkülinek kell lennie. Ez az az út, amelyen teljes szívvel és elmével elfogadjuk az Istent. Ez minden utak legrövidebbike, mely egyszerre nagyon nehéz, és mégis nagyon könnyű. az Ísópanisad kijelenti: "Téna tjakténa," vagyis az önátadás gyakorlásának az útja: "Ajánld fel az összes cselekedeted gyümölcsét, és örvendj!"

Részlet Swámi Véda 2009-es, budapesti Jóga szútra szemináriumából: 

Aztán ebben a szútrában a (II.1.) kriyā jóga harmadik összetevője az İśvara-praņidhāna

Ez a szó Patanjali Jóga szútráiban összesen háromszor fordul elő. Minden egyes alkalommal egy kicsit máshol van a hangsúly. Ezzel is eltölthetnénk egy kis időt, de akkor túlságosan leragadunk egy szónál.

Ebben a szutrában az İśvara-praņidhāna jelentése az, hogy minden kriyā, amit végzel, minden kriyāt feladsz, felajánlasz a legfelsőbb gurunak. Itt a kriyā szó bármilyen technikát, vagy folyamatot jelent, amelyet éppen gyakorolsz. Megfigyeled a légzés áramlását az orrjáratokban. Ez egy kriyā. Váltott orrlyukú légzést végzel, az egy másik kriyā. Valamilyen relaxációs gyakorlatot végzel, az is egy kriyā. Bármilyen kriyāt végezzél is, mindig azzal a belső hozzáállással végezd, hogy ezt az adott kriyāt fölajánlod a legmagasabb gurunak. Mikor fogom már megvalósítani a célt?  Mikor válok már az urává ennek a gyakorlatnak? Mikor kerülnek már a kezembe azok az erők, amelyekkel ez a gyakorlat elvileg felruház? Mikor jönnek már azok a villódzó, nagy, színes fények, amelyekről beszélnek mindig? Mikor hallom már az angyali zenét? Mikor lesz már testelhagyásos élményem? Mikor megyek már el egy asztrális utazásra? Mikor tudom majd kiolvasni a szomszédom gondolatait?

Egyik alkalommal az Egyesült Államokban ültem a meditációs központomban.- Ez kb. 30 éve volt,- és valaki hívott. Azt mondja ez a bizonyos valaki: „Ó, én úgy   szeretem a tanításodat, és annyira élvezem. De mikor térünk már rá a lényegre?” Visszakérdeztem: „Mi lenne az a lényeg, amit szeretnél?” Azt mondja ez a személy:”Hát valami olyasmi, hogy mások gondolataiban tudjak olvasni. Azt mondtam neki:”Figyelj! Ezt most azonnal elkezdhetjük nálad. Menj ki az ajtódon! Menj el a szomszédod postaládájához, szedd ki a leveleit, és olvasd el!” „De ezt nem tehetem meg!” Erre azt mondtam neki: „Ha nem tudod elolvasni a szomszédnak a leveleit, akkor miért akarsz a gondolataiban olvasni?” Nem elég a saját elméd zavarodottsága?

Az embereknek vannak ilyen furcsa elképzeléseik a jógáról. Az önmegtisztítással kapcsolatos igazi, lényegi dolgokat pedig nem gyakorolják.

Tehát az İśvara-praņidhāna jelentése ebben a szutrában annyi, mint minden kriyādat felajánlani a legmagasabb gurunak. Mondd magadban azt: „Imámat cselekedetként, az istentisztelet cselekedeteként, az önfeladás cselekedeteként, az énfeladás cselekedeteként végzem. Ha a te akaratod az, hogy ez gyümölcsöt hozzon számomra, akkor add meg nekem  ezeket a gyümölcsöket! Ha pedig az az akaratod, hogy csak végezzem a gyakorlatot, és ne törődjek a gyümölcsökkel, azt rád bízom, föladom. Ebben a szutrában az İśvara-praņidhāna  meghatározásának két része van. Az egyik rész: A kriyād felajánlása a legmagasabb gurunak. Kezdve a saját guruddal, végigmenve az egész guruvonalon a legmagasabb, mindent meghaladó guruig.

Ennek a meghatározásnak a második része: Az adott kriyā gyümölcseiről való lemondás. Tudjátok, sokan végzik ezeket  a gyakorlatokat és nagyon feszültek, hogy „Mikor érek már el a gyümölcshöz?” Ha folyamatos vágyad van a gyümölcsök megtermésére, akkor ez nem jelenti azt, hogy kellemes az elméd. Akkor még nem adtad fel, nem történt meg a felajánlásod, az odaadásod, a szívbeli odaadásod. Tehát ez az İśvara-praņidhāna meghatározása. És a hármat (tapasz, szvadjája, Íshvara pránidhána) együtt minek hívják? Kriyā jógának.

Részlet Swámi Véda 2011-es, budapesti Jóga Szútra szemináriumából:

Aztán 5. az Isvara pranidhana, ez a szó négyszer fordul elő a Jóga Szútrákban. És minden egyes előfordulási helyén egy kicsit más jelentés árnyalata van. Most nem tudjuk külön ezt tanulmányozni, de egy szemináriumot csak az Isvara pranidhana-ra megszervezhetnénk. Erről a témáról a Jóga Szútrák I. fejezetének új kiadásához, amelyet most újra írtam, egy függeléket is beillesztettem, úgyhogy azt majd megtaláljátok.

Aztán a 32-es Szútrában. Tehát ezen a ponton az Isvara pranidhana, a II. fejezet 32-es Szútrájában azt jelenti, hogy odaadó szívvel föladsz minden egyes cselekedetedet a Gurunak.

Ugye a II. fejezet 1-es Szútrájában - az ide tartozó szó a sarva kriyanam volt, - minden jógagyakorlásodhoz tartozó cselekedeted a fölajánlása. Tehát ide tartozik az összes fizikai gyakorlatod, mentális gyakorlatod, relaxációs gyakorlatod, jóga nidrád, mantrázásod, dzsapázásod, amelynek minden gyümölcsét fölajánlod, és nem pedig várod, hogy na, mikor hullanak már az öledbe az eredmények. Tehát magyarán a kriyák gyümölcsei. Úgyhogy ez, mégegyszer ismétlem az 1-es Szútrában volt, a II. fejezetben.

