Swámi Nityamuktananda Szarasvati nyilvános előadásának lejegyzett anyaga
2011. október 25.
.jpg)
Az érzelmek és a négy alapvető ösztönkésztetés
Hari Om.
Üdvözöllek benneteket!
Nagy kihívást jelentő témát fogunk megbeszélni ma este.
Mindannyian szenvedünk tőle. Az érzelmek időnként mindenkit
elborítanak.
Sokáig azt gondoltam, hogy bennem nincs is düh.
De aztán lett egy tinédzser lányom… A többi pedig már
történelem.
Életünk valamely pontján, mindannyian kénytelenek vagyunk
szembenézni az érzelmeink kihívást jelentő erejével. Mindannyian hallottuk már
nagyon sokszor, hogy az elménk életünk kulcsfontosságú eszköze. Minden, amit
tapasztalunk, érzünk, amit gondolunk, amit a világról tudunk, és ahogy a világot
ismerjük, valójában nem más, mint az elménk kivetülése. Felmerül tehát az az érdekes
kérdés, hogy ki vagy mi befolyásolja ezt az elmét. És amikor a megnyilvánult
világ szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor válasz az, hogy az érzéki benyomásaink
befolyásolják az elmét, ha azonban az abszolút irányából közelítjük meg a
kérdést, a lehető legfinomabb szintről, akkor az ahamkara, az énségünk, a
különálló egyéni létezésünk, vagy pontosabban ennek a különálló egyéni
létezésnek az illúziója befolyásolja az elmét. De ez mind elmélet. Mit is jelent
ez?
Swámi Ráma ezt mondja.
„Gyakorlatilag, minden egyes cselekedetünket a gondolataink
irányítják, és minden egyes gondolatunkat (az elmét) az érzelmeink irányítják.”
Lehet, hogy egy művelt, tanult ember vagy a társadalomban.
De hirtelen egy érzelem felkavar és olyat teszem, amit nem kellene, egyetlen
érzelem az egész lényedet megzavarhatja, egyetlen érzelem egy szempillantás
alatt szörnyeteggé tud változtatni. Boldogan vezetünk az országúton, majd
valaki jobbról elénk vág „ A fene egyen meg!”.
Egyetlen érzelem szörnyeteggé változtathat.
Ezért nagyon fontos megértenünk, hogy mi is ez, mert
hihetetlen hatalmuk van felettünk.
Ha minden cselekedetünket a gondolataink irányítják, viszont
minden egyes gondolatunkat pedig az érzelmeink, akkor bizony az érzelmek nagyon
fontosak. Ez azt jelenti, hogy az érzelmek egész lényünk fölötti hatalommal
rendelkeznek. Beleértve a lényünkbe az elménket, ami ezeket a gondolatokat
létrehozza, beleértve az elképzeléseink, cselekedeteink, és az érzéseink
fölötti hatalmat.
Más szavakkal: teljes mértékben érzelmeink áldozatai
vagyunk. Érzelmeink rabszolgái vagyunk. Miért? Mert nem tudjuk mik ezek, azt
hisszük, hogy ott vannak, s nekünk engedelmeskednünk kell, mint egy
rabszolgának. Ők határozzák meg, hogyan cselekszünk, hogyan látjuk a dolgokat.
Manipulálnak bennünket. És még azt hisszük, hogy a média manipulál bennünket.
Ez nem vicc. Nem arról van szó, hogy mit ír a sajtó, hanem arról, hogy mi
hogyan reagálunk arra, amit írnak.
Mik ezek a furcsa dolgok?
Az emóció (érzelem) szó, latin eredetű. E-motira. Motira azt
jelenti, hogy mozogni. E azt jelenti,
hogy valami felé. Az érzelmek tehát azok az erők, amik bizonyos irányba
mozdítanak bennünket.
Ha az életről, a létezésről, úgy gondolkodunk, mint az
evolúció és a devolúció között történő állandó mozgásról. A legfinomabbtól a
durva felé és a legdurvábbtól a legfinomabb felé. Akkor az érzem az az erő, ami
bennünket ebben a folyamatban vagy egy alacsonyabb vagy egy magasabb rendű
létezés felé visz.
Az első dolog, amit meg kell értenünk, hogy az érzelmek egyszerű,
mozgásban lévő energiák. Sem nem jó, sem nem rossz, egyik sem. Egyszerű, tiszta,
mozgó energia, olyan energia, ami cselekvésbe lendít bennünket. Mi azonban visszareagálunk
ezekre a cselekvésekre. Ez a reakció abból fakad, hogy az elménk értelmezi ezt
a mozgásban lévő energiát. Az érzelem tehát, ami mozgásban levő energia, önmagában
semleges. S Te magad sem vagy más, mint energia.
A legtisztább szinten tehát maga az érzelem energia, ami
mozgatja az energiát (téged). Egyszerű, természetes, értékmentes folyamat.
Hasonlíthatod egy fa nedvének az emelkedéséhez is. Nem kapcsolódik különösebb
értékítélet ehhez. Ez egyolyan folyamat, ami fenntartja a fa létezését.
