4. HÉT

4. JÁMA

Brahmacsarja

Swámi Ráma, A jóga útjai c. könyvéből részlet

"Azt jelenti, hogy a Brahmanban, az egyetemes tudatosságban élünk. A Brahman a forrása az életnek, a fénynek és minden energiának, és az, aki megtanulja a folyamatos éberséget, minden energiáját egyedül a Brahman megismerése felé fordítja. Aki ezt a jámát gyakorolja, folyamatosan tudatában van a Brahmannak, az élet, a fény és minden létezés forrásának. Ha megtanuljuk az összes energiánkat a szavakon, a cselekedeteinken keresztül egyedül a Brahman felé irányítani, a Brahmacsarja gyakorlóivá válunk. Az elmének ez az állapota csak akkor lehetséges, ha mentes az érzékiségtől és az érzéki vágyaktól, Minden ösztön és késztetés közül, melyek az ember életében igen nagy szerepet játszanak, sőt a világ minden teremtményét irányítják, a nemi ösztön az egyik legerőteljesebb, amit ha nem vonunk ellenőrzésünk alá és irányítunk megfelelően, ártalmassá válhat. A brahmacsarját éppen ezért gyakran a szextől való tartózkodásnak vélik, és cölibátusnak nevezik. Valójában mind a cölibátusban, mind pedig a házastársi kapcsolatban élők számára mértékletességet jelent, mivel a szexuális túlzások az életenergia elherdálásához vezetnek, amelyet pedig a tudatosság magasabb állapotainak elérésére lehetne irányítani. Sokan tévesen azt gondolják, hogy a szexuális energiák elnyomását és elfojtását nevezik brahmacsarjának. De ha valaki elnyomja és elfojtja a nemi vágyait, az frusztráltsághoz, végül pedig abnormális elmeállapothoz vezet. Ha az elnyomás és az elfojtás kezd eluralkodni az életünkön, akkor mentálisan kiegyensúlyozatlanná válunk, és elveszítjük a tesi összhangunkat is. Ez számos pszichoszomatikus rendellenességet idéz elő. Az ember mérgessé, frusztrálttá, depresszióssá, önteltté válhat, vagy túl sokat kezd enni, és elveszti a kapcsolatot a valósággal. Egy ilyen önközpontú személy sohasem lehet boldog, és csapást jelent mind maga, mind pedig mások számára. Valójában az élet legnagyobb művészetének az egyike az, hogy irányítsuk és a magasabb célok elérésére használjuk fel ezt az energiát. Manapság sokan válnak perverzzé és nimfomániássá amiatt, mert elvesztik az uralmat ezen vágyuk felett. Ez egy igen mélyen gyökerező kór. A brahmacsarja első foka azt jelenti, hogy uralkodunk érzéki vágyainkon. Az önmagunkra ébredéssel járó üdvösség, boldogság és béke sokkal nagyobb bármilyen futó gyönyörnél, ezért ha valaki elkötelezte magát a megvilágosodás útja mellett, mindenfajta elnyomás és elfojtás nélkül le fogja győzni az érzéki vágyakból eredő akadályokat."