Ugyanennek a fejezetnek a 32-es Szútrájában itt azt jelenti, hogy odaadó szívvel fölajánlok minden cselekedetemet a legmagasabb Gurunak. E ponton Vjásza a saját idejét megelőző szövegből idéz egy résztelet. „Akár az ágyban fekszel, akár ülsz valahol, akár épp az úton jársz, maradj a saját legbelsőbb éneddel összehangolt állapotban. Egy olyan állapotban, amelyben minden belső kétség, kétségeskedés, kérdés, és kielégületlenség megszűnt, eltűnt.” Tehát magyarán ez az az állapot, amikor látjuk önmagunkban azoknak a magvaknak a tökéletes megsemmisülését, és felszámolódását, amelyek folyamatosan minket újra, meg újra belekevernek a szanszára véget nem érő ismétlődésébe. És aki ebben az állapotban van, az örökké megszabadult állapotban van, akár az ágyon fekszik, akár valahol ül, akár egy úton jár, bármit is csinál. Mást se tesz, mint folyamatosan élvezi a hallhatatlanság nektárját.

Itt Vjásza ezen a ponton megismétli az I. fejezet 29-es Szútráját. Tehát ebben az Isvara pranidhana-ban az ember megvalósítja azt a belső tudatállapotot, a belső tudatot, és egyben a viksépáktól, és az antarayak-tól való megszabadulást, a tőlük való függetlenséget. Az antaraya-kat az I. fejezet 30-as Szútrája sorolja föl, 9 darab ilyen van, erről már beszéltünk, másik néven viksépáknak hívják őket. A 31-es Szútra pedig ezen viksépáknak 5 kísérőjét sorolja még föl, akik haverok, velük együtt járnak.

Tehát minden cselekedet felajánlásának, és feladásának egyik módja az, hogy felismerem, hogy nem én vagyok a cselekvő. Az isteni cselekvő cselekszik bennem és rajtam keresztül.

Ez tehát az az összefoglalás, amelyet az 5 nijámával kapcsolatban itt most kifejtettünk. 

9. HÉT 
4. NIJÁMA - SZVÁDHJÁJA - az Önvaló felismeréséhez vezető folyamat

Swámi Ráma A jóga útjai című könyvből részlet

"A szvadhjájának két dimenziója van, és nem egyszerűen a nagy bölcsek vagy a szent iratok tanításainak a tanulmányozását jelenti. A bölcsek kijelentései ösztönöznek és támogatnak minket a gyakorlásunkban, de a saját gondolataink, érzelmeink és tetteink tanulmányozása a valódi tanulás. A szent iratok és a többi spirituális könyv segíti a tanulót, hiszen a megvilágosodás útját megjártsok nagyszerű bölcs és jógi a közvetlen tapasztalatát osztja meg velünk. Ez a tudás nagyon hasznos, és különösen akkor, ha akadályokkal kerülünk szembe az úton. De az iratok puszta tanulmányozása olyan információ, amely nem valódi tudás, hanem csak részleges ismeret. Intellektuálisan nagyon sok mindent tudunk, de ez mégsem oszlatja el a tudatlanságunkat. Önmagunk tanulmányozása, vagyis a külső és a belső folyamatok vizsgálata által azonban közvetlen tapasztalatokra teszünk szert, és ez eloszlatja az avidja, vagyis a tudatlanság sötétjét. A nagy bölcsek és ajógik megosztják a gyakorlati tapasztalataikat a követőkkel, és ezeknek a tapasztalatoknak az ésszerű elfogadása egy magasabb állapothoz, az intuíció forrásához vezet. Ekkor felfakad minden tudás legtisztább forrása, és megértjük az életet és az élet célját. De csak annak számára fog az Önvaló valódi ismerete feltárulni, aki megtanulta alaposan tanulmányozni a saját belső állapotait."


Részlet Swámi Véda 2009-es, budapesti Jóga szútra szemináriumából:

Utána jön a ... a svādhyāya.  A svādhyāyának két jelentése van. Az egyik jelentése azon szövegek tanulmányozása, amelyek a spirituális megszabaduláshoz vezetnek. Ezeket szanszkritul összefoglalóan mokşa śāstrának hívjuk. Akarjátok együtt mondani ezt a szót? Mokşa śāstra

A mokşa rész a spirituális megszabadulást jelenti. A szabadságot! Nem a beszéd és az átkozódási szabadságot. Nem a gyűlölet szabadságot. Nem azt a szabadságot, hogy vagy ezt a házat veszem meg, vagy a másikat.  Nem annak a szabadságát, hogy vagy ezt a bort, vagy azt a bort iszom. A szabadság szó alatt nem ezt értjük. A szabadság szó alatt a lélek, vagy szellem szabadságát értjük az anyag kötelékéből. A lélek, vagy a szellem független kinyilatkozatát az anyagtól. Ezt nevezzük szabadságnak, vagy mokşanak.

Śāstra  annyit jelent, hogy szöveg.

Tehát a svādhyāya egyik jelentése, meghatározása a mokşa śāstrák tanulmányozása.

A svādhyāya másik meghatározása nem más, mint egyszerűen a japa.

A japa egy nagyon különleges és egy nagyon mély művészet. Veszel egy mantrát, ismétled, ismétled és ismétled. Abbahagyod a szájjal való ismétlést. Az elmével ismétled. Elmélyíted a jelenlétét az elmében. Ezt a mantrát egy szállítóeszközzé teszed, amely az elméd legmélyebb, legcsendesebb gyökérpontjához szállít téged. Ez tehát a svādhyāya. Tehát, milyen fajta könyveket olvasol? Olyan könyveket olvasol, amelyek segítenek téged ebben a spirituális megszabadulásban? Amikor ki kell választanod, hogy melyik mozit nézed meg, akkor kérdezd meg magad. Vajon ez a film most a radzsaszt, a tamaszt, vagy a sattvát fogja táplálni az elmében? Ha ezen az alapon választod ki a mozifilmet, akkor jógi vagy. A regényeket, vagy mesekönyveket is ilyen alapon választod meg? Azokat a történeteket választod-e, amelyek inspirálnak, fölemelnek?

Amikor valakihez beszélsz és belül megválasztod a hangszínt, az vajon egy ilyen  citta- prasādana állapotból jön? Tehát egy kellemes elmeállapotból? Ezek mind-mind olyan belső tisztulások, amelyek a japa gyakorlásán keresztül történnek meg. Folyamatosan megtartod, fenntartod a mantrádat az elmében. Ez a svādhyāya.