Az élet mozgásban lévő energia. A mozgásban lévő energia (az
élet) fenntartja a létezést. Végső soron tehát az energiának a véget nem érő
körforgásáról van szó, ami teremt, felbont vagy ha filozófia fogalmakat akarunk
használni, akkor mondhatjuk, hogy ez az energia az evolúció vagy a devolúció
irányába mozog, de lényeg az hogy örökös körforgásban van, s soha nem áll meg.
Eddig ez érthető is. Itt azonban belép az elme a képbe és
elkezdi értelmezni a mozgó energiát a „szeretem, nem szeretem” alapon. S itt
kezdődik el minden baj.
A bennünk kialakult „szeretem, nem szeretem” mintázatok
okozzák a bajt, amit nevezhetünk a pszichológia nyelvén kondicionáltságnak is. A
folyamatos áramlásban lévő energia folyójába elkezdünk köveket beledobálni a
„szeretem, nem szeretem” feliratokkal. Amikor már olyan sok követ dobáltunk az
élet energiájának folyójába, hogy gátat építettünk vele, az áramlás megakad. De
az érzelemnek, már a nevéből fakadóan is, az a természete, hogy folyamatos
mozgásban legyen. Ezért még amikor akadályba ütközik, akkor is mozog, hisz nem tehet
mást. Addig-addig gyülemlik, halmozódik, míg fel nem robban. Talál magának valamilyen
kifejeződési utat, mert nem tehet mást, ki kell fejeződnie. Miért? Mert ez a
természete. Mozognia kell minden élőlényben, ahhoz, hogy fenntartsa az életet,
hisz az élet maga is nem más, mint folyamatos áramlásban lévő energiaáramlás.
Itt belép egy új elem.
Az életnek, ahhoz, hogy fenntartsa önmagát, szüksége van
bizonyos dolgokra.
Az energia tehát azért áramlik, hogy az alapvető
szükségleteket fenntartsa, nélküle az élet nem tud funkcionálni, létezni
létezhet, de nem tudja a feladatait végrehajtani.
Létezik négy alapvető dolog, amire minden élőlénynek
szüksége van, hogy fenn tudja tartani életfunkcióit.
Maslow és más pszichológusok ezeket ösztönkésztetéseknek,
drive-oknak, szükségleteknek, egyetemes, primitív drive-oknak hívják. Swámi
Ráma sokkal pozitívabban fogalmazta meg ezeket. Négy ősforrásnak nevezte őket. Tehát egy élőlényben ennek a négy
forrásnak megfelelő módon kell működni, illetve kielégítve lenni, ahhoz, hogy megfelelő
módon tudjon működni. Itt akár ember akár állatra gondolunk is, minden
élőlénynek szüksége van táplálékra, alvásra, hajlékra és valamire, amit nehezen tudunk megfogalmazni, de hívjuk most
szaporodásnak. Erre a négy
alapforrásra, szükségletre minden életformának szüksége van, hogy
fennmaradhasson. Itt fontos megértenünk, hogy emberi lényekként ebben a négy
alapszükségletben minden létezővel osztozunk. Ebben az értelemben ember állatok
vagyunk. Nem különbözünk az állatoktól. Ugyan azok a szükségleteink, ugyan azok
a drive-jaink, a bennünk lévő erők ugyan abba az irányba mozdítanak bennünket,
mint az állatokat.
De mi teszi az emberállatot emberré?
Az hogy rendelkezik az elme képességével, hogy rendelkezik a
tudatosság képességével, az öntudatosságra való képességgel, és az értelmezésre
való képességgel. Már beszélgettünk róla (egy másik előadás kapcsán), hogy létezik
egy gyönyörű ausztráliai őslakos legenda erről.
A teremtési mítosz része, hogy a fény Istennője eljött a
földre és bárhova is lépett, léptei nyomán élet fakadt. Bármilyen életforma: ásványok,
növények, állatok. Ebben az életben azonban nem volt tudatosság, nem volt
értelmezési képesség, nem volt intelligencia. (mindezt idézőjelben értjük)
Úgyhogy hívta Bajamit, az Ausztrál őslakosok legfelsőbb Istenét. Aki le is jött
a földre és elméjének egyik részét elültette az egyik állatba. Így lett az
emberállatból ember. Ez az állat ennél fogva rendelkezik intelligenciával,
öntudatossággal, az értelmezés képességével, stb.
És mit gondoltok hol él ez az intelligencia?
Tudományosan szólva, az agy frontális lebenyének belső
felén, ami megfelel az ősi tudás szerinti a harmadik szem helyzetének. Úgyhogy
innen, a harmadik szemből tudjuk megérteni és értelmezni a világot. Ez azt
jelenti, hogy innen, a harmadik szemből vagyunk képesek megérteni a világot. A
mi témánk kontextusában pedig azt jelenti, hogy innen értjük meg azokat a
szükségleteket, blokkokat és akadályokat ezekben az ősi forrásokban, amiket el
kell távolítani és ki kell elégíteni ahhoz, hogy egy pozitív életet tudjunk
élni. Erről a helyről nem csak felismerni tudjuk a blokkokat, amikkel
rendelkezünk, s nevezzük ezt önismeretnek, öntudatosságnak, hanem ebből a
pontból az emberi lény arra is képes, hogy csatornázza ezt az energiát, hogy
kitisztítsuk az akadályokat, s lehetővé tegye az életenergia akadálymentes
szabad áramlását. Mindezt azért, hogy az életerő maga, az érzelem, a mozgásban
lévő energia szabadon tudjon áramolni, hogy a célját beteljesítse. A
legalapvetőbb szinten ez azt jelenti, hogy egy beteljesült, kreatív, boldog
életet élünk. Magasabb szinten pedig azt jelenti, hogy elérjük igazi önmagunk
megvalósítását.
