Mint egy teknős, aki végtagjait behúzza a páncéljába

Swámi Ráma

Részlet Swámi Ráma a Bhagavad Gíta Örök Érvényű Pszichológiája című könyvéből. Kiadta az Egyesült Államok Jóga Tudomány és Pszichológia Nemzetközi Intézete 1985-ben. (A szanszkrit szövegek fordítását pandit Usharbudh Arya készítette.)

2.58 Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a tökéletes tudatban.

Amikor az ember feladja a vágyait, a tudatosságnak egy teljesen új horizontja nyílik meg számára. Azok azonban, akik ragaszkodnak a vágyaikhoz, nem képesek megtapasztalni az élet magasabb dimenzióját. A vágyak kielégítése számos további vágy megszületését idézi elő és ennek a körnek soha sincs vége. Azonban ha az ember megtanulja feladni a vágyait, akkor felemelkedik a tapasztalás következő szintjére. Létezik egy mentális törvény, hogy ha feladod azt, amid van, akkor kapsz valami újat. Ez az alapelv tarja fönn és táplálja az életet. Ha nem engedjük el a széndioxidot és a felhasznált gázokat a kilégzéssel, nem éljük túl; muszáj kilélegeznünk ahhoz, hogy be tudjuk lélegezni. A túléléshez és a befogadáshoz valamit fel kell adnunk. Először engedj el, mert csak ezt követően fogsz kapni valamit. Ez a törvény az utolsó leheletéig folyamatosan segíti az embert. A tanítvány mindig vonakodik és fél a feladástól, mert ragaszkodik mindazon dolgokhoz, amikről azt gondolja, hogy az övéi. A birtoklás hamis érzete nagy ellenség a felszabadulás ösvényén. Az embernek meg kell tanulni, hogy legyen elég bátorsága feladni azt, amije van, azért hogy megkapja azt, ami sugárzóan gyönyörű, határtalan és végtelen.

Az egyik legfontosabb dolog, amit szükséges feladni, az az érzékeken keresztüli tapasztalásokhoz való ragaszkodás. Az elme visszavonása az érzékekből (pratyahara) nagy jelentőséget nyer a meditáció útján, még sincs olyan könyv, ami kifejezetten ezt a folyamatot magyarázná el. A tanítványok azt hiszik, hogy ez egy olyan folyamat, ami passzívvá teszi őket, de ez nem igaz. Ez az érzékek feletti tökéletes uralom és kontroll képessége. Azon érzékek feletti uralom, melyeket az elme arra használ, hogy a külvilág felé forduljon, észleljen és érzékeljen dolgokat. Az érzékek súlyos zavarokat okoznak, hisz természetüknél fogva egyik tárgyról a másikra ugrálnak, amire a külvilág tárgyainak vonzereje kísérti őket. Az elmét megzavarják és szétszórják az ilyen benyomások, és ezáltal képtelenné válik a dolgokat olyannak észlelni, amilyenek azok valójában. Továbbá maguk az észlelés tárgyai is a zavar és a szétszórtság forrásai. Súlyos akadályokat és gátakat képeznek a szádaka számára azon törekvéseiben, hogy a tudatosság magasabb szintjeire emelkedjen. Ezért fontos tehát a világ tárgyairól visszavonni figyelmünket. Ez azonban nem azonos a világtól vagy kötelességeinktől való visszahúzódással. Ez a folyamat a szétszórt energiáink összegyűjtésének az elsajátítása. Az érzékek visszavonása a szádana fontos része.

Az érzékelés szokásos módja együtt jár egy súlyos problémával; az érzékeknek nincs meg az a képességük és kapacitásuk, hogy a dolgokat olyannak ismerjék meg, amilyenek. Egy tárgyra csak részleges, futó pillantást képesek vetni. A tárgy részleges látványa csábító és vonzó, ami összezavarja és eltorzítja az emberi elmét. Ez az élvezetnek csak halovány érzetét okozza, hosszan tartó örömöt nem képes nyújtani, mivel az érzékeknek korlátolt a képességük abban, hogy a tárgyakat olyannak ismerjék meg, amilyenek.