8. HÉT
3. NIJÁMA - TAPASZ

Swámi Ráma: A jóga útjai c. könyvéből részlet:

"A tapaszt gyakran félreértik és a test sanyargatásának, valamint túlzott önmagtartóztatásnak vélik. Sokaknak a szőrcsuha és a szöges ágy jut róla eszébe. Ez azonban kínzás, és egyáltalán nem tapasz. A Bhagavad Gítában az Úr világosan kifejti, hogy a jóga nem azoknak való, akik a testet elkényeztetik, sem azoknak, akik a testet kínozzák. A tapasz szó szerint azt jelenti: ami az isteni tüzet gerjeszti. Ez a hő azokban lobban fel, akik telve vannak spirituális lelkesedéssel és égető vággyal a szamádi elérése iránt. Azok a cselekedetek alkotják a tapaszt, amelyek növelik ezt a spirituális lelkesedést. Az érzéki élvezetektől mentes egyszerű élet, a rendszeres böjtölés, az állandó emlékezés az Úr nevére, felebarátaink szolgálata képességeink szerint - ez mind-mind a tapasz. 
Az elme az érzékek útján fejezi ki magát. Az öt finom érzék (a hallás, az ízlelés, a tapintás, a szaglás és a látás) azok a finom csatornák, amelyeken keresztül az ember felfogja a világot. Az öt durva érzék  (a száj, a végtagok és a kiválasztás szervei) azok a csatornák, amelyeken keresztül az ember kifejezi magát a külvilágban. Ha nem képezzük és szabályozzuk megfelelően ezeket az érzékeket, akkor nem tudunk megfelelően kommunikálni másokkal. A tapasz segítségével megtanulunk uralkodni az önkifejezésünkön és az érzékelésünkön a jó kommunikáció érdekében, s ezáltal az érzékek kifelé irányuló hajlamait és az érzékszervi észleleteket úgy tudjuk szabályozni, hogy az elménk megőrzi fegyelmezettségét. Ha az érzékek fegyelmezetlenek, megzavarják az elmét, de a tapasz segítségével az érzékeket rászoktatjuk a megfelelő működésre. A tapasz abban segíti az elmét, hogy ne legyen szétszórt a külső ingerek miatt. Az ilyen elme képes feltérképezni mélyebb síkokat, és nem válik a zavarodottság forrásává. A test sanyargatása vagy önmagunk kínzása tehát értelmetlen a tapasz szempontjából."


Részlet Swámi Védának 2011-es, budapesti jóga szútra szemináriumából: 

"Aztán a tapasz. Erről a szóról kicsit már előzőleg is beszéltünk a II. fejezet 1-es Szútrájában, és ugye ezt tovább tanulmányozhatjuk ezen a ponton. A II. fejezet 1. Szútrájában is megemlítődik, hogy a tapasz a chitta prasadanam. Vagyis az a mód, amelyen keresztül az elmét egy tiszta, kellemes hellyé tudjuk tenni. Vannak a tapasznak külsődleges formái, és belsődleges formái is. Külsődleges formákhoz tartozik az a képesség, hogy a forróság, a hőség, és a hideg váltakozásait képesek vagyunk elviselni. Természetesen nem a megbetegedés pontjáról van szó. Tehát ezt a II. fejezet 1-es Szútrájában már tanulmányoztuk. Tehát nem arról a váltakozásról van szó, amely radikális egyensúlytalanságot hoz létre a testben. Hanem inkább arról a belső tudatosságról, amely képes elviselni, vinni az ellentéteket, a hideg, és a meleg, az éhség, és a telítettség, hogy akár rövid ideig, akár hosszú ideig képesek legyünk ülni.

Vannak más formák is, pl. a böjt. A böjtnek is vannak fokozatai. Sose feledjük azonban, hogy bármilyen gyakorlatba bocsátkozunk is ezek közül, ez ne zavarja meg a test alapegyensúlyát. Magyarán ne legyünk végletesek. A Bhagavat Gítában ez a témakör igen részletesen kifejtésre kerül. A fizikai tapasz, a beszéd tapasza, és a mentális tapasz. Tehát most nem megyek ebbe bele, mert nagyon árnyaltan ki van bontva, ott megtaláljátok.

Aztán a tapasznak még egy másik formája a csend gyakorlata. A csend gyakorlásának is sokféle módszere van. Sokféle módja. A Szent Vjásza e ponton, ezek közül kettőt említ. Az egyiket ahakara mauna-nak, a másikat pedig kascha maunának hívják. Ahakara mauna, és kascha mauna. Az első típusú mauna, az pusztán az, amikor nem beszélünk. A kascha mauna szó annyit jelent, hogy a farönk csendje. Tehát nem csak a beszéddel, hanem egyetlen másik érzékünkkel sem fejezünk ki semmit. Tehát olyanok vagyunk, mint egy farönk, még a szemünkkel sem jelzünk, sem kézujjainkkal. Láttam néha csendgyakorlatnak nevezett gyakorlókat, így viselkedtek, tele voltak kommunikációval. Nem kellett színjátszó körbe menni, elég volt betekinteni ebbe a csendgyakorló, elvonuló közösségbe. Aztán a jegyzetek ugyebár. Hát ez sok minden, de nem csend. Nem az elme csendje. Ha az elméd csordultig tele van mindenféle állandóan fölmerülő érzelmekkel, és megpróbálsz kascha maunát végezni, hát akkor bizony megbetegszel. Tehát éppen ezért rövid csendidőszakokat gyakorolhatunk önállóan, de hosszabbakat csakis vezető irányítása alatt, aki látja, hogy mikor törnek fel bennünk az érzelmek, és tud ebben segíteni."

7. HÉT
2. NIJÁMA -SZANTÓSA
 


Swámi Ráma: A jóga útjai c. könyvből részlet

A szantósa, a megelégedettség az elmének egy olyan állapota, amely nem függ a társadalmi helyzetünktől, az anyagi birtokainktól vagy a vagyonunktól. Egy koldus például ugyanolyan elégedett lehet, mint bárki más. Valójában néhány világról lemondott ember jóval elégedettebb a királyoknál, az elnököknél vagy a világ vezetőinél. Az emberi vágyakat sohasem elégítik ki a világi ragaszkodások, és ha egy vágy beteljesül, egy másik jelenik meg. Ezek a vágyak folyamatosan zaklatják és izgatják az elmét, amely így nem tud békében maradni, megnyugodni. A szantósa kifejlesztésével azonban minden körülmények között a nyugalom és a harmónia állapotában tudunk maradni.