Anélkül tehát, hogy megértenénk, csatornázni és irányítani
tudnánk az érzelmi energiánkat, nem fogunk tudni harmonikus és sikeres életet
élni. Rendelkezünk azzal a képességgel, ami ezt lehetővé teszi.
Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni a jóga pszichológiában nem
hiszünk az elfojtásba, hisz mint ahogy azt könnyű elképzelni, az elfojtással
csak még tovább növeljük az akadályt. Azon terápiákban sem hiszünk, ahol az
érzelmeket mindenféle megkülönböztetés nélkül engedik ki, mint például, az
üvöltés terápia során. Vagy a homokzsákütés terápiájában. Néha lehet, hogy ez
működik egyébként.
Gondolkodom, hogy megosszak-e veletek egy történetet. Na jó.
Magyarországon vagyunk, úgyhogy megtehetem.
Van egy örökbefogadott lányom. Négy éves volt, amikor örökbe
fogadtam. Esténként, amikor fürdettem a gyermeket, az volt a szokása, hogy a
fejét vagy a karját a kád széléhez ütötte, egészen addig, amíg kék-zöld foltok
nem jelentek meg rajta. Ez egy érzékletes példája annak, hogy mi történik,
amikor nagy mennyiségű harag halmozódik fel, de nem tudod, hogy hogyan engedd
ki, ezért önmagad felé fordítod. Úgyhogy tettem a kád szélére egy kispárnát.
Ezután már a párnát kezdte el ütni. Majd a párnát a kád mellé tettem. Mivel már
hozzászokott, hogy a párnát püfölte, amikor jött az érzés, ki kellett szállnia
kádból, hogy elérhesse a párnát. Majd a párna az előszobába költözött.
Nem tudom, hogy érted-e, amit most magyarázok?
A lényeg, hogy az az idő, ami alatt az érzelmeire reagált egyre
hosszabbá és hosszabbá vált. Végül a kispárna az ágyán kötött ki. Mostmár be
kellett mennie a szobájába, ha jött az érzés. Végül már a párnára sem volt
szükség, amikor dühös lett, bement a szobájába, és lefeküdt az ágyába. Úgyhogy
itt a példa, hogy a homokzsák ütése, az érzelem kiszabadítása akár még hasznos
is lehet.
De általában nem ezt az útvonalat követjük a jógában.
Egyébként ennél még őrültem módjai is vannak az érzelmek kezelésének. Bizonyos
terapeuták például a megkülönböztetés nélküli szexet használják a határok
átlépésére. De ez sem a jógikus út.
A jógikus módja az érzelmek kezelésének, az érzelmek
gyökereinek a keresése.
Mi az, ami az energia
szabad áramlását akadályozza, és mi az, ami hiányzik?
Ha az energia nem tud oda áramolni, ahova kellene neki,
akkor hiány jön létre. Tehát van valahol egy akadályozott energia, ami azért
van, mert valami az útjában áll, ami nem engedi, hogy az életenergia végezze a
dolgát, s beteljesítse a feladatát. Ezt a hiányt az elme értelmezi. „Én azt
akarom, ami nekik van”.
Az olyan ellentéteket szülő érzelmek mint a düh, a
féltékenység, a bűntudat az elménk értelmezései arról, hogy az életet fenntartó
alapforrás valamelyike nem elégül ki. Ezt a ki nem elégült állapotot értelmezi
az elme ilyen negatív érzések formájában.
Ha a másik oldalról nézzünk ezt a kérdést, akkor ez azt is
jelenti, hogy a féltékenység, düh, bűntudat egyéb negatív érzelem formájában
megjelenő energia, ami pusztán az elme értelmezése az energiáról, átfordítható
az életet fenntartó pozitív energiákká.
Mivel ez nagyon fontos, elmondom még egyszer. Az olyan ellentéteket
generáló, negatív érzelmek mint a düh, a féltékenység, a félelem, az irigység, a
depresszió, a bűntudat, mindegyik megtisztítható, kifinomítható és átalakítható
olyan módon, hogy ugyanez az energia pozitívan áramoljon szeretetet,
együttérzést, békét és örömet hozva létre.
Már ezerszer olvastátok a tradíciós könyvekben, hogy az
érzelmi megtisztuláson kell dolgoznunk. Ez az egész erről szól.
Az energia önmagában értékmentes. Az életenergia
értékmentes. Az életenergia szabadon áramlik azért, hogy fenntartsa és
kielégítse a négy ősforrást. Amikor az energia elakad, akkor összegyűlik,
felhalmozódik és az elménk ezt a felgyülemlett energiát féltékenységként,
depresszióként, irigységként, stb értelmezi.