Három súlyos akadály létezik, ami az ember képességeit gátolja abban, hogy a világ tárgyairól minden részletre kiterjedő képe legyen: (1) az elme zavaros állapotának tartós fennmaradása; (2) a zavaros elme, az inkompetens érzékeket használja arra, hogy megismerje a világ tárgyait; (3) a világ tárgyai folyamatosan változnak. Ez a három probléma önbecsapáshoz vezet, és az ember tudatlansága a világ tárgyairól változatlan marad. Az emberi elmének és szívnek veleszületett vágya, hogy tudja, hogy mi a valóság és mi illúzió. Azonban az elmének nem természetes képessége, hogy tudja, hogyan tegye ezt. Nem számít, hogy az érzékeket mennyit edzettük, az érzékeknek nincs kapacitásuk arra, hogy a dolgokat olyannak lássák, amilyenek. Attól a vágytól fűtve, hogy az egészet úgy tapasztaljuk meg, amilyen az valójában, az elme keres egy más megközelítést, egy olyat, ami nem az érzékekre támaszkodik. Csak a tiszta értelem által képes az elme ismerni a világ dolgainak a természetét, az érzékek azonban a felszínes természetüknél fogva soha sem képesek bepillantani a tárgyak ismeretlen oldalainak titkaiba. Akármilyen erőteljes eszközöket is használunk a tárgyak szemlélésére, a kísérlet kudarcra van ítélve, mert ezeknek nincs erejük felfedni a világ tárgyainak igaz természetét.

Létezik egy szisztematikus módszer, amit arra használhat az ember, hogy megtisztítsa az elméjét, abból a célból, hogy a megismerése tiszta legyen. Lehet az elmét egyetlen tárgya fókuszálni – ami lehet konkrét vagy elvont, nagy vagy kicsi – azért, hogy az elme visszahúzódjon az érzékekből. Amikor az elme önként húzódik vissza és tökéletes uralom alatt áll, eléri az egyhegyűséget. Ha ez az egyhegyű elme befelé fordul, a megismerés egy más módjához vezető belső utazás eszközévé válik. Az emberi lény egy miniatűr világ, a befelé fordulással és az önvizsgálattal képes az ember az univerzum természetének a vizsgálatára. Az a módszer, amit mi itt elmagyarázunk, az egy nagyon hatékony és hasznos önként vállalt próbálkozás, ami képessé teszi az embert, hogy a világ tárgyainak természetét lássa, megvizsgálja és megbizonyosodjon felőle. Ugyanakkor az ember rájön, hogy a világ tárgyai nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy elbűvöljék és elcsábítsák az elmét, mert a kísértést és a bűvöletet a korlátolt érzékek hamis észlelése hozza létre.

Az elme koncentrált ereje rendelkezik a megismerés képességével az érzékek segítsége nélkül. A belső világban az elmének még az agy segítségére sincs szüksége. Az agy pusztán az elmének hívott energia közvetítő eszköze. Ez az erőmű, de nem maga az erő; ez az elosztó központ, de nem maga az energia. Sok modern fizikus nem fogadja el ezt az elméletet, mert csak egy módszert ismernek: az érzékelési tapasztalatok felerősítésére használt modern műszereket. Az, aki ilyen műszereket használ arra, hogy a mentális működéseket vizsgálja, kudarcot vall, mivel ezek a műszerek, csak az agy mesterséges működésének mérésére alkalmasak. Akik ezt a módszert követik, azon az állásponton vannak, hogy az agy az elme, ebből kifolyólag gondolják, hogy ha képesek fejleszteni azokat a műszereket, amelyekkel az agy funkcióit tanulmányozzák, képessé válnak arra, hogy megértsék az elmét. Olyanok ők, mint az a vak ember, aki az elefántnak csak a farkát fogja, és ezért azt hiszi, hogy az elefánt olyan, mint egy kígyó.

A modern technológia és a tudományok megállják a helyüket a külső világban. Létezik azonban egy másik pontos tudomány, ami segít megismerni az élet ismeretlen dimenzióit. A jóga tudománya, ami a Szankhja filozófiai rendszere által született meg. Ez sokkal fejlettebb és módszeresebb, mint a modern technológia vagy az a tudományos módszer, amivel a fizikai univerzum mikroszkopikus és makroszkopikus szintjeit próbálják kutatni.