A megelégedettség szót azonban nem szabad összetéveszteni a tunyasággal, és nem szabad, hogy az önfejlesztés és önkiteljesedés érdekében végzett erőfeszítésink feladására ösztönözzön bennünket. Az elégedetlen ember passzív marad, és az élete értelmetlenné válik. Aki elégedett, az kötelességtudóan végzi feladatait, és mindig másokat szolgál. Az az ember, aki nem elégedett, sohasem lehet jó a szolgálatban. A céljain elérése érdekében tett erőfeszítéseink tekintve sohasem szabad megelégedetté válnunk, de mégis elégedettnek kell lennünk. Ha valaki őszinte erőfeszítéseket tesz a célja eléréséért, és még sem szüreteli le a várt gyülömcsöket vagy sikert, akkor is meg kell tanulnia elégedettnek lenni. Emberi természetünkből fakad, hogy küzdünk bizonyos célokért, és sokszor még őszinte erőfeszítés esetén sem érjük el kívánt céljainkat. Az elégedettség az elme ilyen állapotában jelenik meg. Az elégedettség nagy erény, amelyet kifejleszthetünk a mindennapokban. Ha őszinte erőfeszítéseink kötelezettségérzetből és őszinte szolgálatból fakadnak, nem pedig elégedetlenségből vagy tetteink gyümölcseinek elvárásából, akkor az elégedettség megjelenik. Az elégedettség minden jólét és vagyon legnagyobbika. A tanítványok gyakran kiábrándulttá és csalódottá válnak, ha nem érzékelik az előrehaladás jeleit. Az elégedettség a legnagyobb vagyon, amelyre csak szert tehetünk, s amely megszabadít minden szorongástól és nyugtalanságtól.

Swámi Véda Jóga szútrák szeminárium, 2011, részlet

"A szantósa, az elégedettség. Mint ahogyan azt az aparigraha esetében beszéltük, az érvényes ide is. Az aparigrahát, tehát a nem megragadást, a nem birtoklást, nem tudjuk anélkül gyakorolni, hogy ne lenne meg bennünk a belső elégedettség elmeállapota. Tehát ilyen értelemben az aparigraha külsődleges cselekvés. Amely külsődleges cselekvés nem történhet meg a szantósa belső állapota, megelégedettség nélkül. És honnan fakad ez megelégedettség? Hát először is végiggondolod, hogy mi az a legkisebb mennyiségű fizikai kényelem, és birtoktárgy tulajdon, amelyre szükséged van. És annyival megelégszel. Oké? Ez lenne a szantósa."

6. HÉT 

1. NIJÁMA - SAUCSA

Swámi Ráma: A jóga útjai című könyvből

"Minden ember életének két aspektusa van: a belső és a külső. A jámák abban segítenek, hogy boldogan tudjunk élni a külvilágban, az öt nijáma pedig az öntudatosság és az önuralom képességét fejleszti ki. Az előírások e két sorozata felkészíti a tanítványt a szamádhira, a rádzsa jóga ösvényén leírt legmagasabb állapotra. Az öt nijáma vagy betartandó szabály abban segít, hogy minden szinten megértsük magunkat. Az öt nijáma a következő: szaucsa, tisztaság; szantósa, megelégedettség; tapasz, vagyis azok a gyakorlatok, amelyek a test, az elme és az érzékek tökéletesedéséhez vezetnek; szvádjája, az Önvalónak, az élet könyvének és a nagy bölcsek mondásainak tanulmányozása, amely a végső Valóság megismeréséhez vezet; és Isvara pranidhána, önátadás az élet végső céljának és a végső Igazságnak. Ha hűségesen betartjuk ezeket az előírásokat, akkor elérjük az elme nyugalmát és harmóniáját. 

A saucsa mind a test, mind az elme tisztaságát jelenti. A test megtisztítását könnyű gyakorolni, de az elme megtisztítása őszinte, türelmes és folyamatos erőfeszítést kíván. Ha az elme tisztaságát elérjük, felkészültté válunk a belső utazásra. Ahhoz, hogy ezt az állapotot elérjük, folyamatos éberségre kell szert tennünk, állandóan tudatosnak kell lennünk. A buddhi, a megkülönböztetőképesség megtisztítása a legfontosabb feladat. Ha valaki állandóan tudatában van a gondolatainak, és megtanulja megkülönböztetni a tiszta és a tisztátalan, a hasznos és az ártó gondolatokat, akkor kifejleszti a határozottság érzését, és megerősíti az akaratát, amivel megakadályozza a tisztátalan gondolatok magjainak a kicsirázását. Ha a megkülönböztetőképességünk fejlett, és tudatára ébredünk annak, hogy a tisztátalan gondolatok csak még nagyobb kötődéshez vezetnek, és akadályokat állítanak, akkor a tiszta gondolatokat fogjuk erősíteni. Ekkor őszintén és állhatatosan tudjuk fejleszteni a saucsát a gondolatainkban, a cselekedeteinkben és a beszédünkben.

Swámi Véda Jóga szútrák szeminárium, 2011, részlet

Saucha, az első nijáma, tisztaság külső, belső értelemben. Talán két külön szekcióra bonthatjuk ezt a tisztaságot, fizikai, és mentális. A fizikaiból is kétfajta létezhet. A test külső felületeinek megtisztítása, a test belső tisztasága a hatha jóga speciális krijáihoz, vagy belső mosásaihoz tartoznak. Ezek közül vannak egyszerűbb mosások, mint pl. a neti, az orrmosás, és bizony vannak komplexebbek is ennél. A krijákat szakértőktől, hozzáértőktől meg lehet tanulni, fontos, hogy kezdetben ne végezzük ezeket önállóan. Aztán a belső fizikai tisztasághoz tartozó következő szempont a tiszta étel. A web-oldalamra tegnap került fel egy új cikk, Anna jóga címmel, talán gyorsan ezt itt le is fordíthatjuk, vagy ki is nyomtathatjuk. Tehát fizikai tisztasága a test külső, belső felületeinek. A belső felületek tisztasága, tehát ezek a mosások, és a hathának az egyéb krijái, és az ide tartozó étel tisztasága, amelyek nem szennyezik a testedet. Mindez az ahimszának a gyakorlását támogatja. Aztán ott a mentális tisztaság, az elme foltjainak lemosása, úgymint büszkeség, féltékenység, düh, erőteljes vágyódások, sóvárgások, erőteljes taszítódások. Mindezek lemosása. Rögtön az első kérdés, hogy hol van a lemosásukhoz szolgáló szappan, és víz? Milyen szappannal, és vízzel lehet az elme foltjait lemosni? Akkor az I. fejezet 33-as Szútrájához fordulunk, a chitta prasadanam-hoz, azokhoz a módozatokhoz, amelyeknek segítségével az elmét egy tiszta, kellemes hellyé tudjuk tenni. Mairti, karina, mudita, upeksa, ezeket már sokszor átvettük. És ide tartoznak még a jámák, és nijámák is.