A lényegi kérdés tehát az, hogy
szabadon áramlik-e az energia ahhoz, hogy az életet fenntartó négy ősforrást
kielégítse vagy sem. Ha azonban nem áramlik, akkor ezt az elakadást, a
szükségek kielégítettségének a hiányát az elme negatív érzelmek formájában
értelmezi. A te saját elméd hozza létre a haragodat, a saját elméd hozza létre
a félelmeidet, a saját elméd hozza létre a féltékenységedet. A jó hír azonban
az, hogy, amit az elme létrehozott, azt le is tudja bontani. Amikor az elméd
lebontja ezeket az akadályokat, akkor megtörténik a belső átalakítás. A harag szeretetté,
az utálat együttérzéssé válik stb. Persze ez meló.
Ahhoz, hogy ezt az átalakító
munkát el tudjuk végezni, a folyamat még mélyebb megértésére van szükségünk.
Jobban meg kell értenünk a négy alapszükségletet, amelyek az életenergia
fennmaradását támogatják, a kapcsolatot közöttük és az elme érzelem reakcióit
minderre.
Térjünk vissza a négy ősforráshoz. Az alvás, táplálkozás, hajlék, fajfenntartás.
Ez a négy ösztönkésztetés - amiben
osztozunk az állatokkal - életet fenntartóak, ezért valamilyen mértékben ki
kell őket elégítenünk ahhoz, hogy életben maradhassunk. Magának az
életenergiának van szüksége arra, hogy ezek valamilyen mértékben kielégüljenek,
hiszen enélkül nem tud fennmaradni. Ezeknek a kielégülése nélkül tehát nem
tudunk élni. Ez azt is jelenti, hogy ha bármelyik ősforrás nem elégül ki, akkor
maga ez a hiány az akadály, ami miatt nem áramlik az életenergia.
Vegyük például az alvást ezek közül. Ha nem alszunk
eleget, ha alváshiányunk van, akkor ez az energia követelni fogja a
kielégítését. Az egész személyiségünket birtokba veszi, s azt mondja:
„Szükségem van alvásra!” S ez elvezet bennünket oda, hogy valahogy
megszerezzük, amire vágyunk. Ezért is hívják ezeket a késztetéseket drive-oknak
is, mert olyan erejük van, hogy oda vezetnek bennünket, hogy kielégítsük ezeket
a bizonyos hiányokat.
Ez azt is jelenti, hogy ha nem
figyelek oda, és nem adom meg neki, amire szüksége van, akkor ingerültté válok.
Sőt még dühössé is. Dühös leszek másokra és azt érzem, hogy mindenki hagyjon
békén. Türelmetlen leszek az emberekkel. Idegesítenek a szokásaik, a
követeléseik. Máskor azt mondanám, hogy oké, csináljuk, amit szeretnél. De
amikor fáradt vagyok, akkor ugyan az, ami máskor nem, most nagyon idegesít.
Ennek a dühnek tehát semmi köze ahhoz, amit a gyermeked csinál, amit mások
akarnak, hanem belőled fakad, abból a hiányból, amit Te magad halmoztál fel,
azaz Te hoztad létre. A világ olyan amilyen. Történnek a dolgok, valaki
megbetegszik, a bankok csődbe mennek, stb.
Amikor kiegyensúlyozott állapotban
vagy, még nevetni is tudsz mindezen, de amikor alváshiányban szenvedsz, akkor
ingerültté, türelmetlenné, dühössé válsz. Ez a harag, ez a frusztráció benned
van, s semmi köze ahhoz, ami a külvilágban történik. Most jön a másik fura
aspektusa a folyamatnak. Az elme ráakaszkodik erre a belső kielégületlenség
érzésre, arra a negatív érzelemre, ami a hiányérzetből fakadt, és az elme
elkezd megoldásokat gyártani. És ami most villanásszerűen megjelent az
elmémben, az az, hogy feltétlenül savanyú uborkát kell ennem. Ennél abszurdabb
példa is eszembe juthatott volna. Amire azonban szeretnék rámutatni ezzel a
példával az az, hogy az elme olyan megoldásokat talál ki, aminek semmi köze a
valódi megoldáshoz. S így a probléma csak súlyosbodik. Hisz most azt a
képzeletbeli hiányt elégíted ki, amit az elméd talált ki, azaz savanyú uborkát
fogsz enni. S a valós szükségleted, hogy aludj, továbbra sem lesz kielégítve. S
tovább romlik a helyzet, mert az a remek megoldás, amit az elme kreált, nem
segített, s még frusztráltabb leszel. Így alakítunk ki szokásokat. „Szükségem
van erre arra.” „Azonnal kapucsínót kell innom!” De ezeknek semmi köze a
mindezek mögött rejlő valós szükségletekhez, mert amire igazán szükséged lenne,
az egy jó pár óra alvás.
.jpg)
Mire is próbálunk kilyukadni?
A négy ősforrás szintjén léteznek alapszükségletek. Az energia
felkeltődik bennük, amely a figyelmet próbálja a valódi szükségletekre
irányítani, de az elme ezt a szükségletet olyan módon értelmezi, ahogy akarja.
