Kedves olvasóim és kedves jógagyakorlók!

Október 10-től október 31-ig Indiában vagyok. 
Ezalatt az idő alatt a tanfolyamaim szünetelnek és a blogomat sem fogom tudni frissíteni. 

A következő óráimon lesz helyettesítés a többi tanfolyam és nyitott óra viszont szünetel. Kérem, hogy gyakoroljatok addig önállóan vagy egy másik csoportban!

Hétfő 18.10-20.00 Kezdő 2. himalájai jóga
Sztrapek Mónika
Bejelentkezés szükséges hétfőn délig a következő telefonszámon:
20-283-86-98

Kedd 10.30-12.20 Kezdő 1. himalájai jóga
Somrai Szabó Szilvia
Bejelentkezés nem szükséges, mert mindenképpen tart órát a csaját csoportjának, amihez csatlakozni lehet.

November 3-tól ismét várlak benneteket szeretettel  a szokott időpontokban!

Szépséges októberi napokat kívánok!
Gondolok Rátok az ashramban is.

szeretettel: Kata

A hatodik kincs

Elérkeztünk a meditáció tanfolyam hatodik hetére.

Köszönöm a közös gyakorlásokat.

Bízom benne, hogy sok kincset sikerült gyűjtenünk a csend pillanataiban.

Íme a Swámi Véda által tanított hatodik feltétel a megszabaduláshoz.

"És végül a hatodik állapot a vairagja, (erről részletesen a Jóga szútrákról tartott előadásomon beszéltem).
A vairagja a végső elfordulás a világi vágyaktól és örömöktől.
Két fajtája van. Az időszakos vairagja, mert éppen nincs barátnőm és önmegtartóztatást gyakorolok. Nem találtam férjet, ezért elmegyek a Pandizsihoz, hogy fogadalmat tegyek. Nincs pénzem, tehát azt mondom, hogy a szegénységi fogadalom a legnagyobb erény. Ez egyféle szenvedélymentesség, vairagja, ahogy Indiában hívjuk, masana vairagja, temetői szenvedélymentesség. Amikor a szeretted testével a temetőbe tartasz, és azt mondod, mit ér ez a világ, ha mindannyiunknak végig kell mennie ezen az úton. Jobb, ha Istent keressük, és mennyei kincseket gyűjtünk. Mától kezdve minden nap templomba megyek. Minden nap gyónni fogok. Minden nap meditálok. Virágot viszek minden nap a templomba, vagy valami mást stb. 
Van egy történet India nagy 16. sz.-i szentjéről, Kabirról. Valaki találkozni akart vele, ezért felkereste az otthonában. Ott azt mondták neki, hogy nincs otthon. Temetési szertartásra ment. Indiában elégetjük a halottakat. A hinduk elégetik. A muzulmánok és a keresztények természetesen eltemetik a halottaikat. A halottégetők ideális helyek a meditációra. Tizenéves koromban rendszeresen látogattam a halottégetőket, ott meditáltam. Nézed, ahogy elég a holttest, és egész ragaszkodásod a testhez szertefoszlik. Nem gondolsz többet úgy magadra, mint egy jóképű, szép fiatalemberre. Minden ilyesmi semmivé válik. Valójában nem látod a testet égni. Nagy fahasábokat tesznek alulra, arra helyezik a testet, és fölülre is fát tesznek. Csak a fa égését látod, de tudod, hogy mi történik. Tehát Kabir otthonában azt mondták, hogy elment temetési szertartásra. A vendég érdeklődött, hogy a temetésen lévő sok ember között honnan fogja Kabírt felismerni. Azt mondták, hogy tollat visel a kalapján. (Lehet, hogy a történet csak példázat, nem történelmi hűségű.) Az ember elment a temetési szertartásra, mert igazán sürgős dolga volt Kabirral. Amikor odaért, meglepődve látta, hogy mindenki tollat visel a kalapján. Összezavarodott, hiszen így nem tudhatta, ki közülük Kabir a szent. Amikor az emberek hazafelé indultak a temetési szertartásról, ő állt és nézte őket. Látta, hogy ahogy valaki pár lépést eltávolodott, a tolla eltűnt. Az gondoltam, hogy ez csoda. Aztán egy másik embert látott, akinek tíz lépés után tűnt el a tolla. Elindult a tömeg mögött, akik a temetési szertartáson voltak, és látta, hogy az egyiknek tíz yard a másiknak tizenkét yard után tűnik el a tolla. A jó és szent embereknek akár fél mérföldig is megvolt a tolla. Végül kitalálta, hogy az akinek a tolla végig érintetlen maradt, az Kabir. Az, aki a ilyen tollat visel a kalapján, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a szenvedélymentesség, a világ dolgai iránti érdektelenség. Az, hogy ki min vitázik, nem az ő ügye, kivéve, ha részvéttől indítva meg tudja szüntetni az ellenségeskedést. Amikor a világ dolgai többé már nem érdeklik őt, folyamatosan a vairagja állapotában van, megszabadult a világ színeitől, melyek korábban az elméjét színezték. 
Tehát, amikor a hat előfeltétel a személyiség részévé válik, akkor - úgy mondjuk -, hogy Brahma bhujaja kalpati, készen áll a Brahmával (legfelsőbbel) való eggyé válásra. Át kell rendeznetek a meditációról alkotott filozófiátokat, és meg kell néznetek, miféle személyiséget kerestek magatoknak. Milyen társaságba vágyódtok? Mire törekedtek?