Részlet Swámi Véda 2011-es Jóga szútra szemináriumából. Budapest

"A brahmacsarja az energia tartalékolása. Ebben a szútrában teljesen egyértelműen kifejtik, hogy nem pusztán a nemi szervek uralásáról van szó, hanem minden érzék feletti uralomról: a szemek, a fülek uralásáról, az ízlelés-érzék uralásáról, a tapintás-érzék uralásáról, stb. Az ember mindezen érzékeinek uralása szerves része a brahmacsarja gyakorlásának. A 38. szútra azt mondja, hogy azzal, hogy az ember gyökeret ereszt és megszilárdítja magát a brahmacsarjában, vírját fejleszt ki. Nagyon sok fordító ezt a szót a férfi nemi folyadéknak fordítja, vagy pedig egy életenergiaként, egy elevenségként fordítják. Vjásza azonban a következőket mondja: a vírja megvalósítása azt jelenti, hogy az ember kitágítja, és egyben intenzívebbé teszi az összes jó tulajdonságát. Ugyanis a brahmacsarjának, vagy cölibátusnak a valódi gyakorlása két dologból áll egyszerre. Egyrészt az energia tartalékolásából, összegyűjtéséből, másrészt pedig az energia sűrítéséből, intenzívvé tételéből, összpontosításából. Az energia ilyen összegyűjtésével, tartalékolásával és összpontosításával, sűrítésével minden jó tulajdonság intenzívebbé válik. Az érzékeid is sokkal hatékonyabbá válnak azáltal, hogy visszatartást gyakorolsz velük. Tovább folytatja Vjásza, hogy az energia tartalékolásának ezen gyakorlata segít abban, hogy minden egyes sziddhit elérj.

Az a sziddhi, amivel mi most itt foglalkozunk a 38. szútrában, az egyik legfontosabb sziddhi, a tanítóvá válás sziddhije. Egy hatékony tanítóvá válás. Itt a tanító egész pontosan azt jelenti, hogy az, aki beavatást ad. Fontos, hogy megértsétek a tanító valódi jelentését. Képes vagy a saját, intenzívvé tett, sűrített energiádat átvinni a tanítványba. Amikor egy technikát tanítasz az még nem igazi tanítás. Saját spirituális energiádnak az átvitele a tanítványba, saját békés elmeállapotod átvitele a tanítványba, a tudásod átvitele egy tanítványba, ez a beavatás jelentése. A beavatásnak ez az ereje a brahmacsarja gyakorlásából származik. Hiszen eleve léteznie kell olyan felgyülemlett energiának benned, amelyet még nem használtál el, amit aztán át tudsz adni. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a mai naptól a jelen lévő házaspárok cölibátusi fogadalmat tegyenek; magyarázat nélkül csak annyit mondok, hogy ahhoz még hosszú időt kell várnotok, hogy ezt megtegyétek. Igenis rendelkezhet az ember egy saját maga kezében tartott, uralt szexuális élettel úgy, hogy közben cölibátusban van. Ahhoz azonban, hogy ezt megtedd, igen magasan minősített tanító mellett kell gyakorolnod, úgyhogy ennél jobban nem megyünk bele ebbe a témakörbe. Nem akarom, hogy a jógakonferenciáról hazamenve beadja a férjed a válást. 

3. HÉT 

3. JÁMA

ASZTÉJA - NEM LOPÁS

Swámi Ráma Jóga útjai c. könyvből részlet

Az asztéja nem lopást jelent, vagyis annak a vágynak a teljes megszüntetését, hogy mások tulajdonait a távollétükben és engedélyük nélkül elvegyük. A nem lopás magában foglalja a sikkasztástól, a veszteségtől valós tartózkodást és minden hasonlót. A vágy aziránt, ami mások tulajdona, nagyon csábító tud lenni, és folyamatosan kísérti az átlagos elmét. A bűntudat érzetét kelti, és meggyengíti az élet belső vázát. A lopás szokása igen körmönfont, és az alkalmatlanság és az irigység érzetét kelti. Az ilyen személy mindig elégedetlen, frusztrált és beteljesületlen marad, mivel mások vagyonától függ. A lopás gondolata soha senkit nem tölt el jó érzéssel. A nem lopás viszont önbizalmat ad, a helyénvalóság érzetét biztosítja, és békével tölti el az elmét. A lopástól való tartózkodás beteljesedettséget nyújt, és a teljesség és a sóvárgásoktól való szabadság állapotát eredményezi. Akik megértik az elme belső állapotait, felismerik, hogy az asztéja gyakorlása nélkül nem lehetséges az ember fejlődése. A lopás szokása mély barázdákat vájhat a tudattalanba, és végül hivatásos tolvajjá teheti az embert. A tolvajok a vallatás során gyakran bevallják, ho
gy a lopás szokásukká vált. A gyakorlás hiánya miatt hasonló szokások alakulhatnak ki, és ha ezeket az embereket nem megfelelően nevelik, teljesen mindegy, hogy milyen büntetéseket kapnak, soha nem fognak megváltozni. A lopás a nagyfokú bizonytalanság jele; azt jelenti, hogy jogosulatlanul birtokba akarjuk venni mások dolgait, és azok tulajdonosai akarunk lenni. Ez hatalmas gát önmagunk tökéletesítésében. A jóga tanulóiban tudatosulnak ezek a korlátozások, ezért olyan belső erőt és más fontos erényeket fejlesztenek ki, amelyek segítségével felülemelkednek ezeken a szokásokon. Az emberi személyiség szokásokból szövődik, a szokásokat pedig az ismétlődő cselekedetek hozzák létre. Ha a szokásaink eluralkodnak rajtunk, tehetetlenné válunk, és mentális zavarok áldozataivá leszünk.