Nézzünk meg egy másik ősforrást, a
táplálkozást.
Ha nem kapunk megfelelő
táplálékot, akkor az életerő nem tudja elvégezni a feladatát. Ha nincs
megfelelő táplálék, akkor felhalmozódik egy hiány. Erre a hiányra ideges
feszültséggel reagálunk. Majd elmegyünk az orvoshoz, s felírnak nekünk valami
táplálék kiegészítőt. Ha sokáig nem elégítjük ki a hiányt, akkor meg is
betegszünk. A forrás, az ösztönkésztetés a megfelelő táplálék bevitelére
vonatkozik. Az életerő bennünk követeli ennek a hiánynak a kielégítését. Ha
viszont huzamosabb ideig nincs módunk a megfelelő táplálkozásra, akkor
lerohanunk egy másik országot, hogy beszerezzük. Ez persze egy szélsőséges
példa. Mivel az életerő bennünk hiányt szenved, nekünk nincs meg, amire
szüksége van, ezért elvesszük valaki másét. Az ösztönkésztetés kielégítése
szempontjából egyre megy, hogy a szupermarketben csensz el valamit a polcról vagy
lerohansz egy másik országot, ugyanis az életerő követeli a kielégítését. Az a
szükséglet, hogy megfelelő módon táplálkozz, hajt téged arra, hogy jobb
üzletemberré válj, mint a szomszédod. S ha nem tudod megszerezni, mindazt, ami
neki már van, akkor elkezded utálni őt vagy féltékeny leszel rá. Ha ezt végig
követjük, akkor világossá válik, hogy ezek az érzelmek gyökerükben annak az
életenergiának a mozgásai, amelyek nem elégültek ki, s hiányt halmozott fel.
Önmagában azzal a késztetéssel
semmi gond nincs, hogy kielégítsük a táplálkozásra vonatkozó igényeinket. De
amikor ez a szükséglet nem elégül ki a lustaságunk vagy bármi más okból, s
felhalmozódik az energia a hiány miatt, akkor ezt a felhalmozódott, nem áramló
energiát az elme értelmezi, s a bajok itt kezdődnek. Az elme az, aki ekkor azt
mondja, hogy „nekem az kell, ami neki is van, meg kell szereznem!” Így válunk
rasszistákká, tolvajokká, s itt nem számít, hogy zsebtolvajjá válunk, vagy
sikeres üzletemberként kizsákmányoljuk az embereket az olcsó munkaerő
alkalmazásával. Mindkettő lopás. Mindegyik a kielégületlen ősforráshoz
vezethető vissza, s az eredmény a hiány eltorzult értelmezéséből fakad. Ha
egyből megadnád a testednek azt, amire szüksége van, akkor ez az egész eltorzult
értelmezési láncolat meg sem születne. Az érzelmeink tehát azok, amelyek
lendületbe jönnek, azért, hogy kielégítsük a szükségletet, de az elménk az, aki
értelmezi azt, hogy hogyan történjen meg az igény kielégítése. S itt kezdődnek
a problémák. Ennek a példának a nézőpontjából, ha megfelelő módon élnénk, s megfelelően
táplálkoznánk, akkor az érzelmeink kiegyensúlyozottak lennének, s boldog, békés
elmével rendelkeznénk. Csitta prasadanam.
A világ minden problémáját
megoldhatnánk azzal, hogy minden emberi lénynek megfelelő táplálkozást
biztosítanánk. Akkor nem lennének háborúk, akkor nem lenne gyűlölet, stb.
Ehelyett azonban úgy élünk, hogy ebben a pillanatban körülbelül huszonöt millió
ember él elegendő táplálék nélkül. Vajon mikor jön el majd az az idő, amikor az
ő érzelmi energiáik szintje olyan magaslatokba kerül, hogy azt mondják majd:
„Neked van, nekem nincs, elveszem tőled”? Huszonöt millió ember. Elég nagy
hadsereg lenne belőlük!
A következő forrás, drive,
ösztönkésztetés: a hajlék, a biztonság
igénye.
Mi rejlik a menedék, a hajlék
iránti igény mögött? Az élet megpróbálja megvédeni magát. Amikor azt érzed,
hogy nem vagy biztonságban, akkor sebezhetővé válsz és sebezhetőnek is érzed
magad. Megfelelő hajlék nélkül úgy érzed, hogy maga a létezésed
veszélyeztetett. Ez azt jelentheti, hogy mondjuk nincs házad. De jelenthet ez
valami nagyon-nagyon mást is. Gondolj csak a saját életedre, vagy olyan
gyerekek életére, akik úgy érzik, hogy nincsenek biztonságban, nincs védelemben
részük, mert mondjuk elváltak a szülők. Hirtelen ennek a gyereknek az egyik
legalapvetőbb ösztönkésztetése hiányt szenved, sérül. Mind fizikai, mind
érzelmi szinten védtelenné válik a gyermek, hisz néha konkrétan megváltozik a
gyermek lakhelye, vagy akár nincs is már hol laknia. Nem szükséges olyan
szélsőséges példákhoz folyamodnunk, mint a háború, csak nézzünk bele a
társadalmi életünkbe. Hány embernek van valamilyen szintű pszichés problémája
azért, mert jelen életükben vagy életük korábbi szakaszaiban az egyik ősforrás
szintjén sérült, például a biztonság, az otthon, a hajlék tekintetében?
