A jógagyakorlásban rejlő erő:

"Mindenki, aki valaha is gyakorolta a jóga fizikai formáját, tudja, hogy a jógagyakorlatok különleges tulajdonságokkal rendelkeznek: míg más testgyakorlatoknál edzés után elfáradunk, a jógagyakorlással könnyen lehet, hogy előtte fáradtak voltunk, de gyakorlás után a fáradság nyomtalanul eltűnik. Az a titok, hogy a jóga nem fizikai, hanem pránagyakorlatok sorozata. Amikor fáradtak vagyunk, a pránánk kötött; a párnamezőnk megosztottá vált, és nem áramlik szabadon. A jógagyakorlatokban a tudatosságunkat a test teljességére, a légzés áramlására irányítjuk; ez a tudatosság az elme állapot. Tehát az elme, mivel finomabb, mint a pránaerő, képes áttörni a pránamezőben kialakult akadályokon. A finomabb mindig erőteljesebb, mint az ami nála viszonylag durvább. 
Ha az ember figyelmetlenül halad végig a gyakorlatokon, nem ébreszt fel velük pránát. Tehát a prána felébresztésének első lépése az, hogy tudatossággal végezzük a fizikai gyakorlatokat. Tudatosság nélkül ezek nem jóga-, hanem pusztán hétköznapi testgyakorlatok - cirkuszi mutatványok - maradnak. Bárki meg tudja érinteni a homlokával a térdét. A gumiember mutatványa és a haladó jógagyakorlatok művészete között az a különbség, hogy a jógatesthelyzetekben az ember fokozatosan elkezdi tudatosítani a pránaközpontokat, majd pedig megtanul közvetlenül a prána-saktin, magán a pránaerőn dolgozni."

Részlet: Swámi Véda: A kundalíni erő rejtelmei c. könyvből