Az érzékek korlátolt képességei és az elme csalásai miatt, az ember kialakítja önálló elképzeléseit, ami a világnak csak egy torz képét nyújtja. Az elme a koncepcióknak egy óriási katalógusa, az elképzeléseket arra használja, hogy létrehozzon egy filozófiát, ami se nem megbízható, se nem hiteles. Ahhoz, hogy a szádaka elkerülje az önbecsapást, meg kell értenie az érzékek önkéntes visszavonásának a fontosságát, ezt követően pedig az elmét egyhegyűvé kell tennie és befelé fordítania. Itt egy magasabb tudást fog találni, amit sem az érzékek, sem a zavart, szétszórt elme nem szennyez be.

A jóga filozófia és pszichológia szerint az emberi lény a Felébredés útján két különböző fázison megy keresztül. Az első fázist tradicionálisan evolúcióként említik. Ebben a folyamatban a Tudat önmaga leges legfinomabb aspektusaiból utazik a létezés mindig egyre durvább aspektusain keresztül, elfátyolozva önnön maga tiszta Tudatként való ismeretét. A második fázisban, amelyre hagyományosan involúcióként szoktak utalni, az ember megfordítja az irányokat: befelé fordul és elindul egy úton, amely során újra felfedezi és megtapasztalja a létezésének mind finomabb aspektusait, mire végül eljut oda, hogy önmagát a tiszta Tudatként ismeri fel. Az érzékek visszavonása az egyik első legfontosabb lépés az involúció folyamatában, az önként vállalt visszahúzódás, amely során az emberi elme befelé fordul. A szádaka az evolúció folyamata ellen fordul, ami olyan, mint árral szemben úszni. Aki ilyen vállalkozásba kezd, jól fel kell, hogy szerelkezzen, hisz a szokásai és a múltbéli tapasztalatai folyamatosan kifelé fogják vonzani az elméjét. Alaposan ki kell dolgozni a koncentráció módszerét, ami elvezeti a szádakát a meditatív állapotba, majd végül a forráshoz és a központi tudatossághoz. Az érzékek visszavonása egy lépés a meditáció ösvényén. Nélküle az élet ismeretlen részei az emberi lények számára rejtve maradnak. Az egyik felét már ismerjük, de csak a ragyogó hiányzó rész ismerete által lesz az ember tudása tökéletes és teljes.

Fordította: Szabó Katalin

KATJA FOX:  ESTI IMA - 2010. November 26. Kettes Modul MA-URI Workshop Új-Zélandon, a WAIKARE Marai-ban.

Drága Istenem!

Köszönjük, hogy életed adtál nekünk, köszönjük a vágyat és sürgetést a szívünkben arra, hogy kutassuk és megtaláljuk, annak a módját, hogy HOGYAN tudunk jelen lenni a  FÖLDÖN ebben a fizikai testben, melyet a Szellem tölt fel erővel, és ami telis tele van olyan érzelmekkel és emlékekkel, amiket érteni teljesen nem tudunk.

Köszönjük a vágyat az elménkben arra, hogy felfedezzük a Hegyeket akárcsak az Idő örökké változó homokdűnéit.

Köszönjük a vágyat arra, hogy felkutassuk és megtanuljuk navigálni  a Nyugalom és a Nyugtalanság Óceánjait azért, hogy megismerhessük az emberi érzelmek teljes skáláját.

Köszönjük, hogy Szent Szívünkbe helyezted a vágyakozást az Egység megtapasztalására; a vágyakozást a Szeretet szentsége iránt és Sorsunk beteljesítése iránt.

Drága Őseink!

Köszönjük, hogy helyet foglaltok a Wakánkban és fényetek átragyogja az elménk jobb és bal oldali lámpásait.

MA-URI Édes Szelleme, köszönjük, hogy általad kapcsolódni tudunk a Csillagokhoz és legigazabb Énünkhöz. A Táncaidon, a gyógyítás művészetén és az alapelveken keresztül tanítasz bennünket arra, hogy az élet Navigátoraivá és a Szellem Művészeivé váljunk.