5. HÉT
5. JÁMA

APARIGRAHA - NEM BIRTOKLÁS, A FELHALMOZÁS KERÜLÉSE

Részlet Swámi Ráma A jóga útjai c. könyvből:

"Az aparigraha jelentése: nem birtoklás és a felhalmozás kerülése. Gyakran félreértelmezik ezt a szót, és azt gondolják, hogy önmegtagadást és mindenféle anyagi tárgy birtoklásának a hiányát jelenti. Valódi jelentése az, hogy nem vágyunk többre, mint amire szükségünk van. Sokkal inkább belső hozzáállásról van itt szó, mint valami külsődlegesről. Időpocsékolás az olyan dolgok felhalmozása és birtoklása, amelyeket a hétköznapokban nem használunk. Megszállottság és függőség az olyan tárgyak gyűjtése, amelyekre nincsen szükségünk. Az ilyen hozzáállás koldussá tesz. Könnyen megeshet, hogy a koldus jobban ragaszkodik a kolduló edénykéjéhez, mint a király a koronájához. Mind a hasztalan tárgyak birtoklása, mind pedig az ezekhez való ragaszkodásban veszély rejlik. Nincs megállás azok számára, akinek szokásává vált az anyagi javak felhalmozása. A modern társadalomban hajlamosak vagyunk arra, hogy olyan dolgokat birtokoljunk, amelyek szükségtelenek, és semmilyen módon nincsenek segítségünkre - például több házunk van, hatalmas vagyont halmoztunk fel, és hasonlók. Minél többet birtokol valaki, annál inkább ragaszkodóvá válik. A ragaszkodás az, ami szenvedést okoz. Az aparigraha helyes és őszinte gyakorlása elhozza az elme békéjét."

Részlet Swámi Véda 2011-es Jóga Szútra szemináriumából:

"A jámák közül az utolsó az aparigraha – nem megragadni, nem fogni

Természetesen a szútrák már ezelőtt is magyarázták ezeket, hogy pl. amikor megengeded önmagadnak, hogy teljesen belevonódj az érzékek tárgyaiba, ahhoz, hogy elérd a vágy tárgyát először meg kell szerezned. Meg kell dolgoznod érte, s ily módon aztán az egész életed folyama és energiáid másról se szólnak, mint arról, hogy meg tudd szerezni, meg tudd venni vágyad tárgyait. Aztán mivel ilyen drágán szerezted meg, meg kell őrizned, amit megszereztél. Akár az internetes védőfalakról van szó, akár a nagy kertedet védő kutyákról, bármid is van, amit úgy érzel, hogy ezt most megszerezted, együtt jár ezzel a folyamatos belső bizonytalansággal: úristen, hogy tudom megőrizni, nehogy elveszítsem! De aztán minden erőfeszítésed ellenére bármennyi védőbástyát is építesz, a vágyaid tárgyai köré, attól a pillanattól, kezdve, hogy megszerezted őket, elkezdenek gyakorlatilag felbomlani. Az a csodás szőnyeg, amit tegnap vettél a szobádba, már elkezdett elkopni. Nincs olyan módszer, amivel megóvod (ha csak nem lépsz rá) attól, hogy ne kopjon el. Minden és bármilyen anyagi jellegű tárgynak a belső természete az, hogy nem időtálló, átmeneti. De mivel ragaszkodsz hozzájuk,… ez a ragaszkodás viszont megintcsak természetes módon oda vezet, hogy valamilyen módon fájdalmat vagy kárt okozol más élőlényeknek. Az ahimsza gyakorlásának egyik célja az, hogy ez a gyakorlás oda vezessen téged, hogy ne okozz fájdalmat és kárt. Rajtam van ez az ing. Gondoljuk végig, hány ember fájdalmába került az, hogy ezt így előállítsák. Ki volt az, aki felszántotta a talajt, milyen időjárási viszonyok (Nap és eső) alatt, ki öntözte a mezőket, ki vágta le a termést, ki takarította be a gyapjút, ki tette fel a teherautóra, hogy átszállítsák a gyárba, ki fonta fonállá, ki szőtte szőttessé, ki szállította a szőttest a boltba? Ki vágta fel a szőttest, hogy ruhát szabjon belőle? Ha csak végiggondoljuk, hogy milyen tengernyi szenvedés van abban, hogy pusztán ezt az inget viselem, ebből is láthatjuk, hogy nem gyakorlom az ahimszát. A jógában tehát az egyik oka annak, hogy a személyi tulajdontárgyainkat folyamatosan csökkenteni igyekszünk, az, hogy gyakoroljuk az ahimszát. Hogy ne legyünk fájdalom oka semmilyen élőlény számára. Az aparigraha úgy is mondhatnánk, nem más, mint az a képesség, hogy látjuk mindezeknek a fájdalmasságoknak és hiányosságoknak a jelenlétét, az általunk vágyott tárgyakban.

3 éve megreccsent a világgazdaság. Mondjatok nekem egy kulcsszót arra, hogy miért történt ez? A vágy. Sok előadást tartottam már erről, most nem akarok megint elterelődni a szútráktól. Az a vágy, hogy annál többet birtokolj, mint amit megengedhetsz magadnak. Úgy, hogy hiteleket veszel fel a hitelkártyádra, és nagyobb házat szeretnél. Vágyból. Ehhez viszont a banktól nagyobb hitelre van szükséged. Csak az Egyesült Államokban 10 millió ember nem tudja már ezt a hitelt visszafizetni. Ekkor viszont, ennél a mennyiségnél a bank berogy. Aztán a gazdaság is megreccsen és sajnálom, hogy rossz hírt kell közölnöm, de ez ezután is így lesz. Hacsak az egész világ nem döbben arra rá, és nem tesz lépéseket afelé, hogy a vágyakat csökkentse.

Miért olvad az Északi-sark? Egyetlen oka van, a vágyaitok. Semmi más.

Az aparigraha egy olyan gyakorlat, amely különös tekintettel a mai világgazdaság állására és egyáltalán a világ állására, egy nagyon-nagyon fontos gyakorlat, amit fel kellene vennünk. Mikor elkezdesz beleveszni a vágyaid tárgyába, azt tapasztalod, hogy a valódi vágyad valójában sosem elégül ki. Ha van egy 2 szobás lakásod, akkor egy 3 szobásra vágysz. Ha 3 szobás lakásod van, akkor kertes házat szeretnél, és van is erre egy remek hitelkínálat a banktól. Ez történik. Mondhatnánk, hogy az aparigraha annak a gondos és alapos megfontolása, hogy mi a valódi egyensúly, mi az aránya annak, amire vágysz és annak amivel épp rendelkezel. Mi az, amire igazán szükséged van, milyen szükségletekkel tudsz értelmezhetően jól élni. Hogyan tudod ezekbe behozni az önuralmadat. Ezt a bizonyos önuralmat, amit behozol, aparigrahának hívják

Végeztünk az öt jámával. Emlékeztek rá ugye: ahimsza, szathja, asteya brahmacsarja, aparigraha."