S meg vagyunk lepve, hogy a
fiatalok tele vannak agresszióval, félelemből, agresszívan cselekednek, de
hiszen mi mást is tehetnének, amikor az egyik ősforrás ilyen hiányt halmozott
fel. Ez marad az utolsó megoldás arra, hogy valamilyen módon védjék a
létezésüket. Amikor a tinédzserek és a fiatalok a feloldódást az agresszív
megnyilvánulásban, a drogokban és az ivásban keresik, akkor nem értjük, hogy
miért viselkednek így. Valójában mi teremtettük ezt a helyzetet, azzal, hogy
életük korai szakaszában nem elégítettük ki ezt az egyik legfontosabb
szükségletüket, a hajlék, a menedék igényét. Meglepődünk az elfogadhatatlan
érzelmi viselkedésükön és a kirohanásaikon. Miért is? Mi magunk tagadtuk meg
tőlük azt a védelmet és menedéket, amikor szükségük volt rá, s ami miatt most
így viselkednek. Amikor tehát ezt a védelmet valaki nem kapja meg, akkor az
életenergia blokkolódik, felhalmozódik és egyre erősebben követeli ennek az
ősforrásnak a kielégítését. Majd végül ez a bizonyos alapvető szükséglet
hiányából fakadó követelőzés olyan erőssé válik, hogy akár kifelé irányulóan
agresszióvá, befelé irányulóan depresszióvá válik. Nézzük meg ezt más
szemszögből is.
Mindannyian azt érezzük, hogy
jogunk van a biztonsághoz, a menedékhez, ami igaz is, hisz alapvetők emberi
jogok közé tartozik az ősforrások kielégítése. De itt ismét bejön a képbe az
elme. Úgyhogy megválasztjuk a politikusokat és elhisszük a médián keresztül érkező
üzeneteiket, hogy majd ők kielégítik a biztonság iránti igényeinket. Mennyire
komolyak és milyen hosszú távú következményei vannak ezeknek a látszólag
egyszerű dolgoknak, amikről most beszélünk? Talán egyértelműbbé válik ez, amikor
végignézzük azt, hogy hogyan kezdődött a második világháború, egyáltalán a
nácik hatalomra jutása hogyan történt. Gazdasági válság volt. Hiány volt a
hajlékból és a táplálékból is. Adva volt egy tehetséges politikus és a média
hálózatán keresztül megígérte, hogy majd ő gondoskodik a szükségletekről. És a
többi szó szerint történelem ma már. Tehát ennek az életerőnek a hatalma,
amelynek az a szükséglete, hogy fenntartsa magát, mérhetetlenül nagy. Ezzel
arányosan az egyéni világunkban az érzelmeink ereje, hogy ezeket az alapvető
szükségleteket kielégítsék, ugyan ilyen mérhetetlenül hatalmasak. Ha egy
állatot veszünk példaként, aki ugyanezekkel a szükségletekkel rendelkezik,
akkor láthatjuk, hogy ha egy állat éhes, akkor eszik, ha pedig nincs táplálék,
akkor egy idő után meghal. Azonban az emberi lénynek van arra kapacitása az
elméjének köszönhetően, hogy mindenféle eltorzult megoldásokat találjon, abból
a célból, hogy megszerezze, amit akar. S a probléma ebben rejlik.
Az ember az érzelmeket arra használja, hogy
megszerezze, amit akar, s nem azt, amire igazából szüksége van.
Utolsó ősforrás. A
legbonyolultabb. Idézőjelben fajfenntartásnak
neveztük. Hívhatnánk szexuális késztetésnek is.
De mi is ez tulajdonképpen?
Az összes ösztönkésztetés közül a
legérdekesebb. Mivel a szexuális ösztön vagy a fajfenntartásra irányuló ösztön,
valójában a kontinuitás, a folyamatosság fenntartására irányuló belső
késztetés. A folytonosságra irányuló drive több szinten is érvényesül. Egyrészt
a fajnak a fenntartására, kontinuitására irányul, másrészt annak az ösztöne is
ez, hogy én, mint létező folytatódjak, létezésem fennmaradjon. Ilyen értelemben
mondjuk, hogy a gyerekeimben élek tovább. A gének, a tendenciák, vagy hívhatjuk
bárminek is, a gyerekeimben tovább él. Ebben az értelemben az
ösztönkésztetésnek semmi köze ahhoz az örömhöz, amit szeretkezés közben
tapasztalunk. Valójában ez is az elmének az eltorzítása, ami játszik azzal az
energiával, ami egyébként a kontinuitás fenntartására törekszik. Érthető ez?