2. HÉT
2. JÁMA

SZATJA -  IGAZMONDÁS

A jóga nyolc ága

Az önmegvalósítás útjának nyolc angája (ága)

(Patandzsali Jóga Szútrái alapján)

A következő 10 héten át a nyolc ágú jóga első két ágával, angájával fogunk foglalkozni, a jámákkal és a nijámákkal.

Az igazmondás

(idézet Swámi Ráma: A jóga útjai c. könyvéből)

"Az igazmondás gyakorlása lehetetlen az ahimszá gyakorlása nélkül. (ahimszáról a múltheti  bejegyzésben olvashatsz). Azon tanítványok számára, akik meg akarják ismerni lényegi természetüket, az őszinteség és az igazmondás elengedhetetlen, a törekvőknek mégis nehezükre esik az igazmondás gyakorlása, mert nem tudják, hogyan is tegyék. Szükséges, hogy ne hazudjunk, és ezáltal megtanulunk igazat mondani. Az erőszakos cselekedetek és gondolatok elkerülésével ki tudjuk fejezni és gyakorolni tudjuk a szeretetünket. Az ahimszát csak az erősek tudják gyakorolni. Az erőszak és a gyengeség szinonimák. Az ahimszá a szeretet kifejeződése, és belső erőt és magabiztosságot eredményez. Csak az ahimszá gyakorlása által tehetünk szert önbizalomra.
Észre kell vennünk, hogy az igazmondás a második előírás, az ahimszá pedig az első, ami azt mutatja, hogy az igazság gyakorlása fontos, de az ahimszá, a szeretet kifejezésének a gyakorlása megelőzi. Az összes hagyomány az igazmondást tekinti a legfőbb erénynek, de hogyan gyakorolhatjuk azt? Először is saját magunkhoz kell őszintének lennünk. Ha nem vagyunk őszinték, kettős személyiséget teremtünk, amely lerombolja emberi képességeinket, és gyengíti a belső erőnket. Amikor megtanulunk nem hazudni, akkor felismerjük, hogy az egyik hazugság elkerülhetetlenünk szüli a másikat, és így a csalás csakhamar második természetünkké válik, ami félelemmel teli, intrikus elméhez vezet. Ha valaki az igazságot az életet középpontjává teszi, akkor minden kijelentése hatásos lesz, és igazzá válik. Az ilyen tanítvány sohasem hazudik. Az igazság gyakorlása a belső erő raktározásának egyik módja, és ha nagy belső erőre teszünk szert, elérhetjük a megvilágosodás magasabb fokait. Az igazság követői felismerik, hogy az igazság vált életük urává. Ezek a tanítványok félelem nélküliek, és nem szenvednek gátlásoktól, komplexusoktól."