4. HÉT

4. JÁMA

Brahmacsarja

Swámi Ráma, A jóga útjai c. könyvéből részlet

"Azt jelenti, hogy a Brahmanban, az egyetemes tudatosságban élünk. A Brahman a forrása az életnek, a fénynek és minden energiának, és az, aki megtanulja a folyamatos éberséget, minden energiáját egyedül a Brahman megismerése felé fordítja. Aki ezt a jámát gyakorolja, folyamatosan tudatában van a Brahmannak, az élet, a fény és minden létezés forrásának. Ha megtanuljuk az összes energiánkat a szavakon, a cselekedeteinken keresztül egyedül a Brahman felé irányítani, a Brahmacsarja gyakorlóivá válunk. Az elmének ez az állapota csak akkor lehetséges, ha mentes az érzékiségtől és az érzéki vágyaktól, Minden ösztön és késztetés közül, melyek az ember életében igen nagy szerepet játszanak, sőt a világ minden teremtményét irányítják, a nemi ösztön az egyik legerőteljesebb, amit ha nem vonunk ellenőrzésünk alá és irányítunk megfelelően, ártalmassá válhat. A brahmacsarját éppen ezért gyakran a szextől való tartózkodásnak vélik, és cölibátusnak nevezik. Valójában mind a cölibátusban, mind pedig a házastársi kapcsolatban élők számára mértékletességet jelent, mivel a szexuális túlzások az életenergia elherdálásához vezetnek, amelyet pedig a tudatosság magasabb állapotainak elérésére lehetne irányítani. Sokan tévesen azt gondolják, hogy a szexuális energiák elnyomását és elfojtását nevezik brahmacsarjának. De ha valaki elnyomja és elfojtja a nemi vágyait, az frusztráltsághoz, végül pedig abnormális elmeállapothoz vezet. Ha az elnyomás és az elfojtás kezd eluralkodni az életünkön, akkor mentálisan kiegyensúlyozatlanná válunk, és elveszítjük a tesi összhangunkat is. Ez számos pszichoszomatikus rendellenességet idéz elő. Az ember mérgessé, frusztrálttá, depresszióssá, önteltté válhat, vagy túl sokat kezd enni, és elveszti a kapcsolatot a valósággal. Egy ilyen önközpontú személy sohasem lehet boldog, és csapást jelent mind maga, mind pedig mások számára. Valójában az élet legnagyobb művészetének az egyike az, hogy irányítsuk és a magasabb célok elérésére használjuk fel ezt az energiát. Manapság sokan válnak perverzzé és nimfomániássá amiatt, mert elvesztik az uralmat ezen vágyuk felett. Ez egy igen mélyen gyökerező kór. A brahmacsarja első foka azt jelenti, hogy uralkodunk érzéki vágyainkon. Az önmagunkra ébredéssel járó üdvösség, boldogság és béke sokkal nagyobb bármilyen futó gyönyörnél, ezért ha valaki elkötelezte magát a megvilágosodás útja mellett, mindenfajta elnyomás és elfojtás nélkül le fogja győzni az érzéki vágyakból eredő akadályokat."

Részlet Swámi Véda 2011-es Jóga szútra szemináriumából. Budapest

"A brahmacsarja az energia tartalékolása. Ebben a szútrában teljesen egyértelműen kifejtik, hogy nem pusztán a nemi szervek uralásáról van szó, hanem minden érzék feletti uralomról: a szemek, a fülek uralásáról, az ízlelés-érzék uralásáról, a tapintás-érzék uralásáról, stb. Az ember mindezen érzékeinek uralása szerves része a brahmacsarja gyakorlásának. A 38. szútra azt mondja, hogy azzal, hogy az ember gyökeret ereszt és megszilárdítja magát a brahmacsarjában, vírját fejleszt ki. Nagyon sok fordító ezt a szót a férfi nemi folyadéknak fordítja, vagy pedig egy életenergiaként, egy elevenségként fordítják. Vjásza azonban a következőket mondja: a vírja megvalósítása azt jelenti, hogy az ember kitágítja, és egyben intenzívebbé teszi az összes jó tulajdonságát. Ugyanis a brahmacsarjának, vagy cölibátusnak a valódi gyakorlása két dologból áll egyszerre. Egyrészt az energia tartalékolásából, összegyűjtéséből, másrészt pedig az energia sűrítéséből, intenzívvé tételéből, összpontosításából. Az energia ilyen összegyűjtésével, tartalékolásával és összpontosításával, sűrítésével minden jó tulajdonság intenzívebbé válik. Az érzékeid is sokkal hatékonyabbá válnak azáltal, hogy visszatartást gyakorolsz velük. Tovább folytatja Vjásza, hogy az energia tartalékolásának ezen gyakorlata segít abban, hogy minden egyes sziddhit elérj.

Az a sziddhi, amivel mi most itt foglalkozunk a 38. szútrában, az egyik legfontosabb sziddhi, a tanítóvá válás sziddhije. Egy hatékony tanítóvá válás. Itt a tanító egész pontosan azt jelenti, hogy az, aki beavatást ad. Fontos, hogy megértsétek a tanító valódi jelentését. Képes vagy a saját, intenzívvé tett, sűrített energiádat átvinni a tanítványba. Amikor egy technikát tanítasz az még nem igazi tanítás. Saját spirituális energiádnak az átvitele a tanítványba, saját békés elmeállapotod átvitele a tanítványba, a tudásod átvitele egy tanítványba, ez a beavatás jelentése. A beavatásnak ez az ereje a brahmacsarja gyakorlásából származik. Hiszen eleve léteznie kell olyan felgyülemlett energiának benned, amelyet még nem használtál el, amit aztán át tudsz adni. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a mai naptól a jelen lévő házaspárok cölibátusi fogadalmat tegyenek; magyarázat nélkül csak annyit mondok, hogy ahhoz még hosszú időt kell várnotok, hogy ezt megtegyétek. Igenis rendelkezhet az ember egy saját maga kezében tartott, uralt szexuális élettel úgy, hogy közben cölibátusban van. Ahhoz azonban, hogy ezt megtedd, igen magasan minősített tanító mellett kell gyakorolnod, úgyhogy ennél jobban nem megyünk bele ebbe a témakörbe. Nem akarom, hogy a jógakonferenciáról hazamenve beadja a férjed a válást. 