Van néhány érdekes antropológiai
értelmezése ennek a témának. Az emberiség korai törtnetében – földrésztől függetlenül
- , az egyértelmű volt, hogy egy nő létezése folytatódik, hisz a gyermeket ő
szüli, ezért egyértelmű, hogy az ő létezése a gyermek által folytatódik. No de
mi van a férfiakkal? A férfinak fiúgyermeket kellett nemzenie ahhoz, hogy a
folyamatossága nyilvánvaló legyen. Innen származik a sok kultúrában jelen lévő
vágy arra, hogy fiúgyermek szülessen. A kontinuitásra irányuló vágy, amiről
most itt beszélünk, a férfiak estében csak akkor valósult meg, ha fiúgyermekük
született. Látjuk már, hogy a szexualitás öröme, hogyan kapcsolódik össze a
folytonosságra irányuló késztetéssel, hisz a szexualitással folytonosságra törekvő
két ember közül csak az egyiknek volt megoldott az erre irányuló vágya, a
másiknak újra meg újra kellett játszani a játékot ahhoz, hogy neki is esélye legyen
a fennmaradásra. Amögött az ösztönkésztetés mögött, amit fajfenntartási vagy szexuális
ösztönkésztetésnek hívunk, egy mélyebb késztetés, ösztön rejlik, ami saját
lényünk folytonosságának fenntartására irányul. Innen nem nehéz megérteni, hogy
az elménk, hogyan is játszik az eredeti ösztönkésztetéssel, ami a
kontinuitásról szól és nem arról, amivé mi tettük. Azt is láthatod, hogy a mai
kultúrában ez az ősforrás hogyan torzult el és mire használja ezt a média.
Manapság már szinte nincs is olyan reklám, amiben ne lenne egy meztelen nő. Az ősforrás
mindenkiben él, amit testi vágyként értelmezünk, pedig valójában ez a vágy a lényünk
folytonosságának fenntartására irányul.
Mi történik mindezek tekintetében
a jógában?
.jpg)
A jóga azt mondja, hogy te egy
speciális formát öltött életerő vagy. Az életerőben magában mindenki osztozik.
Ilyen értelemben van folytonossága a létezésednek akár vannak gyermekeid, akár
nincsenek. Egy másik, ugyan ilyen érvényes megközelítés pedig az, hogy Te magad
hallhatatlan lény vagy, ezért nincs szükséged a fizikai részed meghosszabbítására,
folytonossá tételére. Próbáld megérteni, hogy az isteni erő, a mindent átható
energia, Atman folyamatosan benned áramlik, akárcsak minden élő lényben,
bármely inkarnációban. Felesleges aggódnod a folyamatosság ilyen külsődleges
fenntartása miatt, hisz a probléma nem is létezik. Fontos itt tudatosítanunk,
hogy a szex körül milyen sok felesleges érzelmet kreáltunk. ’Szeret, nem szeret,
szerelem, nem szerelem, gyerekvárás, gyerektelenség.’ Milyen sok bugyuta érzelmet
kelt ez a témakör!
A jóga azt mondja, ahogy a többi ösztönkésztetés
vonatkozásában is, hogy mindezek pusztán az elméd eltorzított értelmezései. A
folytonosságod garantált, ennek az ösztönkésztetésnek a fenntartása erőfeszítés
nélkül megtörténik abban a pillanatban, ahogy megérted, hogy ki is vagy
valójában. A nemek harca teljesen értelmetlen. Minden érzelem, ami ekörül
kialakul, a féltékenység, a félelem, a harag, a bosszúság teljesen
szükségtelen.
Amint képes leszel dolgozni az
elméd eltorzított értelmezésein, akkor az élet folyója szabadon és könnyen fog
tudni áramolni benned, mert a folytonosság fenntartására irányuló szorító
szükség feloldódik, amint rádöbbensz, hogy hallhatatlan vagy, hogy van
kontinuitásod.
Amikor képes leszel valóban látni,
hogy a folytonosságra irányuló ösztönkésztetésed állandóan kielégített, akkor magának
az életnek az érzékelése és tapasztalása teljesen meg fog változik. Az a megértés,
hogy az életerő folyamatosan áramlik benned, hogy végtelen lény vagy, egy olyan
teljesen új nézőpontot hoz, amelynek a segítségével képessé válsz arra, hogy a
többi három ösztönkésztetést kiegyensúlyozd anélkül, hogy az elméd
beleavatkozna a folyamatba.
Közelítsük meg a történetet egy
másik oldalról.
Életünk valamely pontján kivétel
nélkül mindannyian érzünk dühöt. Ha legközelebb tapasztalod majd ezt, akkor
tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy vajon melyik ősforrásomban halmozódott
fel hiány, ami ilyen érzelemként ölt formát. S minél mélyebbre ásol a
kérdéseiddel, annál nagyobb az esélyed arra, hogy ezt a bizonyos negatív
érzelmet ne csak felszínesen tüntesd el, hanem magánál a gyökerénél szüntesd
meg. Önmagad egyre mélyebb rétegeibe vezető önvizsgálatra, belső dialógusra, és
tudatosságra van szükség ahhoz, hogy felismert azt a hiányt, ami
energiaelakadást okoz, s általa felhalmozódik az energia, aminek a
következtében megjelennek a fájdalmat okozó érzelmek. Amikor megértjük ezt, akkor
már nem lesz szükségünk arra, hogy negatív érzelem formájában jelenjen meg a
hiány. Többé pszichológusra sem lesz szükséged!