A következő szöveg idézet Swámi Véda 2011-es Patanjali Jóga Szúrtáiról tartott szemináriumából:

Az igazság meghatározása az egymással összhangban lévő elme és beszéd. Amikor az elme és a beszéd nem diszharmóniában van, tehát össze van hangolva. Ami az elmében, az a beszédben, ami a beszédben, az az elmében. Bármi is az, amit az ember látott, kikövetkeztetett, vagy hallott, az elme és a beszéd ezt hűen követi. A beszéd célja nem más ilyenkor, mint az a belső tudatosság, ami benned feltárult, bármi is legyen az, egy ahhoz hasonló, annak megfelelő belső tudatosság legyen abban, aki hallgatja. Ha a kommunikációnk eredménye az, hogy abban, aki hallja, akit az érint, abban egy egészen más hívódik elő, mint ami a mi elménkben van, akkor a kommunikációnk nem az igazsággal telített kommunikáció. A cél az, hogy egy ilyen beszédben ne legyen hamisság. Ne legyen zavarodottság egy ilyen beszédben. A zavarodottság kétfajta lehet: a Te elmédben lévő zavarodottság a kommunikáció időpontjában, illetve annak az elméjében fellépő zavarodottság, akivel érintkezel. A beszéded legyen világos és akadálytalan. Ez abból is látszik, hogy az, akihez beszélsz, annak a megértése is akadálytalan lesz, tehát nem képződik akadály. Ezt az alapelvet e-mailjeitek megírásánál is próbáljátok alkalmazni. Az igazsággal telített beszéd következő kulcsfontosságú jellegzetessége, hogy minden élőlény javát szolgáló céllal állítják elő. Ha senkinek nem válik javára ez a beszéd, akkor ez nem egy igaz beszéd. Ha fájdalmat vagy kárt okoz, akkor sem igazság. Ha fájdalmat és kárt okoz, akkor nem, hogy nem igazság, de kifejezetten bűn, egy határ átlépése, alap tabu átlépése. Olyan is van, hogy valaki úgymond igazságot beszél, de ez az igazság külsődleges. Igazságnak tűnik és értékelhetőnek. Hiába tűnik azonban ilyennek, fájdalmas sötétségbe vezet. Éppen ezért mondja Vyásza, a szentéletű bölcs, hogy az ember csak akkor szólaljon meg, amikor gondosan átvizsgálta, hogy amit mondani fog, az valóban minden lény javát szolgálja-e. Ez az egyik példa volt arra, hogy az ahimszát hogyan támogatja meg a fennmaradó 9 jáma és nijáma. Ugyanis azt is mondhatnánk, hogy ha az igazság nem támogatja meg az ahimszát, akkor nem is igazság. Ezzel foglalkoztunk, az ahimszával és a szatjával. 

A jóga nyolc ága

Az önmegvalósítás útjának nyolc angája (ága)

(Patandzsali Jóga Szútrái alapján)

A következő 10 héten át a nyolc ágú jóga első két ágával, angájával fogunk foglalkozni, a jámákkal és a nijámákkal.

A jámák és nijámák

Az emberi életnek két aspektusa van: a külső és a belső. Az egyik abban segít, hogy másokkal kapcsolatba kerüljünk, a másik pedig abban, hogy minden szinten megismerjük magunkat. A öt jáma abban segít, hogy boldogan tudjunk élni a külvilágban, az öt nijáma pedig az öntudatosság és az önuralom képességét fejleszti ki.

A jámák, vagyis korlátozások a külvilági élet gyakorlásának a művészetére tanítanak. Ha ezt az öt leírást gyakoroljuk a mindennapokban, az emberiség kivirágzik, és boldogság lesz mindenhol.