3. HÉT 

3. JÁMA

ASZTÉJA - NEM LOPÁS

Swámi Ráma Jóga útjai c. könyvből részlet

Az asztéja nem lopást jelent, vagyis annak a vágynak a teljes megszüntetését, hogy mások tulajdonait a távollétükben és engedélyük nélkül elvegyük. A nem lopás magában foglalja a sikkasztástól, a veszteségtől valós tartózkodást és minden hasonlót. A vágy aziránt, ami mások tulajdona, nagyon csábító tud lenni, és folyamatosan kísérti az átlagos elmét. A bűntudat érzetét kelti, és meggyengíti az élet belső vázát. A lopás szokása igen körmönfont, és az alkalmatlanság és az irigység érzetét kelti. Az ilyen személy mindig elégedetlen, frusztrált és beteljesületlen marad, mivel mások vagyonától függ. A lopás gondolata soha senkit nem tölt el jó érzéssel. A nem lopás viszont önbizalmat ad, a helyénvalóság érzetét biztosítja, és békével tölti el az elmét. A lopástól való tartózkodás beteljesedettséget nyújt, és a teljesség és a sóvárgásoktól való szabadság állapotát eredményezi. Akik megértik az elme belső állapotait, felismerik, hogy az asztéja gyakorlása nélkül nem lehetséges az ember fejlődése. A lopás szokása mély barázdákat vájhat a tudattalanba, és végül hivatásos tolvajjá teheti az embert. A tolvajok a vallatás során gyakran bevallják, ho
gy a lopás szokásukká vált. A gyakorlás hiánya miatt hasonló szokások alakulhatnak ki, és ha ezeket az embereket nem megfelelően nevelik, teljesen mindegy, hogy milyen büntetéseket kapnak, soha nem fognak megváltozni. A lopás a nagyfokú bizonytalanság jele; azt jelenti, hogy jogosulatlanul birtokba akarjuk venni mások dolgait, és azok tulajdonosai akarunk lenni. Ez hatalmas gát önmagunk tökéletesítésében. A jóga tanulóiban tudatosulnak ezek a korlátozások, ezért olyan belső erőt és más fontos erényeket fejlesztenek ki, amelyek segítségével felülemelkednek ezeken a szokásokon. Az emberi személyiség szokásokból szövődik, a szokásokat pedig az ismétlődő cselekedetek hozzák létre. Ha a szokásaink eluralkodnak rajtunk, tehetetlenné válunk, és mentális zavarok áldozataivá leszünk.

2. HÉT
2. JÁMA

SZATJA -  IGAZMONDÁS

A jóga nyolc ága

Az önmegvalósítás útjának nyolc angája (ága)

(Patandzsali Jóga Szútrái alapján)

A következő 10 héten át a nyolc ágú jóga első két ágával, angájával fogunk foglalkozni, a jámákkal és a nijámákkal.

Az igazmondás

(idézet Swámi Ráma: A jóga útjai c. könyvéből)

"Az igazmondás gyakorlása lehetetlen az ahimszá gyakorlása nélkül. (ahimszáról a múltheti  bejegyzésben olvashatsz). Azon tanítványok számára, akik meg akarják ismerni lényegi természetüket, az őszinteség és az igazmondás elengedhetetlen, a törekvőknek mégis nehezükre esik az igazmondás gyakorlása, mert nem tudják, hogyan is tegyék. Szükséges, hogy ne hazudjunk, és ezáltal megtanulunk igazat mondani. Az erőszakos cselekedetek és gondolatok elkerülésével ki tudjuk fejezni és gyakorolni tudjuk a szeretetünket. Az ahimszát csak az erősek tudják gyakorolni. Az erőszak és a gyengeség szinonimák. Az ahimszá a szeretet kifejeződése, és belső erőt és magabiztosságot eredményez. Csak az ahimszá gyakorlása által tehetünk szert önbizalomra.
Észre kell vennünk, hogy az igazmondás a második előírás, az ahimszá pedig az első, ami azt mutatja, hogy az igazság gyakorlása fontos, de az ahimszá, a szeretet kifejezésének a gyakorlása megelőzi. Az összes hagyomány az igazmondást tekinti a legfőbb erénynek, de hogyan gyakorolhatjuk azt? Először is saját magunkhoz kell őszintének lennünk. Ha nem vagyunk őszinték, kettős személyiséget teremtünk, amely lerombolja emberi képességeinket, és gyengíti a belső erőnket. Amikor megtanulunk nem hazudni, akkor felismerjük, hogy az egyik hazugság elkerülhetetlenünk szüli a másikat, és így a csalás csakhamar második természetünkké válik, ami félelemmel teli, intrikus elméhez vezet. Ha valaki az igazságot az életet középpontjává teszi, akkor minden kijelentése hatásos lesz, és igazzá válik. Az ilyen tanítvány sohasem hazudik. Az igazság gyakorlása a belső erő raktározásának egyik módja, és ha nagy belső erőre teszünk szert, elérhetjük a megvilágosodás magasabb fokait. Az igazság követői felismerik, hogy az igazság vált életük urává. Ezek a tanítványok félelem nélküliek, és nem szenvednek gátlásoktól, komplexusoktól."

A következő szöveg idézet Swámi Véda 2011-es Patanjali Jóga Szúrtáiról tartott szemináriumából:

Az igazság meghatározása az egymással összhangban lévő elme és beszéd. Amikor az elme és a beszéd nem diszharmóniában van, tehát össze van hangolva. Ami az elmében, az a beszédben, ami a beszédben, az az elmében. Bármi is az, amit az ember látott, kikövetkeztetett, vagy hallott, az elme és a beszéd ezt hűen követi. A beszéd célja nem más ilyenkor, mint az a belső tudatosság, ami benned feltárult, bármi is legyen az, egy ahhoz hasonló, annak megfelelő belső tudatosság legyen abban, aki hallgatja. Ha a kommunikációnk eredménye az, hogy abban, aki hallja, akit az érint, abban egy egészen más hívódik elő, mint ami a mi elménkben van, akkor a kommunikációnk nem az igazsággal telített kommunikáció. A cél az, hogy egy ilyen beszédben ne legyen hamisság. Ne legyen zavarodottság egy ilyen beszédben. A zavarodottság kétfajta lehet: a Te elmédben lévő zavarodottság a kommunikáció időpontjában, illetve annak az elméjében fellépő zavarodottság, akivel érintkezel. A beszéded legyen világos és akadálytalan. Ez abból is látszik, hogy az, akihez beszélsz, annak a megértése is akadálytalan lesz, tehát nem képződik akadály. Ezt az alapelvet e-mailjeitek megírásánál is próbáljátok alkalmazni. Az igazsággal telített beszéd következő kulcsfontosságú jellegzetessége, hogy minden élőlény javát szolgáló céllal állítják elő. Ha senkinek nem válik javára ez a beszéd, akkor ez nem egy igaz beszéd. Ha fájdalmat vagy kárt okoz, akkor sem igazság. Ha fájdalmat és kárt okoz, akkor nem, hogy nem igazság, de kifejezetten bűn, egy határ átlépése, alap tabu átlépése. Olyan is van, hogy valaki úgymond igazságot beszél, de ez az igazság külsődleges. Igazságnak tűnik és értékelhetőnek. Hiába tűnik azonban ilyennek, fájdalmas sötétségbe vezet. Éppen ezért mondja Vyásza, a szentéletű bölcs, hogy az ember csak akkor szólaljon meg, amikor gondosan átvizsgálta, hogy amit mondani fog, az valóban minden lény javát szolgálja-e. Ez az egyik példa volt arra, hogy az ahimszát hogyan támogatja meg a fennmaradó 9 jáma és nijáma. Ugyanis azt is mondhatnánk, hogy ha az igazság nem támogatja meg az ahimszát, akkor nem is igazság. Ezzel foglalkoztunk, az ahimszával és a szatjával. 

A jóga nyolc ága

Az önmegvalósítás útjának nyolc angája (ága)

(Patandzsali Jóga Szútrái alapján)

A következő 10 héten át a nyolc ágú jóga első két ágával, angájával fogunk foglalkozni, a jámákkal és a nijámákkal.

A jámák és nijámák

Az emberi életnek két aspektusa van: a külső és a belső. Az egyik abban segít, hogy másokkal kapcsolatba kerüljünk, a másik pedig abban, hogy minden szinten megismerjük magunkat. A öt jáma abban segít, hogy boldogan tudjunk élni a külvilágban, az öt nijáma pedig az öntudatosság és az önuralom képességét fejleszti ki.

A jámák, vagyis korlátozások a külvilági élet gyakorlásának a művészetére tanítanak. Ha ezt az öt leírást gyakoroljuk a mindennapokban, az emberiség kivirágzik, és boldogság lesz mindenhol.

Ahimszá
Nem ártást, nem bántást és nem ölést jelent. Az ahimsza magában foglalja a gondolatokkal, cselekedetekkel és beszéddel megvalósuló nem ártást is. Minden cselekedet és szó az elménkből fakad. Ezért tehát az erőszakos beszédet vagy cselekedetet mindig megelőzik az erőszakos gondolatok. Ezeknek komoly hatásuk van a mentális életre, de a testre is. Az ahimszá gyakorlása segít abban,  hogy tudatosan elkerüljük őket, és segít annak a megértésében is, hogy az erőszak a saját elménkre és a testünkre éppúgy károsan hat, mint arra az emberre, aki felé az erőszak irányul. Az ahimszá gyakorlása mások szolgálatára buzdít, hiszen a betartása spontán és mindenre kiterjedő szeretethez vezet. Az ahimszá a mások iránti szeretet kifejezésének nagyon gyakorlatias módja. Azzal, hogy nem bántunk és nem ölünk meg semmilyen élőlényt, és nem ártunk senkinek, megtanuljuk mások szeretetét, mások szeretete pedig a legmagasabb szintű istenimádat.

Nem gyengeségből fakad, hanem a legnagyobb, mindent mozgató erő felismeréséből. Az ahimsza annak az erőnek az uralása és megértése, ami engem előre visz az életben. Annak soha nem fogok ártani, akit magammal azonosnak tekintek.

Az ahimszát csak az erősek tudják gyakorolni. Az erőszak és a gyengeség szinonimák. Az Ahimszá a szeretet kifejeződése, belső érőt és magabiztosságot eredményez. Csak az ahimszá gyakorlása által tehetünk szert magabiztosságra.

Swámi Ráma: A jóga útjai alapján

A következő szöveg részlet a Swámi Véda Patanjali Jóga Szútráiról tartott 2011-es, budapesti előadásából:

Az ahimszá meghatározása a következő volt: amikor nem rendelkezünk azzal a belső hajlammal, hajlandósággal, hogy bármilyen élőlények szenvedést, kárt okozzunk, semmilyen lehetséges módon és semmikor sem, semmilyen időben. Azt is mondtuk, hogy a fennmaradó 9 jama és nijama, mind az ahimszában gyökerezik. És egyedül csak azért tanítják őket így külön-külön, hogy az ahimszának a megvalósítását megsegítsék. Egyáltalán azért fogadjuk el őket ilyen különálló kategóriákként, hogy kitágítsák az ahmisza jelentését és megsegítsék azt. Ahogyan Isten gyermeke egyre többet figyel meg és tart be ezekből a jámákból és nijámákból, az ilyen ember elméjének belső hajlamai erőfeszítés nélkül, saját maguktól, természetes módon fordulnak el attól, hogy bárkinek bármilyen módon fájdalmat okozzanak. Ezt megelőzően esetlegesen puszta figyelmetlenségből, a tudatosság hiányából okozunk fájdalmat. Ahogyan azonban előrehalad, mélyül, és egyre intenzívebbé válik a jáma és nijáma gyakorlása, még az ilyen hanyagságból elkövetett fájdalomokozás is megszűnik. Ez az elhatározás, hogy az ahimszát, mint sziddhit megvalósítsuk, e ponton Vyása Spoti nagy kommentátort idézzük, aki azt mondja, hogy a sziddhi szó annyit jelent, hogy a belső tudás előhívása. Más szóval, miközben a fennmaradó 9 jámát és nijámát gyakoroljuk, az embernek az ahimszáról alkotott megértése elmélyül, kitágul. Ezzel egyben azt is mondtuk, hogyha nem gyakoroljuk a fennmaradó 9 jámát és nijámát, akkor külön az ahimsza gyakorlása nem tisztul eléggé le, még szennyezett marad. Ezt a mondatot jobban fogjuk majd érteni, mint ahogy az igazság szó jelentését is.

Itt található még egy nagyon hasznos írás angolul az ahimszáról Swámi Védától:
http://www.meaus.com/power-of-ahimsa.htm

Utak csöndekbe, Pető Szabolcs dokumentumfilmje az őszi, indiai utunkról, az ő megélései szerint.

Szeretettel ajánlom.