SZERETÜNK! SZERETÜNK! SZERETÜNK!

Drága Istenem, köszönjük ennek a napnak a tanításait.

Hadd köszöntsük most az éjszakát átadva magunkat a sötétségnek, ami elvezet bennünket az Őseink fényéhez. Hadd köszönjük meg a Napnak az életet fenntartó sugarait és a Holdnak a folyamatos kommunikációját a bennünk lévő élet vizeivel és a szívünk húrjainak örökké tartó pengetését.

POMARIE – POMARIE

Dear God,

We thank you for giving us life and placing within us this urge

                To explore and discover HOW to be present here on Earth in physical form, empowered by Spirit and filled with emotions and memories that we do not fully comprehend.

We thank you for placing within us this urge

                To explore and navigate Oceans of Calmness as well as Oceans of Turmoil,

                So we may discover the full range of our human emotions.

We thank you for placing within our Sacred Heart this longing

for the experience of Oneness;

This longing for the sacredness of Love and for the fulfillment of our Destiny.

Dear Ancestors,

we thank you for taking your place within our Waka and for shining your light so

brightly through the lanterns of our mind’s starboard and port.

Sweet Spirit of MA-URI, we thank you for providing us with the connections

to the Stars and to our inner core.

Through your Dances, your healing arts and principles you train us and teach us

to become Navigators of Life and Artist of Spirit.

WE LOVE YOU – WE LOVE YOU – WE LOVE YOU!

Dear God, we thank you for this day of teaching and learning. Let us now welcome the night and surrender to the darkness that takes us into the light of our ancestors;

Let us thank the Sun for its life-sustaining radiance through this day and let us thank the Moon for its ongoing communication with the waters of life within us and for its ever present pull at our heart strings.

POMARIE - POMARIE

Itt vagyok

Szükséged van rám?

Itt vagyok.

Nem látsz engem, pedig én vagyok a fény, ami által képes vagy látni.

Nem hallasz engem, pedig én szólok a hangodban.

Nem érzel engem, pedig én vagyok az erő, ami a kezeidet mozgatja.

Dolgozom, de te nem érted, hogy én hogyan teszem ezt. Dolgozom, de te nem érted az én munkámat. Nem furcsa látomások vagyok. Nem puszta rejtély. Csak a teljes csendben, az énen túl ismerhetsz meg engem, olyannak, aki vagyok, és ezután ismerhetsz érzésként és hitként.

Mégis, itt vagyok. Mégis hallak. Mégis válaszolok. Szükséged van rá, itt vagyok. Még akkor is, ha megtagadsz, ott vagyok. Még akkor is, amikor nagyon egyedül érzed magad, ott vagyok. A félelmeidben is, a fájdalmaidban is, ott vagyok.

Ott vagyok, amikor imádkozol, és amikor nem. Benned vagyok és Te bennem vagy. Csak az elmédben érzed, hogy különállsz tőlem, mert csak az elmében létezik az enyém és tied káprázata. Mégis ez az elme az, amivel képes vagy megismerni és megtapasztalni Engem.

Ürítsd ki a szíved az üres félelmektől. Amikor magad félreállítod az útból, ott vagyok. Te magad semmit nem tudsz tenni, én mindent meg tudok tenni. És Én mindenben jelen vagyok. Lehet, hogy nem mindig látod a jót, de a jó ott van, mert Én ott vagyok. Ott vagyok, mert ott kell lennem, mert VAGYOK.

Csak bennem kap jelentést, csak általam ölt formát, csak miattam működik a világ. Én vagyok a törvény, ami alapján a csillagok mozognak, és amin az élő sejtek növekedése alapszik.

Én vagyok az a Szeretet, ami a törvénynek a beteljesítése. Én vagyok az ígéret. Én vagyok a béke. Én vagyok az egység. Én vagyok a törvény, ami által élsz. Én vagyok a szeretet, amibe belekapaszkodhatsz. Én vagyok a te bizalmad. Én vagyok a te békéd. EGY vagyok veled. Vagyok.