Isten áldjon mindnyájatokat!"

Az ötödik kincsről

A hit

Az érzelmi megtisztulásnak, az örömteli elmének (chitta prasadanam) a kiművelése az erények aktív gyakorlásában rejlik.

Az elmét edzenünk kell, az akaraterőnket erősítenünk, hogy az erények útjáról ne térjünk le még egy pillanatra sem.

Nagyon sok útmutatásra lelhetünk a jóga útján.

Ilyenek a Patanjali Jóga szútráiban található jámák és nijámák. 

A Brahma Vihárák (négy mérhetetlen) a négy buddhista erény és a Védanta 6 kincse.

Ezzel a hat kinccsel foglalkozunk 6 héten át a keddi meditáció csoporttal.

Swámi Véda: Hat lépés a felszabaduláshoz című írása alapján.

"Az ötödik feltétel a sraddha. A sraddha szerény hit. Hit, amely erőd ad ahhoz, hogy kitarts az igazad mellett, ismétlődő kudarcok után is. És ha egy pillanatra megláttál egy aprócska fényt, a hit fenntartja ennek a pillanatnak az emlékét akkor is, amikor lenne okod kételkedni. Ez a sraddha. Nem vakhit, hanem személyes tapasztalataidból születő hit. Abból táplálkozik, amit kaptál, amit megtaláltál. Szerénységet ad neked, alázatot. Azt, hogy kicsi akarj lenni, és soha nem nagy. A sraddháról többet majd egy másik napon beszélek."

Swámi Ráma így ír a hitről:

A hit (A spirituális élet lényege c. könyvből részlet)

"A közvetlen tapasztalaton alapuló hit megtisztítja az elmét, ez pedig szükséges akkor is, ha a tárgyak világában akarunk eligazodni, és akkor is, amikor az élet számtalan ismeretlen szintjét térképezzük fel. Az ilyen hit sosem kérdőjeleződik meg, ellenben a vakhitet mindig alaposan meg kell vizsgálni.

Hinni Istenben és minden pillanatban megtapasztalni Isten jelenlétét - két különböző dolog. Az igazság közvetlen megtapasztalása előtt az ember hihet Isten létében, de ez a hit mindig hiányos marad.

Az igazi hit a közvetlen tapasztalás után születik meg. A közvetlen tapasztalásból születő hit a tanítvány lényének részévé válik, és megvédi a tanítványt, ahogy egy anya óvja a gyermekét.

Az a hit, amely az Igazság szilárd alapjára épül, az erő forrása. Az Igazság közvetlen megtapasztalásán alapuló meggyőződést, mely nincs ellentmondásban a logikával és az érvekkel, sraddhának vagy hitnek nevezik.

Ez a fajta hit hosszabb időszak alatt alakul ki, ismétlődő tapasztalatok járulnak hozzá az éréséhez. Az Igazság közvetlen megtapasztalása minden kétséget eloszlat, és elvezeti a tanítványt a rendíthetetlen megértéséhez. Ez ilyen belátás lénye elválaszthatatlan részévé válik. Tudása megszilárdul, és nincs szüksége többé arra, hogy másoktól várjon visszaigazolást. Tudja, amit tud. Ez a hit.

Ennek a hitnek a talaján kezdi meg keresését és éri el célját. Az Istenben való vakhit sorozatos csalódásokhoz vezet, az Istenbe vetett hit pedig Istenhez vezet."