Olyan önismeretről beszélek itt,
ami a kezünkbe adja a saját erőinket és a saját sorsunk irányítását. Többé már
nem kell elszenvedned az érzelmeidet, mert rá tudsz nézni arra, hogy honnan fakadnak,
s kihúzod a gyökereit. De ezt hogyan teszed?
Úgy, hogy tudatosítod a négy
primitív ősforrás szükségleteit és kielégíted azokat. S mindez tényleg nagyon
egyszerű is lenne, ha nem lenne ott az elménk.
Hisz az elme azt mondja, „Oké, vegyük
a hajlék kérdését. Ezzel mindig is problémám volt. Nem érzem magam
biztonságban. De hát miért is? Hisz van egy szép lakásom. De ahhoz, hogy
tényleg biztonságban érezzem magam, egy nagy házra van szükségem, na meg két
autóra és egy gazdag férfira is.”
Önmagában olyan könnyű lenne ez,
de megint az elme az, ami eltorzítja és bonyolulttá teszi ezt az
értelmezéseivel. Ezért mondja mindig a jóga, hogy dolgozz az elméddel,
változtasd meg a mintázatait! Tanuld meg észrevenni és ismerd meg, hogy az
elméd, hogyan torzítja el értelmezéseivel a négy ősforrás szükségleteit. Furcsa
hajlamunk az azonban, hogy szeretjük, ahogy az elme eltorzítja a dolgokat.
Úgyhogy azokat a kreált, eltorzított szükségleteket elégítjük ki, amiket az
elme talált ki, s mindezt azért, mert ebben örömünket leljük.
Hogy lehet, hogy ezt élvezzük?
Amikor éhesek vagyunk, akkor pusztán
valamilyen tápláló ételt kellene magunkhoz venni és ezzel le is zárult a
történet. De közben eszünkbe jut az a cukrászda, ahol legutóbb fagyit ettünk,
és olyan jól éreztük magunkat utána. Úgyhogy ma is majd azt eszem, s jól érzem
majd magam. Azért is, mert a táplálkozás iránti igényemet kielégítettem valamelyest,
hisz a vércukorszintem megemelkedett a testemben. S mindezt addig ismétlem,
amíg gyomorfekélyt nem kapok, s akkor majd rájövök, hogy mit is csinálok.
Mindannyian tudnánk ehhez hasonló példákat sorolni. Kezdetben tényleg nagyon valós
a kielégültség érzése, csakhogy ez egy idő után függőségé válik, s a jövőben
már a függőséget elégítjük ki, s nem magát az alapvető szükségletet.
Mi a kiút ebből?
Tudatosság, tudatosság,
tudatosság.
Ismerd meg az elmédet, az elméd
mintázatait, a szokásaidat, ismert meg, hogy az elméd, hogyan torzítja el a
valós szükségleteidet, amelyek kielégítésére a benned lévő életerőnek van
szüksége, ahhoz, hogy egyenletesen, gyönyörű, pozitív érzelmeket létrehozva tudjon
áramolni.
Végső soron azért is nagyon fontos
ez, mert ha folyamatosan az érzelmeink sodornak bennünket, s nem vagyunk a
magunk urai, akkor ez megakadályozza azt, hogy azzá vájunk, akik valójában
vagyunk, vagyis megakadályozza azt, hogy végrehajtsuk azt az életfeladatot, ami
miatt testet öltöttünk emberként.
De ahogyan Swámi Ráma is mondja. Minden probléma megoldható, mert minden
problémát mi magunk hoztunk létre.
Mint ahogyan felelősek vagyunk a
saját problémáinkért (érzelmeinkért), az az erő is megvan bennünk, hogy
felszabadítsuk magunkat ezek alól a problémák alól. Valódi belső vágy van
bennünk erre, de ezt a belső szükségletet félreértelmezzük.
Nézz mélyen az elmédbe, s rétegről
rétegre, héjról, héjra hámozd le az érzelmeidről az elmének az eltorzított
értelmezéseit. Ne feledd, hogy az érzelem valójában egyszerű életenergia, ami
valamilyen irányba halad, állandó áramlásban van.
Merre is áramlik ez az
életenergia?
Egyrészt a négy primitív ősforrás
kielégítése felé. Aminek a kielégítése azért fontos, hogy általa az állati
természetünk kiegyensúlyozódjon, s ne zavarjon abban, hogy a szabadon áramló életenergiát
arra használjuk, hogy az magasabb célok felé vigyen bennünket.
Ezelőtt viszont alapoznunk kell.
Ezért is beszélünk a mi
hagyományunkban az érzelmi megtisztítás
fontosságáról. Hisz addig, amíg az eltorzított érzelmek emésztik fel az
energiáinkat, nem lesz erőnk arra, hogy a kemény, meredek ösvényen haladjunk a magasabb
célok felé, a magasabb távlatok felé, a gyönyörű elméjűség felé.
S mindehhez egyetlen dologra van
szükséged.
Arra, hogy megismerd önmagad!
HARI OM
A jegyzetet készítette Szabó Katalin, 2014. február 27.
.jpg)
.jpg)