Még ha nem sikerül megtalálnod Engem, akkor sem hagylak cserben. Bár hited bennem ingatag, az Én hitem benned soha nem inog, mert én ismerlek téged, mert szeretlek.

Szeretett lény, Én itt vagyok.

                                  James Dillet Freeman

fordította: Szabó Katalin

Tudjuk, hogy az ima megváltoztatja a dolgokat,

mert az ima megváltoztat bennünket.

A munka bennünk kezdődik.

Az elvégzendő munka benned van, a tudatodban, nem valaki másban, vagy egy élethelyzetben. A gondolataidat kell megváltoztatnod.

Eric Butterworth

Oly gyakran érezzük azt, hogy nehéz imádkoznunk önmagunkért és a szeretteinkért egy bizonyos élethelyzetben. A körülményekbe – és annak a látszatába, hogy mi is zajlik éppen, teljesen belevonódunk. Amikor azonban tudjuk, hogy az Univerzum Szólít bennünket,- tudjuk, hogy az Isten arra szólít fel bennünket, hogy emelkedjünk szívünkben és elménkben a szituáció fölé.

… ténylegesen segíteni a másiknak egy helyzetben, nem könnyű…

soha ne feledd, hogy az első, és néha egyetlen dolog, amire szükséged van, hogy meggyógyítsd az aggodalmad….ami a másokról, (vagy a helyzetről) alkotott gondolataid megváltoztatását jelenti.

Próbálj félrevonulni valahogy, hogy központosítsd magad, és amikor már érzed magadban a békét, akkor készültél fel arra, hogy imádkozz. Vigyázz azonban, ne ess abba a csapdába, hogy segítségért fohászkodsz Istenhez! Inkább imádkozz Isten Tudatából (a benned lévő Isten jelenlétéből).

                              ~    

… próbáld érezni, hogy az univerzum megszólít, és ahogy hallgatod, az élet és a teljesség magasabb tudatossági szintjére emelkedsz majd. Ahogy megemeled magad, úgy emelkedik veled a szeretett személy és a helyzet is. Mert a szeretet nem ismeri a szétválasztottságot.

…nem azért teszed ezt, hogy valóra váltsd mindezt, hogy történjen már valami, hanem pusztán azért, hogy a teljességgel azonosítsd magad és ennek a tudatosságában lásd azokat, akiket szeretsz.

Rev. Eric Butterworth

The Universe is Calling

Lehet, hogy történnek dolgok körülötted, és történnek dolgok veled, de az egyetlen dolog, ami igazán számít, az az, ami benned történik. 

L. C. Robinson

I AM one with God and all that is Divine.  There is no-thing that needs to be healed -- only God to be revealed in every area of my life.  

A Te akaratod a legjobb számomra!

 

Mennyei Atyám, itt vagyok.

Elismerem a jelenléted. Elismerem, hogy Te vagy a Béke Istene.

Amikor a világomban békétlenség uralkodik, megadom magam a Te békédnek a lélegzetemen keresztül és tudom, hogy minden rendben van.

Vágyom arra, hogy halljalak és lássalak mindenben, ami körülvesz.

Meghívom a Te jóságodat és fényedet, hogy vezessenek és segítsenek az úton.

Amikor a szavaim és cselekedeteim eltérítenek az igazságtól, átadom magam a Te szeretetteli vezetésednek egy lélegzetben.

Taníts engem Istenem, hogy megismerjem és felismerjem a Te szavaidat, a Te akaratod, a Te csalhatatlan és kiapadhatatlan szereteted, a Te erőd. Tudom, hogy a Te terveid szerint osztályrészemül csak a jó, az öröm, a bőség és a feltétlen szeretet jut. Megnyílok és befogadom mindazt, amit kaphatok ebben a pillanatban és minden egyes pillanatban, ahogy ezen az úton haladok előre.  Minden, ami körülvesz, a javamat szolgálja.

 Hálás vagyok a folyamatos áldásért, amit kapok Tőled. Áraszd belém a Te jóságod!

Legyen meg a Te akaratod, nem az Én akaratom.

Ámen

Leslie Love  és Szabó Katalin