Félelemnélküliség (Swámi Ráma: A spirituális élet lényege)

A félelmek, ha nem vizsgáljuk meg őket, erős gyökereket eresztenek, pedig valójában gyökértelenek. A félelem megidézi a veszélyt.
Az önfenntartás az az ösztön, mely folyton ügyel arra, hogy megvédje a testet. Ez az ösztön bizonyos fokig hasznunkra van, de nem szabad, hogy rögeszménkké váljon. Amikor a félelem eluralkodik az elmén, minden spirituális képességünk kialszik. Sosem vizsgáljuk meg a félelmeket - ezért lesznek képesek irányítani az életünket. Bátran szembe kell néznünk velük.

A félelmek kétarcúak: elveszíthetem, amivel rendelkezem, és nem érem el, amit szeretnék. Ezt a két gondolatot nem szabad beengedned az elmédbe, és nem is tudnak bejutni, amikor a mantrádra emlékezel vagy Isten jelenlétét érzed magadban.

A félelemnélküliség nagyon fontos. Ha valaki folyamatosan a szellemi boldogság állapotában időzik, a félelem nem tud közel férkőzni hozzá. A félelemnélküliség annak a tudásából fakad, hogy Isten velünk van, és mi Istennek vagyunk. 

Swámi Ráma: Erőszak

Amikor egy pillanatra félrevetek minden ésszerűséget,
és a tiszta hegyi levegőbe röpítem magam,
egy elhagyott sziklára,
akkor önkéntelenül belépek a csendbe.


A magány tart életben ebben a társadalomban, 
amely nem ismeri a szeretet és a harmónia törvényeit.

Erőszak, erőszak, erőszak
mindenhol.

Nem értem a törvényt, 
mely arra késztet halandó lényeket, hogy egymást megsebezzék.
Hogyan felejthetik el, hogy minden teremtmény
ugyanazt a levegőt lélegzi be?

Miért hálátlanok, és miért felejtik el,
hogy minden lélegző lény
egyetlen Atya gyermeke,
aki mindenkinek egyformán adja az élet leheletét?

Honnan ered ez az erőszak?
Mi az az erő, amely arra uszítja őket, 
hogy elpusztítsák egymást?

Visszatérek a csendembe,
válasz nélkül,
egy egyszerű következtetéssel:
az emberi lények még nem találták meg 
a harmonikus élet művészetét.

Az ördög, aki arra kényszerít valaki, hogy szörnyű bűnöket kövessen el,
a himszá miatt létezik, amely a szeretet,
a megfontolás és a kedvesség hiánya,
és annak a tudatnak a hiánya,
hogy mi mind az Egyetlenhez tartozunk.

Ha megölünk másokat,
elvágjuk a gyökereit annak a fának,
amelynek mi is ágai vagyunk.

Megbocsátás

(Swámi Ráma: A spirituális élet lényege)

Az emberek állandóan a gondolataikkal azonosítják magukat.
A gondolatok tulajdonképpen cselekvések. Nem jó, ha a tettekkel azonosítod magad. Ha a társadalom szabályaitól és vak parancsaitól függessz, börtönné teszed az életedet. 

Nem kell az elmúlt tetteken rágódnod! Ami történt, megtörtént. Ha újra meg akarod tenni, tedd meg! Ha megengeded az elmédnek, hogy visszatérjen a múlt kerékvágásába, rossz szokást alakítasz ki, mely idővel része lesz az életednek.

Meg kell tanulnod megbocsátanod önmagadnak. Akik nem bocsátanak meg maguknak, soha nem bocsátanak meg másoknak sem. A megbocsátás a legnagyobb erény.

Swámi Ráma 

"Az életet jól élni művészet. Nemcsak bölcsesség, de bátorság is szükséges hozzá. 
A köteléket, amely az ember a nem örök valósághoz köti - mondja Sankaracsarja -, nem lehet elszakítani fegyverekkel, sem széllel, tűzzel vagy tettek millióival. Kizárólag a tudás éles kardja képes átvágni. Ezt a kardot a megkülönböztetés képessége kovácsolja ki, a szív tisztasága élezi meg az Isteni kegyelem segítségével. " 

Ne azonosítsd magad a gondolataiddal!

Swámi Ráma: Az örömteli élet művészete

Életed során kísérleteztél már az anyaggal, az elmével és az energiával, de még nem végeztél elég kísérletet a benned lakozó igazi Énnel. A legegyszerűbb módja a fejlődésnek, hogy megismered önmagad – hogy elfogadod és megérted magad minden szinten. Amint megismered az utat, tudatosítsd a célod, és szánd el magad, ezután könnyű lesz megismerned önmagad.

Amikor egy vágy beteljesül, figyeld meg, hogy ez táplálja-e a büszkeséged, s ha nem teljesül, figyeld meg, hogy vajon táplálja-e ez a haragodat. Figyelmesen kell szemlélned magadban ezt a két reakciót. Amikor arra törekszel, hogy dolgozz magadon, s befelé halad, meg kell tanulnod belső kísérleteket végezned a saját érzéseiddel. A komoly tanítvány számára csak egy igazi könyv létezik, amit érdemes tanulmányozni, amiből érdemes tanulni – minden könyv közül a legnagyszerűbb – ami pedig nem más, mint az a bizonyos kézirat, ami te magad vagy.

Folytatnod kell a kísérletezést önmagaddal, s minden egyes alkalommal, ha ezt teszed, úgy fogod találni, hogy növekedsz és növekedsz.

Mindannyiunknak van otthonunk, és az otthonunk az önmagunkkal végzett belső spirituális kísérleteinket szolgálja.