Ahimszá
Nem ártást, nem bántást és nem ölést jelent. Az ahimsza magában foglalja a gondolatokkal, cselekedetekkel és beszéddel megvalósuló nem ártást is. Minden cselekedet és szó az elménkből fakad. Ezért tehát az erőszakos beszédet vagy cselekedetet mindig megelőzik az erőszakos gondolatok. Ezeknek komoly hatásuk van a mentális életre, de a testre is. Az ahimszá gyakorlása segít abban,  hogy tudatosan elkerüljük őket, és segít annak a megértésében is, hogy az erőszak a saját elménkre és a testünkre éppúgy károsan hat, mint arra az emberre, aki felé az erőszak irányul. Az ahimszá gyakorlása mások szolgálatára buzdít, hiszen a betartása spontán és mindenre kiterjedő szeretethez vezet. Az ahimszá a mások iránti szeretet kifejezésének nagyon gyakorlatias módja. Azzal, hogy nem bántunk és nem ölünk meg semmilyen élőlényt, és nem ártunk senkinek, megtanuljuk mások szeretetét, mások szeretete pedig a legmagasabb szintű istenimádat.

Nem gyengeségből fakad, hanem a legnagyobb, mindent mozgató erő felismeréséből. Az ahimsza annak az erőnek az uralása és megértése, ami engem előre visz az életben. Annak soha nem fogok ártani, akit magammal azonosnak tekintek.

Az ahimszát csak az erősek tudják gyakorolni. Az erőszak és a gyengeség szinonimák. Az Ahimszá a szeretet kifejeződése, belső érőt és magabiztosságot eredményez. Csak az ahimszá gyakorlása által tehetünk szert magabiztosságra.

Swámi Ráma: A jóga útjai alapján

A következő szöveg részlet a Swámi Véda Patanjali Jóga Szútráiról tartott 2011-es, budapesti előadásából:

Az ahimszá meghatározása a következő volt: amikor nem rendelkezünk azzal a belső hajlammal, hajlandósággal, hogy bármilyen élőlények szenvedést, kárt okozzunk, semmilyen lehetséges módon és semmikor sem, semmilyen időben. Azt is mondtuk, hogy a fennmaradó 9 jama és nijama, mind az ahimszában gyökerezik. És egyedül csak azért tanítják őket így külön-külön, hogy az ahimszának a megvalósítását megsegítsék. Egyáltalán azért fogadjuk el őket ilyen különálló kategóriákként, hogy kitágítsák az ahmisza jelentését és megsegítsék azt. Ahogyan Isten gyermeke egyre többet figyel meg és tart be ezekből a jámákból és nijámákból, az ilyen ember elméjének belső hajlamai erőfeszítés nélkül, saját maguktól, természetes módon fordulnak el attól, hogy bárkinek bármilyen módon fájdalmat okozzanak. Ezt megelőzően esetlegesen puszta figyelmetlenségből, a tudatosság hiányából okozunk fájdalmat. Ahogyan azonban előrehalad, mélyül, és egyre intenzívebbé válik a jáma és nijáma gyakorlása, még az ilyen hanyagságból elkövetett fájdalomokozás is megszűnik. Ez az elhatározás, hogy az ahimszát, mint sziddhit megvalósítsuk, e ponton Vyása Spoti nagy kommentátort idézzük, aki azt mondja, hogy a sziddhi szó annyit jelent, hogy a belső tudás előhívása. Más szóval, miközben a fennmaradó 9 jámát és nijámát gyakoroljuk, az embernek az ahimszáról alkotott megértése elmélyül, kitágul. Ezzel egyben azt is mondtuk, hogyha nem gyakoroljuk a fennmaradó 9 jámát és nijámát, akkor külön az ahimsza gyakorlása nem tisztul eléggé le, még szennyezett marad. Ezt a mondatot jobban fogjuk majd érteni, mint ahogy az igazság szó jelentését is.

Itt található még egy nagyon hasznos írás angolul az ahimszáról Swámi Védától:
http://www.meaus.com/power-of-ahimsa.htm

Utak csöndekbe, Pető Szabolcs dokumentumfilmje az őszi, indiai utunkról, az ő megélései szerint.

Szeretettel ajánlom.